A patogén baktériumok kedvezőtlen hatásai ellen számos eljárás terjedt el. Így például hosszú időn keresztül sikeresen és hatékonyan alkalmaztak a sertéstakarmányozásban is nutritív antibiotikumokat, ezek alkalmazását azonban az Európai Unió országaiban betiltották. Alternatív megoldásként egyéb takarmány adalékanyag felhasználása terjedt el, így például a kiváló antibakteriális hatással rendelkező cink-oxid, a gyomor sósavtermelésének hiányát kompenzáló különféle savanyítók, az antinutritív hatású táplálóanyagok bontását végző exogén enzimek, továbbá egyes gyógynövények vagy azok kivonatai. Ezek alkalmazásával a választott malacok emésztőszervi problémái azonban a gyakorlati tapasztalatok szerint nem voltak teljes mértékben megoldhatók. Az okokat keresve felmerült, hogy a problémák hátterében esetleg az intenzív sertés genotípusok nagyobb táplálóanyag-, ezen belül fehérjeigényének kielégítése érdekében, jelentős mértékben megnövelt fehérjetartalom, pontosabban egyes fehérjehordozók állhatnak. Ismert ugyanis, hogy egyes fehérjehordozó takarmányalapanyagok allergizáló hatású fehérjéket is tartalmazhatnak, amelyek a választást követően szintén előidézhetnek emésztőszervi problémákat, azaz enyhébb- súlyosabb hasmenést. A fehérjetartalom növelése – a malacok genetikailag meghatározott növekedési intenzitásának minél teljesebb mértékű kihasználása érdekében – feltétlenül indokolttá tette ezek alkalmazását. A növekedési intenzitás optimalizálásához ugyanis a takarmány nagyobb fehérje-, és ezen belül aminosav- tartalmát fokozatosan növelni kellett annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb mértékben kihasználható legyen a malacok választást követő életkorban szinte exponenciális mértékű növekedése, fehérjebeépítési kapacitása. Amennyiben ezt nem teljes mértékben használják ki, vagy az emésztőszervi problémák miatt a beteg állatok növekedése időlegesen leáll, úgy ez a későbbiekben csak a vágási súly eléréséhez szükséges hizlalási idő jelentős növelésével kompenzálható. Malacokban a szója egyes fehérjéi közül a konglicinin bizonyult erőteljes antigén hatású vegyületnek. Ennek jelenléte azért jelent különösen nagy problémát, mert a szója antinutritív anyagainak hatását egyébként hatékonyan csökkentő nedves hőkezelésre alapozott takarmányipari műveletek során a konglicinin csak mérsékelten denaturálódik, antigén tulajdonságát azonban csak részben veszti el. Erre utalnak azok a gyakorlati tapasztalatok, amelyek bizonyítják, hogy még az előírás szerint elvégzett hőkezelés (toasterezés vagy extrudálás) mellett is előfordultak szójafehérjét tartalmazó takarmányokkal etetett malacoknál táplálékallergiának minősülő emésztőszervi problémák. A táplálékallergia problémájával sokáig csak kevesen és nem teljeskörűen foglalkoztak. Ennek oka, hogy csak néhány éve sikerült előállítani olyan specifikus ellenanyagot, amelynek segítségével nagy pontossággal és rutinszerűen meghatározhatóvá vált a malacok bélcsatornájában termelődött immunglobulinok közül az allergiás reakciók során felszabaduló IgE mennyisége. Ennek a módszernek a segítségével már sikerült kimutatni a konglicinin hatására jelentkező fokozott mértékű IgE termelést, amely az esetek jelentős részében együtt járt a hasmenés kialakulásával és emiatt a termelési paraméterek jelentős mértékű csökkenésével. A termeléscsökkenés hátterében azonban nem csupán a hasmenés állt. Azt is kimutatták, hogy a fokozott immunreakció következtében egyéb gyulladásos mediátorok (interleukinek) mennyisége is megnőtt az érintett malacok vérplazmájában. Ezek hatására viszont csökkent a fehérjék, pontosabban azok emésztését követően a felszívódott aminosavak beépülésének mértéke az izomfehérjékbe. Ennek oka azonban nem elsősorban az interleukinok közvetlen hatása az izomfehérje szintézisére, hanem az, hogy a gyulladásos folyamatok hatására a szervezet a takarmányban lévő táplálóanyagok jelentős részét az immunrendszer aktivációjára és nem a testépítési, jelen esetben az izomépítési folyamatokra használja fel. Amennyiben ehhez a hasmenés hatására bekövetkező csökkent mértékű takarmány, azaz táplálóanyag-felvétel is társul, akkor ezek együttes hatására a testsúlygyarapodás, azaz ebben az életkorban az izomfehérje egyértelmű csökkenésével kell számolni. A táplálékallergia problémája tehát ismert, de még távolról sem megoldott. Ismertek a kiváltó tényezők, de az azok ellen való védekezés lehetősége, azaz a szójafehérje kiváltása és a konglicinin antigén tulajdonságának teljes mértékű eliminálása még nem megoldott. A kérdéssel kapcsolatban felmerült a genetikailag determinált fokozott érzékenység is, de a szelekció során napjainkban elsődlegesen a minél nagyobb súlygyarapodás elérése a cél, így a csökkent mértékű konglicinin iránti érzékenységre irányuló szelekció egyelőre csak kutatási szinten tűnik realitásnak, és nem a gyakorlatban.
Mézes Miklós
Szent István Egyetem
Takarmányozástani Tanszék
