A saját méhészetemben néhány évvel ezelőtt 100 darab olyan NB 18-as fekvő kaptárt állítottam szolgálatba, melyekben a rostaszövetes belső fenék és a hulladékgyűjtő tálca az alapfelszereltség részét képezi (1. kép). Ehhez természetesen az kellett, hogy már a kaptárok készítésekor erre az igényre is figyelemmel legyünk és a belső mélységet a szükséges néhány centiméterrel a gyártás során megnöveljük (esetemben pontosan 5 cm-ről van szó). Vagyis míg az alsó keretlécek és a kaptárfenék közötti távolság rendesen 2-3 cm közötti, higiénikus alj kialakításakor ettől többet, akár 7 cm-t is el kell hagyni. (…)
Higiénikus alj fekvő kaptáron
A rakodó kaptár egyik vitathatatlan előnye, hogy a higiénikus alj utólag, egyszerű aljcserével, minden különösebb átalakítás nélkül is beépíthető. A rostaszövettel vagy taposóráccsal ellátott tartozék ma már rendkívül hasznos eszköz az atka elleni küzdelemben. A fekvő kaptárokkal rendelkezők kétségkívül hátrányban vannak ebben a tekintetben: a már meglévő méhlakásokat körülményes, legtöbb esetben megoldhatatlan gazdaságosan átalakítani. Az új kaptárok elkészítésénél azonban ennek semmi akadálya nincs, érdemes elgondolkodni ezen a lehetőségen is.
Forrás:
