A kanadai látogatót lapunk kérésére fogadta Hegedűs Imre, a részvénytársaság igazgatója, és be is mutatta a telepét. Louis Balcaen negyven éve vette meg az apjától a tejtermelő farmot, és néhány évvel ezelőtt adta el nyereséggel. Mint fogalmazott, „nyugdíjazta magát”. Gyermekei közül egy sem vállalta, hogy kövesse apjukat, hogy farmerek legyenek. Louis Balcaen 1992– 93 között tejtermelő szövetségi elnök volt, 1994-től 2004-ig pedig a szövetség ellenőrző bizottságának alelnöki tisztét töltötte be Kanadában.
Ödön-major az ország egyik legismertebb telepe. Üszőivel, teheneivel évek óta résztvesz a hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon, továbbá a kaposvári állattenyésztési napokon és a mostanában egyre gyakrabban megrendezett OMÉKokon. Tenyészállataik rendszerint előkelő helyezést érnek el, legtöbbször első díjasok. Ezt a telep irodájának falát díszítő rengeteg fotó bizonyítja, amelyek számát és a rajtuk lévő állatokat elismerően szemlélte a kanadai vendég. Az egyikre rámutatva megjegyezte: „Ez a tehén egy kanadai show-n is nyertes volna.”
A telepen 1000 tehenet fejnek naponta kétszer. A napi tejmennyiség évszaktól függően változik 25 és 30 ezer liter között. Az összes csíraszáma 15–30 ezer, a szomatikus sejtszáma 200 ezer milliliterenként. Néhány éve rekonstrukciót hajtottak végre, azóta pihenőbokszos, szalma almozású istállóban tartják a teheneket. A nyári melegben párásítóberendezéssel hűtik a levegőt, a tehenek komfortérzete ezáltal sokat javult. A takarmányozás keverőkocsiból történik, a keverékben silókukorica- szilázs, lucernaszenázs, széna és tejelőtáp található. A fehérjebevitelt szója, napraforgódara és repce fedezi. A telep melletti gyepen legel és erjesztett takarmányt soha nem kap az a harminc tehén, amelyek tejéből Hegedűs Imre érlelt sajtot készít.
Az ivarzó tehenek kiválasztására egyszerű módszert választottak. Olyan zsírkrétával kenik be a tehenek tomporát, amely zselét is tartalmaz, és felállítják vele a szőrt. Miután az ivarzót társai megugorják, az addig felálló szőr lelapul. Ezeket az állatokat a fejés után elkülönítik megtermékenyítésre. „A módszert amerikai farmokon lestük el” – árulta el az igazgató.
Egy tehénre átlagosan 3,7 ellés jut, és két ellés között 400 nap telik el. A spermát a világon fellelhető legjobb bikáktól vásárolják. A telepen ivarspecifikus spermát is használnak, elsősorban üszők termékenyítésére. A módszert sikeresnek tartják, mert az ilyen spermával termékenyített nőivarú állatok 88 százalékban üszőt ellenek. Az üszőborjakat nagy becsben tartva nevelik fel, mert egyenként 400 ezer forintot kapnak értük.
Szépek az ödön-majori tehenek, ismerte el Louis Balcaen. Ez azért fontos, mert eszerint nyilvánvalóan egészségesek, és eredményes termelés csak egészséges állatoktól várható. Számos kiváló tenyészállat született itt. Egyebek között azzal is büszkélkedhetnek, hogy innen származik a legmagasabb pontszámot elért magyar holsteinfríz tenyészbika.
A fejőház kétaknás, összesen 48 halszálkás állással, Baumatic fejőgépekkel felszerelve. Az 1000 tehenet 4–5 óra alatt fejik meg. A fejőgép automatikusan méri a tej mennyiségét és elektromos vezetőképességét, ezáltal hamar értesülnek a tőgygyulladásos tehenekről. Az ilyenek tejét elkülönítik, pasztőrözés után bikaborjak nevelésére használják. Üszőkkel azért nem itatják, hogy megelőzzék náluk az antibiotikum rezisztencia kialakulását. Az üszőborjak ezért tejporból készült tejet isznak.
„Én is így csináltam” – mondta a látottakról a kanadai vendég. Nagy különbségre derült viszont fény a tej felvásárlási árával kapcsolatban. A bicskei gazdaság hetek óta 65 forintot, tehát 20-nál alig több eurócentet kap egy liter tejért, miközben az előállítás költsége 110 forint. Ehhez képest Kanadában manapság 75 kanadai dollárcent egy liter tej felvásárlási ára – ez 200 forintos dollárárfolyammal számolva 150 forintnak felel meg. A kanadai szakember elképesztőnek tartja a különbséget. Ez még akkor is nagy, ha hozzátesszük, hogy a magyar gazdaság literenként körülbelül 20 forint támogatáshoz jut.
A veszteséget a gazdaság egyebek között a megtermelt tej feldolgozásával igyekszik csökkenteni. A tejnek csak a 65 százalékát értékesítik közvetlenül a tejiparnak, a többi folyadéktejként vagy feldolgozva – vaj, tejföl, túró, sajt stb. formájában – kerül tőlük a fogyasztókhoz a tizennégy saját hűtőtkocsijukból. Egyre növekvő mennyiséget szállítanak üzletekbe is, különösen érlelt sajtokból. A kanadai vendég megkérdezte: meddig viselhető el ekkora veszteség, mikor dobja be a törülközőt a gazdaság?
