Példa erre a sárrétudvari Lendvai-Nagy-féle családi gazdaság. Dr. Lendvai Csaba és Nagy Hajnal már, mint házastársak települtek át a Partiumból és Székelyföldről Magyarországra. Az állatorvos férj és a pedagógus feleség könnyen megtalálta helyét Hajdú-Bihar megye Sárrétnek nevezett vidékén. Csaba a sárrétudvari téesz állatorvosa, Hajnal a helybeli iskola kémia-fizika szakos tanára lett.
A kényszer szülte
Lendvai doktor a gyökerek kutatásában a dédszülőkig tudott visszatekinteni, ők Nagyszőlős vármegyében éltek. Azóta minden generációnak volt egy migrációs lépése. Nagyszőlős után Máramaros-sziget következett, aztán Nagykároly. Édesapja már Székelyhidon született. Csaba a Ceausescu diktatúra utolsó évében, 1988-ban jött át az anyaországba. Hajnal már, mint felesége, két év múlva követette őt. Szülei mind a mai napig tartanak állatot, gazdálkodnak egy Székelyudvarhely melletti kis 200 lelkes településen, Bágy faluban.
– Hentes és mészáros volt csaknem valamennyi felmenőm apai ágon – utal a gazda az ősökre. Nagyapám belesmester volt. Apám pékmester lett, testvérei hentesek és mészárosok voltak Nagykárolyban. Nem estem messzire a fától. Magyarországon, a Sárrétudvari Bocskai téeszben kezdtem dolgozni. A szövetkezet ötezer hektáron gazdálkodott, 200 alkalmazottal és öt állattartó teleppel. Itt voltam én üzemi állatorvos és egyben a sertéstelep vezetője. Később főállattenyésztő lettem. Amikor elkezdődött az átalakulási folyamat, a sertéstelep az én tulajdonomba került.
– Időközben pár hektár földre is szert tettünk, őstermelőként működtünk – veszi át a szót a felesége. – Akkor még tanítottam, de sokat voltam gyes-en, az ezredforduló előtti és utáni években négy fiunk született.
A szövetkezet átalakítása előtt működött a háztáji, a tagok sok állatot tartottak. A 3000 lelkes településről 10-12 ezer hízósertést értékesítettek évente, emellett négy-ötszáz hízott marhát, és négy-ötezer hízóbárányt. Ahogy az átalakulás után csökkent az állatállomány, úgy zsugorodott az állatorvos praxisa. A megoldást a vállalkozás jelentette. Megalakították a SERVET 2000 Kft.-t. „Én még bíztam abban, hogy Magyarországon jövője van a nagyüzemi állattartásnak, ezért választottam a sertéstenyésztést, ehhez értettem jobban. Telepünkön 250-300 kocát tenyésztettünk, évente 4500- 5200 hízót bocsátottunk ki. Ez néhány évig így zajlott, aztán lement a sertés ára, felment a kukoricáé, ráadásul volt egy ötezer tojólibás állományunk is, az előállított tenyésztojás árát soha nem láttuk. Az anyagi rendszerünk összeomlott, felszámoltuk a sertéságazatot.”
Az állatokat egy integrátor szervezet felvásárolta, rokonoktól kapott kölcsönökkel Lendvai doktor borjakat kezdett vásárolni, majd teheneket, hogy legyen tejük a borjaknak. Sokszor érzelmi alapon vett állatokat. Sajnálta például a vágásra ítélt vemhes tehenet, és megvette, még akkor is, ha az holstein-fríz volt. Célja között ugyanis egy magyar tarka tehenészet kialakítása szerepelt.
„Miért éppen a magyar tarka? Szeretem ezt a fajtát. Tudom ez nem elég indok, mert mégis csak egy vállalkozás vagyunk, és itt a gazdaságosság számít. Ez az agrárvállalkozás azonban egy életforma is egyben. Jószágokkal dolgozunk, egész életünk ennek a lüktetésében zajlik évente 365 napig. Etetünk, fejünk, elletünk, ellátjuk a jószágot. Adottságainknak a magyar tarka felel meg a legjobban. Kettős a haszna, ez a költségeket kicsit elviselhetőbbé teszi. Teje gazdagabb beltartalmi értékekkel bír, értékesebb, mint a speciális tejhasznú fajtáké, húsa keresett a piacon. A tej árát manipulálják, bizonytalanságban tartva a gazdákat. Most, hogy nincs kvóta, nem hiszem, hogy annyival több lenne a tej Európában, amennyivel olcsóbban veszik át.”
Ízvilág
Mindez indokolta a feldolgozó megépítését. Régóta készültek rá. Megvették a falu használaton kívüli malmát, abban alakították ki a feldolgozó üzemeket. Először csak a szűk családnak, majd a baráti körnek készítettek házi termékeket. Mangalica feldolgozással is kísérleteztek. Végül kialakult a receptúra sorozat.
