A kukoricaszilázs normál évjárat esetén (35% szárazanyagés 35% keményítőtartalom mellett, napi 20 kg/tehén adagban etetve) 2,5 kg/nap keményítőt biztosít a tejelő tehén számára. Az ideális szárazanyag- tartalommal betakarított silókukorica keményítőtartalmának bendőbeli lebonthatósága átlagosan és körülbelül 80 százalék. A bendőben potenciálisan fermentálódó összes keményítőnek tehát megközelítően 25–35 százalékát biztosítja a silókukorica. Ez abban az esetben valósul meg, ha a kukoricaszemekben a keményítő még jól emészthető (nem öregedett el a szem), és a szemroppantás révén a keményítő fizikailag is hozzáférhető állapotban van a szilázsban. (…)
A szemroppantás jelentősége
A silókukorica hektáronkénti energiahozama a legnagyobb a tömegtakarmányok között, termesztése jól illeszkedik a hazai nagyüzemi gazdálkodás körülményeihez, betakarítása hatékonyan gépesíthető, tartósítása egyszerű és régóta megoldott. A növénytermesztés oldaláról tehát számos tényezővel alátámasztható a silókukorica hazai létjogosultsága. Felmerül azonban a kérdés, hogy helyesen ítéljük- e meg a silókukoricában található keményítő élettani hatását és jelentőségét, szakszerűen és okszerűen alkalmazzuk- e a tejelő tehén takarmányadagjában, látjuk-e kellő mélységében a részleteket. Például mennyi keményítőt viszünk be a tehén szervezetébe a kukoricaszilázzsal? Mennyit tud abból hasznosítani, és az emésztőrendszer mely szakaszában? Meg tudjuk-e ítélni a bendőmikroflóra energiaellátottságát vagy éppen ellenkezőleg, a negatív hatásokat a szemek érettsége és fizikai állapota alapján?
Forrás:
