A tarlóhántás ideje

A tarlóhántás során a területen maradó szármaradványok talajba  keverésével elősegítjük azok  minél gyorsabb elkorhadását,  lebomlását. Sok tarló- és gyökérmaradvány esetén ezt meggyorsíthatjuk 50–70 kg nitrogénműtrágya kijuttatásával.  A tarlóhántás ugyanakkor  bekeveri a talajba az elszóródott magvakat, gyors kelésre  serkentve azokat.
A következő  tarlóápolási műveletet az előzőnél néhány centiméterrel  mélyebben végezve forgassuk  a talajba az árvakelést. A tarló  „feketén tartásával” megszakad a károsítók fejlődési lánca,  így az őszi vetésű növények  számára kedvező feltételeket  tudunk teremteni. Az aratás  után elvégzett tarlóhántás  növekedésre serkenti a nehezen irtható évelő gyomnövényeket is. Az újból fejlődésnek  induló fenyércirok, a mezei  acat és az aprószulák 15–20  centiméteres, illetve tőlevélrózsás állapotban jó hatékonysággal irtható a tarlón. Megfelelő készítményekkel, illetve  azok kombinációjával most  igen jó eredményt érhetünk el  ezek ellen az egyébként nehezen irtható gyomok ellen.
Az elmúlt napok esőzései  nyomán intenzív kelésnek indultak a kalászos gabonák elszóródott magvai. A kikelt növénykéket máris megtalálták a  talajlakó kártevők, a drótférgek  és a cserebogárpajorok, de igen intenzív a gabonafutrinka mozgása is. A talajlakó kártevők  mennyiségi viszonyai alapján  táblaszinten kell eldönteni, hogy  mely területeken indokolt a  talajfertőtlenítés a következő  növény vetése előtt. Ha a talajvizsgálat eredménye alapján a  kártevők négyzetméterenkénti  száma meghaladja az 1–2 egyedet, akkor már feltétlenül el kell  végezni a talajfertőtlenítést. Ha  ősszel kalászos gabonát vetünk  a vizsgált területre, akkor a kártevő-egyedsűrűségbe számítsuk bele a gabonafutrinka lárváit (csócsároló) is!
Gyomnövény- és árva kelésmentes területeken kiváló hatékonyságú a búzacsomós  csalogató módszerrel történő  kártevő-megfigyelés. A terület  több pontján nedvesített búzacsomókat rakunk ki 5–10 cm  mélyre, így 10–15 nappal  ké sőbb a csomókat kiemelve  megszámolhatók a talajban  előforduló kártevők. A mintahelyek fertőzöttségét átlagolva  megkapjuk a tábla átlagos  talajlakókártevő-fertőzött ségét. Ha ez az érték meghaladja  az 1–2 db/m 2 -t, akkor indokolt  a talajfertőtlenítés. Tavaly hatalmas károkat okozott a mezei pocok az ország  több tájegységében. Az idei  jelentésekben már kisebb károkról esett szó, de még mindig  magas a fertőzés szintje.
A  mezei pocok nagyobb populációi jelenleg elsősorban az évelő  pillangósokkal borított területeken és a ru derális helyeken  (árokpartokon, parlagos részeken) találhatók. A száraz időjárás kedvez a mezei pocok szaporodásának. Tartsuk figyelemmel a mezeipocok-fertőzés változásait, mert őszi visszavándorlásuk során elsősorban a  repce és őszi kalászos vetések  kerülnek veszélybe.