-Sok mindent meghatározhat a kiválasztásnál, hogy néhány lóval, csak saját használatra szánjuk a pályát, vagy nyitott lovardaként sokan, sok lóval veszik igénybe különböző szakágakból a talajt. Minél nagyobb a pályafelület napi terhelése, igénybevétele értelemszerűen annál jobb tulajdonságú homokot célszerű felhasználni!

-Természetesen a pénzügyi lehetőségek, alapanyag beszerzési árak és nem kevésbé a szállítási költségek is igen jelentős szempontként merülnek fel, mert ez utóbbi ma a legnagyobb tehertétel!

Pályaszerkezet rétegrendje, felépítése:

Saját (némi keserű) tapasztalat alapján jelzem, hogy a fedeles és szabadtéri talajokat másképpen kell előkészíteni, más-más anyagot használni és másképpen gondozni, kezelni! A fedeleseknél gyakran előforduló probléma pl.: a túlzott betömörödés, keményedés. Ennek egyik oka, hogy a téli időszakban, amikor a szabadtéri pályákról beszorulnak a lovasok a fedelesekbe sokkal hatványozottabban terhelik a taposóréteget. A kinti pályák általában sokkal nagyobb felületűek. Akár több is van belőlük, még esetleg külön futószárazó kör(ök) is, ahol így sokkal egyenletesebben eloszlik a lovasok létszáma. Télen viszont ugyanazok sokkal kisebb helyen igyekeznek mindent ugyanúgy véghezvinni, mint szabadtéren. Nyilvánvaló, hogy a kinti pályáknál valamilyen szinten foglakozunk a felesleges víz elvezetésével. Figyelembe vesszük a helyi domborzati, éghajlati elemeket és ehhez is alakítjuk a rétegrendet, bent sokkal egyszerűbben kialakítható a lovagló felület. Csakhogy az a fajta homok, ami odakint esetleg „tökéletesen” működik, bent már nem biztos, hogy egymagában elegendő!

-Korábban említettem, hogy olyan bányából szabad csak homokot beszerezni, ami hivatalos engedélyekkel működik. Ez ma már az itthoni „EKÁER” időszakában kifejezetten fontos. Az sem elhanyagolható, ha esetleg utólagosan szükségünk lenne még ugyanolyan homokra, fellelhetjük-e még a korábbi bányát! Pl.: a szerves anyagok leszedésekor, valamint a munka végeztével a lovak a patáikkal visznek el homokot, ezáltal lassan, de folyamatosan csökken a taposóréteg vastagsága. Igénybe vételtől függően 2-5 évenként szükség lehet homok (és textil) pótlására, frissítésére.

Sokan nem gondolják végig, de a megfelelő alapanyagok kiválasztása is része már a karbantartásnak, mert ezek meghatározzák a később végzendő rendszeres feladatok jellegét, gyakoriságát.

TMK Napi feladatok:

– Van tehát egy homok alapú pálya-taposórétegünk (körkarámunk, jártatógépünk), melyet napról-napra (közel) azonos állapotban kell tartanunk a gyakorlás/verseny számára. Ahhoz, hogy ez az anyag jól működjön „lovas-talajként”, kulcskérdés a megfelelő nedvességi állapot, a VÍZ! Csak meghatározott víztartalom mellett mutatja azokat a tulajdonságokat (megfelelő tapadás, „szilárdság”) ami miatt szívesen használjuk, így az sem jó ha túlságosan sok nedvesség van benne, de az sem ha kiszárad. Bővebben nem estt szó eddig a rétegrendekről, de a helyi altalajhoz kell igazítanunk a pálya szerkezetét és szükség esetén szivárgó (drén) rendszer kialakításával biztosítani a felesleges víz elvezetését! A hiányzót viszont öntözés révén pótolnunk kell, akár napi rendszerességgel, és a pályafelületen egyenletes kijuttatásban! Ma már nem számít újdonságnak a lovardákban sem az automatizált öntözőrendszer, ezek igen-igen megkönnyítik az egyik legfontosabb feladat elvégzését, hiszen a beállított adatoknak megfelelően pontosan, és a kívánt rendszerességgel öntöznek.
A már említett különboző adalékanyagokat is azért keverjük (részben) bele a homokba, hogy minél hosszabb ideig megtartsa a nedvességét. Viszont a száraz textiladalék falysúlyánál fogva könnyebb mint a homok, „felugrik” a felszínre és nem segít, inkább kedvezőtlen… Mindemelett a szél is „szépen elterítheti” a pályán kívűl, és az érdekes látvány…

„Simító” adapterek

A homokszemek egymáshoz tapadását a víz mellett elősegíthetjük ún. „wax” anyagokkal is. Ezek a vazelin félék olaj származékok, melyekkel egyszeri kezeléssel hosszabb időre biztosítható a jó tapadóképesség víz nélkül.

– Mivel a pályafeületen egy-egy napon több ló dolgozik, a homokban patanyomok, kisebb nagyobb mélyedések, egyenetlenségek keletkeznek. Ezeket „simító” adapterekkel tudjuk megszüntetni, kiegyengetni a taposóréteget. A jobb minőségű, textiladalékos pályákhoz már nem igazán jó az egyszerű mg-i borona. Itthon is több gyártó kínál olyan darabokat, melyek alapvetően 3 elemből áll: van egy rugalmas „fésűsor” amely lazítja, részben kiegyengeti egyengeti a homok-textil keveréket, utána található egy simító léc, majd következik egy henger. Ez utóbbi lehet rácsos, gumis, vagy tömör fém.

Nagyon betömörödött taposórétegnél a fésük helyett lazító kapákat (rugalmas felfüggesztéssel) is lehet alkalmazni. Ezek együttesen biztosítják a jó pályától elvárt egyenletességet, rugalmasságot és tömörséget. Az adaptereket valamilyen vontató eszközzel mozgatják. Arra vigyázzunk, hogy a vontató mindig keskenyebb legyen az adapternél, ugyanakkor elég (ló)erővel/tömeggel rendelkezzen a vontatáshoz/kiemeléshez. Ügyeljünk arra, hogy a vontató kerekei a kanyarokban ne „vágják fel” felületet, ne menjünk az eszközzel túl gyorsan. És alkalmanként más és más irányban végezzük a karbantartást.

– Soha ne kezdjünk azonban úgy dolgozni az adapterrel, ha előtte nincs letakarítva a felületről a keletkező trágya, esetleg növényi lomb, vagy más idegen anyag!!! Az esetlegesen bedolgozott korhadó anyagok a pálya homokját eltömítik, érezhető szagokat árasztanak, kifejezetten károsak a pálya minőségére!