A kórokozó elsőként Svájcban, 1798-ban károsította a szőlőt. Olaszországban 1878-ban mutatták ki, majd 1885-ben Ausztriában és Franciaországban, 1887-ben pedig Amerikában. 1891-ben Magyarországon is bizonyították előfordulását. A 20. század elején az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb, a termés ötödét elpusztító betegségnek tartották. A fakórothadás kártétele jégverések után lehet súlyos. Sajnos a klímaváltozás következtében szélsőségessé vált időjárás miatt az utóbbi évtizedben gyarapodott a jégverések, súlyos szélviharok száma, ezzel párhuzamosan megnőtt a fakórothadás gazdasági jelentősége. A bor minőségére rendkívül káros, rossz, savanyú lesz tőle a bor. Még az Izabella szőlőt is megbetegítheti. (…)
A fakó rothadásra is figyeljünk
Egyes szőlőültetvényekben a fakórothadás (más néven fehérrothadás) fertőzésével is számolnunk kell. A szőlővédelem régi nagyjai jelentős megállapításokat tettek, ezután viszonylag hosszú ideig kevés szakcikk jelent meg a betegségről. Most a feketerothadás van az érdeklődés középpontjában, de többen észlelik, hogy a fakórothadás is újból gondot jelent. Napjainkban ugyanis mindenütt előfordulhat, ahol szőlőt termesztenek, de gyakran összetévesztik más betegségekkel, ezért néhány képpel szeretném megkönnyíteni a fölismerését.
Forrás:
