A tangazdaságban 0,3 hektáros az őszibarack-fajtagyűjtemény, amelyben több mint 80 fajta található 3-3 fával. Az érési idény júniustól szeptemberig tart, az egyik legkésőbb érő fajta a Vérbarack nevű magyar tájfajta, amely ipari feldolgozásra alkalmas, illetve piros gyümölcshúsa miatt érdemel figyelmet.
Integrált növényvédelmet folytatnak, a fákat csepegtetőöntözéssel látják el vízzel, a sorközök füvesítettek. A legnagyobb növényvédelmi gondot a tafrinás levélfodrosodás okozza. Erre a betegségre minden fajta fogékony kisebb-nagyobb mértékben, mondta Gyökös Imre Gergő.
Karcsú orsó őszibarack
A nyári metszés elengedhetetlen az őszibarack-termesztésben, mert ez a növény kimondottan érzékeny a fényhiányra, viszont általában nagyon erőteljesen fejlődik, ezért hajlamos az önárnyékolásra.
A metszéssel csökkenthetjük a növekedési erélyt, és fényt engedünk a korona belsejébe, amivel megelőzhetjük az alsó ágak fölkopaszodását. Akkor kell elvégezni a beavatkozást, amikor leállt a hajtások fejlődése, kialakultak az őszibarackra jellemző hármas rügycsoportok. Az őszibarackot egyébként egész évben lehet metszeni, májusban például még kézzel ki lehet törni a fölösleges hajtásokat.
A nyári metszést általában augusztus 20-ig kell befejezni, mert akkortól a fa még képes összegyűjteni az átteleléshez szükséges tápanyagokat.
Gyökös Imre Gergő karcsú orsó őszibarackfa metszését mutatta be. A karcsú orsó koronát erős központi tengely és azon 3-4, 45 fokos szögben kialakított vázkar alkotja. A vázágak fölött csak termőrészeket hagyunk a törzsön. A munkát föntről lefelé, vázáganként érdemes folytatni, és számolni is kell közben. Egy karcsú orsón ugyanis 60-80 szálvesszőt hagyunk meg, ezek fejlett, ceruzavastagságú hajtások. Az ezeknél gyengébb vagy sokkal erősebb hajtásokat (fattyúvesszőket) tőből eltávolítjuk, és gondolkodás nélkül levághatjuk a sérült, beteg ágakat. Először a központi tengely folytatásának szánt vesszőt választjuk ki, és levágjuk mellőle a konkurens hajtásokat, aztán lefelé haladunk a törzsön. Azt figyeljük, hogy a vesszők várhatóan hogyan fognak leívelődni a termés súlya alatt, ami a gyümölcsritkítás után termő-vesszőnként 4-5 darab legyen. A gyümölcsöket lehetőleg minél közelebb hagyjuk meg a törzshöz.
Nyáron az említett 60-80 vesszőnél többet hagyunk meg a fán, és majd jövő tavasszal állítjuk be a végleges terhelést. Most célunk a szellős korona kialakítása, és az, hogy elegendő zöldfelület álljon rendelkezésre a tápanyagok fölhalmozásához.
Őszibarackból is nevelhető vázakorona, amelynél nincs központi tengely, hanem kifelé álló vázágak alkotják a 2,5 méter magas koronát. A koronanevelés során a központi tengelyt azután távolítják el, hogy a vázágak egyértelműen kialakultak, vagyis 3-4 éves korban. Vázakoronán 100-120 termővesszőt hagyunk meg, mert a térállás ritkább, mint a karcsú orsónál, 6 × 4, vagy kompakt váza koronán 5 × 3 méter, míg a karcsú orsó 4,5 × 2 méter.
A kajszi nehezebben alakítható
A kajszi metszésének bemutatását rövid kijelentéssel kezdte Szalay László: Télen nem metszünk kajszit, pont. A szigorúság oka, hogy a kajszi gutaütését kiváltó kórokozók télen és a nyár második felében aktívak, ezért a kajszit virágzás előtt egy héttel lehet kezdeni metszeni. Szalay László a kompakt váza korona híve, és mint később az előadásában is elmondta, ez a legelterjedtebb koronaforma a világon, a mediterrán országoktól Svájcig a legjobbnak tartják. A kajszi ugyanis nehezebben alakítható, mint az őszibarack, cserében viszont hajlamos kiújulni a rejtett rügyekből, tehát kevésbé kopaszodik föl. Kompakt váza koronájú fákat 5 × 3 méterre telepíthetünk, ebben a térállásban az erős növekedésű fajták is megtarthatók, csak erősen kell metszeni. Gyenge növekedésű fajtákat sűrűbben célszerű telepíteni, 5 × 2 méterre.
Az alacsony törzsű, nyitott korona kialakítása az elültetett oltványok visszavágásával kezdődik, a tervezett törzsmagasság fölött egy arasszal. Ezután a vázágakat már visszavágás nélkül neveljük, illetve májusban, amikor 40-50 centiméter hosszúak a hajtások, a felére lehet kurtítani azokat, hogy még több elágazás közül választhassuk ki a vázágakat. Ne túl meredek elágazásokat válasszunk, mert a hegyesszögben indított vázágak később könnyebben lehasadnak. A koronanevelés első 2-3 évében minden gyümölcsöt el kell távolítani a fákról, hogy az ágak kellően megerősödjenek.
Termő korban erős ritkító metszést folytatunk a kajszi fákon, ahol nemcsak éves vesszőket hagyunk meg, hanem 2-3 éves termőrészeket is. A négyéves részeket azonban már nem tartjuk meg. Ugyancsak föntről lefelé haladunk a metszéssel, hiszen a korona felülről sűrűsödik el, onnan kell sokat eltávolítani. A vázágak végén azt kell eldönteni, hogy meddig engedjük a sor közbe nőni, illetve arra kell ügyelni, hogy ne nőjenek egy másba a szomszédos koronák. A kiválasztott vessző mellől fontos eltávolítani a konkurenseket. Itt is minden ágat tőből vágunk le, a visszavágás nem tanácsos. Ne hagyjunk csonkot sem, mint azt korábban javasolták, mert erős víz hajtások fejlődnek rajta. A gallérágak közt is ritkítunk, a letermett termőágakat kivágjuk. Fánként körülbelül 30 kilogramm termést várunk, amit a tavaszi metszés és a gyümölcsritkítás során állítunk be.
Kajsziból nehezebb karcsú orsót kialakítani, és mindenképpen erős támrendszer kell hozzá, mert jellemzően nem nevel erős központi tengelyt. Évenként 45 alkalommal metsszük a karcsú orsót, először virágzás körül, aztán augusztus végéig folyamatosan ritkítjuk a hajtásokat. Az első években a vázágakat le kötözéssel neveljük. A koronaforma egyetlen előnye, hogy egy évvel korábban fordul termőre, mint a kompakt váza.
Soroksáron láthattunk Papp-féle szilvatörzsű kajszit is, amely jobban elviseli az alföldi fagyokat, mert 180 centi méter a törzsmagassága. A szilvatörzs ráadásul mérsékli is a növekedést, a korona a terméstől lecsüngő lesz, és csak 23 évenként metszik. A szétterülő koronájú fajták, mint a Pannonia, a Ceglédi Piroska és a Ceglédi kedves, kimondottan alkalmasak erre a koronaformára.
Kisvejkei tapasztalatok
A bemutató után Szalay László átfogó előadást tartott a korszerű koronaformákról, majd Fink Ildikó beszélt a kisvejkei termőtájban telepített kajszi fajtákról. Elmondta, hogy a körzetben az 1989-ben létrehozott 65 hektáros kajsziültetvény alapozta meg a termesztést, amit 1996-ban 70 hektáros telepítés követett. Azóta több hullámban 160 hektár ültetvény létesült, legutóbb francia és amerikai fajtákat ül tettek, olasz, francia és oszt rák szaporítóanyaggal. A kajszi termesztést a Danubia Frucht szövetkezet fogja össze, ahol az 55 tag gyümölcse mellett további 50 termesztőtől vásárolnak föl kajszit. A szövetkezet a BalatonKerTész tagja. Úgy látják, hogy egy családi gazdaságban fajtánként legföljebb 4 hektár kajszit tudnak gazdaságosan leszedni, és a gyümölcsritkítás olyan nagy kézimunka-igényű művelet, hogy hamarosan gondot okoz majd a környéken a dolgozók toborzása. Az idén a 2007– 2008-as telepítésű ültetvényekben nagyon nagy arányban pusztult a Kioto és a Bergarouge fajta. Még megtalálhatók a körzetben a magyar fajták (Magyar kajszi, Ceglédi bíbor, Ceglédi arany, Budapest), de ahogy öregszenek az ültetvények, ki is kopnak ezek a fajták, mutatós, jobban szállítható külföldiekkel váltják le azokat. Próbaképpen elültették a legújabb kajszikat is, például a francia Far-sorozat (Faralia, Farbaly, Farely, Fardao) néhány tagját.
Néhány fajtáról osztotta meg tapasztalatait Fink Ildikó. A Tsunami június elején érik, tetszetős, gömbölyded, jóízű kajszi, sajnos repedésre hajlamos, de kevéssé rothad. Az ugyancsak június elején érő Spring Blush könnyen nyomódik. Ajánlott porzófajtája, a Sylred június első harmadában érik, kevésbé fagyérzékeny, de sztigmínára és varasodásra kimondottan fogékony. Mindenképpen ritkítani kell, noha önmeddő fajta.
Június közepén érik a Pinkcot mutatós, fényes héjú, narancssárga, 50-60 milliméteres gyümölcse. Sajnos fagy érzékeny, a fajta jó porzója a Spring Blush és a Big Red.
Belföldi étkezési piacra alkalmas a nagyon nagy, jóízű Carmen Top, mert gyorsan puhul és reped. Porzója a Spring Blush és a Pinkcot. Június második felében érik a Big Red középméretű, jó húskeménységű gyümölcse. Fája erőteljesen nő, és hasadásra hajlamos. Porzója a Pinkcot. Július első harmadában érik a Kioto. Öntermékeny fajta, ritkítani kell, hogy 45-50 milliméteresre nőjön a gyümölcse. A tavaszi fagyokra kevésbé érzékeny.
Július közepén érik a Bergarouge, amely részben öntermékenyülő fajta, de érdemes a Bergeronnal mint pollenadóval telepíteni. Gyümölcse nagy, mutatós, fényes héjú, bordó fedőszínű.