A válasz: a gazdaság akkor megy tönkre, ha a tulajdonos feladja. Az erősek minden eszközt bevetnek a túlélés érdekében. Nagy segítség, hogy a bankok a nehéz időszakban is elismerték a hitelképességüket.
A bicskei részvénytársaságban a tejtermelésen kívül természetesen növénytermesztéssel is foglalkoznak. Emellett van szolgáltató és élelmiszerfeldolgozó részlegük is. A gazdaságban összesen 120 főt foglalkoztatnak, és közülük negyvenen dolgoznak a tehenészetben. Úgy tartják, hogy a tejágazatban kialakult jelenlegi helyzetet elsősorban az Európai Unió felelőtlen politikája idézte elő azzal, hogy megszüntette a kvóta alapú tejtermelést. A magyar termelők helyzetét a magas áfa is rontja, mert ekkora áfa miatt már érdemes kockáztatni, ezért sok áfacsalt tej kerül a pultokba.
– Egy tejtermelő tehenészet eredményes működéséhez a három legfontosabb dolog a genetika, a takarmányozás és a tehenek komfortérzete – hangsúlyozta a kanadai szakember. Hozzátette: Ödön-majorban ezt mind magas színvonalon biztosítják. Ő a farmján mindig ezt tartotta szem előtt. Háromszáz holstein-fríz tehene napi fejési átlaga 38 liter volt, napi háromszori fejéssel. Akkor még csak 60 centet kapott egy liter tejért, az előállítási költség pedig 50 cent volt. Kanadában a tej 85 százalékát helyben adják el, 15 százaléka került exportra. Ott is előfordul, hogy a termelő maga dolgozza fel a tej egy részét és piacokon árusítja termékeit.
Nagy különbség a két ország között az, hogy Kanadában működik a kvótarendszer. A termelők nem kapnak ugyan támogatást, de az állam véd az import ellen. A termelők egy közös tulajdonukban lévő kereskedőháznak adják el a tejet az általuk megszabott alapáron. A feldolgozóknak nincs hatása az árra. Veszélyesnek tartják, ha a világkereskedelmi tárgyalások nyomán eltörlik a vámokat, mert akkor náluk is több lesz az import, csökken a felvásárlási ár. Kanadába várhatóan főként sajtot visznek majd be. A Brexit is növelheti az importnyomást, mert felgyorsíthatja az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodás aláírását. A farmerek ellenzik ezt a megállapodást, már ott is előfordult, hogy a minisztérium elé vonultak tüntetni. „Az áruk szabad áramlása csak a kereskedőket segíti, nem pedig a termelőket.”
Pénzt csinálni a tejtermelésből, ez a kvótának köszönhető. Sajnálatos, hogy Európában elfelejtették, miért vezették be néhány évtizeddel ezelőtt a kvótát. A túl erős verseny alacsony árhoz vezet, ez pedig előbb a gazdaságtalan termeléshez, majd a gazdálkodás felszámolásához. Kinek jó az, ha sok gazda tönkremegy a tehenészetben? A kvóta értéket is ad az üzletnek, elvégre adható, vehető. Ha valaki vesz egy tehenet, ahhoz meg kell vásárolnia a kvótát is. Ez Kanadában borsos összeget jelent. (Magyarországon soha nem volt ekkora becsben tartva a kvóta. Azt a mennyiséget, amelyet 2004 előtt kialkudtunk az uniótól, legfeljebb csak kétharmadában használtuk ki – A szerk.)
A bicskei gazdaság sajtútállomást üzemeltet az etyeki pincesoron, ahol a kanadai vendégnek sajttálat készíttetett az egyébként maga is sajtmester igazgató. A kóstolás közben folytatott beszélgetésből kiderült, hogy Ödön-majorban azért nem térnek át a napi háromszori fejésre, mert nem éri meg. Kiszámolták, és többe kerülne, mint amennyivel több tejet nyernének.
„Embrióátültetést alkalmaznak- e?” – kérdezte a vendég. Már kísérleteztek vele, de egyelőre nincs olyan szakember Ödön-majorban, aki kimosná a zigótát és beültetné a recipiensekbe, hangzott a válasz. Nem is képeznek ki erre szakembereket. Kanadában erre specializálódott állatorvosok végzik az embrióátültetést. Vállalkozásoktól rendelhető meg az embrió, és ezek a vállalkozások képezik ki az állatorvosokat erre a feladatra.
Az embriózás jó üzletnek számít Kanadában. Egy farmer például 170 ezer dollárért vett egy különösen értékes tehenet. A szomszédok csodálkoztak rajta, de végül belátták, hogy igaza volt a gazdának: embriózni kezdett, és 3 ezer dollárért adott el egy-egy embriót. Sokat kellett értékesítenie, hogy megtérüljenek a költségei, de azt mondta, megérte.
– „A módszer magyarországi elterjedésének a gátja éppen az, hogy sokba kerül az embrió” – mondta el házigazdánk. „Ha mi 400 ezer forintot kapunk egy üszőért, nem adhatunk 600 ezret egy embrióért. A gazdaságunkban ez csak úgy képzelhető el, ha a saját szakemberünk elsajátítja a technikát és magunk állítjuk elő az embriót.”