„Férjem hozta a nagykárolyi ízlésnek megfelelő recepteket, én a székely földieket, és ezt ötvöztük. Nagykárolyból sváb környezetből származnak a receptek. A sonkát például mind a mai napig úgy készítjük, mint ott, hosszabb sóban való érleléssel, pácolva. Ez nem a ma divatos gyorspácolt, gyorsérlelt sonka. A mi malmunk lassabban őröl, nálunk vannak áruk, amelyek egy évet is érnek. A szárazáru – kolbász, szalámi – recepteket 10-15 éve kezdtük kialakítani. Próbáltunk a magyarországi ízléshez igazodni. A környezetünkben sikerült elterjeszteni termékeinket, a szélesebb körrel azonban van még feladatunk. Nekem a paprika a vesszőparipám. Mi odahaza lényegesen kevesebb paprikával dolgozunk, mint Magyarországon. Székelyföldön teljesen paprika nélkül készítjük a kolbászt, valószínűleg azért, mert nem paprikatermő vidék. A tejről csak annyit, hogy azt nehéz házi módon feldolgozni. Annyira vagyunk házilagosak, hogy nem használunk semmiféle adalékanyagot.”
A tejmalomban 2,8 százalékos zsírtartalmú műanyag palackos tej, tejfel, vaj, túró, sajt, ízesített, joghurtok stb. készülnek. Prémiumtermékkel is kísérleteznek, de tudják, vigyázni kell, nehogy az áru túl sokba kerüljön. Hosszú időnek kell eltelni, amíg a prémiumterméket megismerik és megszeretik Hajdu- Bihar megye lakói és az árát is elfogadják.
Sok gazda azért nem kezdi el feldolgozni termékeit, mert fél a kudarctól. „Ha tíz lángossütő lenne a környéken, én a tizenegyedikbe is bele mernék vágni, mert ha az enyém a legfinomabb, akkor valószínű ezt fogják venni – mondja Lendvai doktor. – Talán nagyot álmodtunk? Lehet. A nagy genetikai értékű magyar tarka állomány tenyésztésére alapozva jó minőségű termékeket állítunk elő. A minőség, a mennyiség és az ár, úgy hisszük, nálunk szinkronban van egymással.”
A hiány látszólagos
Összesen 400 magyartarka szarvasmarhát tartanak, 200 tehenet fejnek, de fejlesztik az állományt, 250-300 fejőstehén elérése a cél. Saját földjük 60 hektár, a bérelt 320 hektár. Legelőik nincsenek, szántóként művelik a 380 hektárt. A tejhozam a magyartarka állományhoz illő 18-22 liter naponta, évszaktól és a takarmány minőségétől függően. A tejnek mintegy 60 százalékát feldolgozzák, a többit pedig házi nyerstejként értékesítik a Sárrét 11 településén, 2 boci-boci tarkás, hűtőtartályos autóból. Több mint 40 boltba szállítanak, ezek elsősorban kisboltok. Csak ritkán, alkalomszerűen adnak el folyadéktejet feldolgozóknak.
A húsfeldolgozóba csak saját istállóból, illetve a falu kistermelőitől kerülhet vágóállat. A sertést és marhát vágóhídon vágatják le, csak a hús jut el az üzemükbe. Heti 10 sertést és havonta 1-3 szarvasmarhát dolgoznak fel. Legfőképpen szalámiba vagy vastag kolbászba töltik a húst, de készítenek régi, hagyományos, receptúra alapján marha párizsit és debrecenit, valamint érlelt, sós füstölt, marhahús különlegességet is. A gazdaságban, a növénytermesztésben és a feldolgozókban összesen 26 embert foglalkoztatnak, ám a létszám szezonban 30 fölé emelkedik.
Nagy gond a foglalkoztatottság. Egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány. Keresik a jól képzett embereket a vezetői posztokra, például a szarvasmarha-telep vezetésére, vagy a növénytermesztési ágazat vezetésére. Nehezen tud a vidék értelmiséget megtartani. „Pedig a béreink sem kisebbek, mint másutt, mert versenyeznünk kell még például a saját használatú gépkocsi biztosításában is. Ennek ellenére sem találunk vezető szakembert, de nehezen találunk hentest, tejipari szakmunkást vagy villanyszerelőt. Ennyire nagy a városok elszívó képessége és rossz a vidék híre. A szülők többsége azt mondja a gyerekeiknek, tanuljatok, hogy elkerülhessetek innen.”
Nem így Lendvaiék. A házaspár négy fia közül a 23 éves Csaba és Gergő ikerpár. Csaba a kaposvári szarvasmarha-tenyésztő szakon specializálja tudását. Gergő Szegeden tanul, élelmiszeripari mérnök lesz. Ő már fiatal gazdának is vallhatja magát, miután a pályázaton minden feltételnek megfelelt, a 18 éves Hunor most kezdi Debrecenben a nemzetközi gazdálkodási szakot. A 12 éves Levente még nem döntött, de leginkább állatorvos szeretne lenni. „A vállalkozást lehetőség szerint egyben akarom tartani, nem szeretném megosztani, remélem, a fiaim megtalálják benne a számításaikat. Nevelésükben erre törekedtünk. Természetesen sok függ majd életük párjától…”
