Amikor egyszer rákérdeztem a TMK rövidítésre, a szaki-bácsi büszkén mondta, hogy Tervszerű Megelőző Karbantartás a titok nyitja. Társadalmi viszonyok változhatnak, a technikai fejlődés töretlen. Mégis ma is ugyanúgy aktuális a tartalom, és ez a lovaspályák taposórétegének gondozása során is igaz!

A lovas létesítmény működtetésének céljai, okai elsősorban az emberek szempontjai szerinti irányból közelítik a dolgokat. Pedig a lovast a hátán cipelő állat igénye is érdemelne némi figyelmet!

Az vitathatatlan, hogy a ló annak örülne leginkább, ha hatalmas füves legelőkön kóborolhatna, legelészhetne egész nap, és nem egy számára viszonylag szűk bokszban vagy szerencsésebb esetben, karámban kellene várnia, hogy gazdája/lovasa ráérő szabadidejében meglátogassa, mindenféle súlyokkal, szíjakkal teleaggassa és a hátára is nehézkedjen. Mindeközben még a legkülönbözőbb (a ló számára) idegen mozdulatsort is elvárnak tőle némi jutalomfalat ellenében!

Ha már rávesszük társunkat, hogy bennünket igényeink szerint kiszolgáljon, tegyünk meg mindent mi is, hogy az adott körülmények között a ló is jól érezze magát a közös munka során! A sok más szempont mellett rettentően fontos a jó taposóréteg kialakítása és annak folyamatos, minőségi fenntartása, ápolása!
Azokon a helyeken ahol volt szerencsénk pályát/taposóréteget kialakítani, mindig kiemeltem és hangsúlyoztam, hogy az építés csak egy része a folyamatoknak. Az előkészítő és tervezési szakasszal együtt a kivitelezés (relatíve) gyorsan véget ér, és a kialakult új, jó körülményeket onnantól illik megfelelő szinten tartani!
Semmit sem ér tehát, ha egyszeri, nagyobb értkű beruházással létrehoz(at)unk valamit, majd úgy gondoljuk, hogy ez innen már magától is „eldöcög”, hozza nekünk a bevételt anélkül, hogy továbbra is kellő időt, energiát fordítanánk a kezelésre.

Nézzük mire is kell figyelnünk, hogy ne ablakon kidobott pénz legyen az építés végeredménye.

A ló lábainak szerkezete egyértelműen a füves felületeken való mozgáshoz alakult. Ma is ez lenne a legideálisabb a ló számára, mert egy kellően tömör, sűrű (a ló legelésével igen-igen rövidre rágott) gyepfelület jó gyökérzettel elég teherbíró, rugalmas. Nyilván sok-sok összetevője van annak is, hogy mennyire strapabíró egy fűfelület (altalaj minősége, nedvesség a talajban, a gyepet alkotó fűfajták tulajdonságai, stb., …), de csak egy-két alkalommal tudunk ugyanazon a felületen végigmenni lóval anélkül, hogy az élő talaj-szervezetben maradandó kárt ne okoznánk, magyarán ki ne taposnánk a füvet!

Ezért is szorult kicsit hátrébb ez a lovagló felület, mert egy-egy verseny után hosszabb időre van szükség a regenerációra, azaz a felülvetésre, fűfélék meggyökerezésére, sűrűsödésére, megerősödésére, hogy újból használható legyen. Vannak azért itthon is tradicionális lovas helyszínek, ahol mind a mai napig ilyen a versenypálya talaja, pl.: Kiskunhalas. 2016-ban kertész kollégám végezte a gyep rehabilitációját, feltöltötte, kiegyengette a felület egyenetlenségeit, tápanyag pótlással, magvetéssel, bedolgozással, hengerezéssel segítette elő a füves talaj megújúlását. ((A bemelegítésre szolgáló, fokozottan terhelt felületet azonban 2015 tavaszán már Ők is átépítették minőségi rétegrendű textil-homokfelületté…))

Homok alapú taposórétegek

És akkor el is jutottunk oda, hogy szerte a nagyvilágban és itthon is a homok alapú taposórétegek terjedtek el leginkább. Ennek okai elsősorban, hogy: talán korlátlan a hozzáférés, könnyű kezelhetőség (akár az építés, akár a gondozás idején), terhelhetőségét, ruganyosságát illetően a leginkább közelít a gyepes felületekhez, de időtállósága szinte végtelen. Nyilvánvalóan a földtörténeti fejlődés során a különböző körülmények között létrejött, így a homoknak nevezett ásványok is, eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek még kis területeken belül is, de kémiai alkotóelemeik hasonlóak. Különböző adalékanyagok bedolgozásával (textiladalék, gumiőrlemény, víztartó gél, wax, stb.) igyekszünk még javítani a taposóréteg tulajdonságait, de a lényeg a homok.
Kis hazánkban is számos helyen lehet érvényes engedélyekkel működő (!!!) bányát fellelni, amelyek alapanyagot biztosíthatnak a lovas-pályához. Nem biztos azonban, hogy a hozzánk legközelebbi anyagnyerő hely adja a legideálisabb megoldást a taposóréteghez.