Terjed hazánkban a kígyóaknás szőlőmoly

A kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) tevékenységét először 2014- ben figyeltük meg, és akkor nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget. A témában több publikáció is megjelent, többek között a Kertészet és Szőlészetben (Bodor, 2014.), a Növényvédelem folyóiratban (Szalóki és Takács, 2014). Előadást is hallhattunk róla az Integrált termesztés szántóföldi és kertészeti kultúrákban című tanácskozáson (Hegyi és Rózsahegyi, 2016). Terjedése miatt úgy gondoljuk, hogy indokolt újból felhívni a figyelmet erre a károsítóra. Az első tüneteket május közepén figyelhetjük meg a szőlőlevél színén, a fertőzés augusztus-szeptemberre erősödik föl.
Kifejlett lepkéje a szőlő kérge alatt telel át. A lepke 3 milliméter nagy, tollszerű szárnyai végén egy-egy fekete pont látható. A nőstény a szőlő rügyfakadásakor helyezi a levélkékre tojásait. Ha egy levélen több akna is van, azok keresztezhetik egymást, sőt, a hernyó a saját aknáján is keresztülrághatja magát. A rágás nemcsak a levél közepén, hanem a levél szélén is futhat. Nagyobb egyedszám esetén egy levélen számos akna alakulhat ki, akkor a levéllemez már súlyosan károsodik, az pedig idő előtti lombhulláshoz vezethet. Az olaszországi fertőzés mértéke az észak-olasz Ticino (Tessin) borvidéken szeptemberre meghaladta a 30 százalékot, ez arra figyelmeztet bennünket, hogy jobban kell figyelnünk erre a károsítóra.
A kígyóaknás szőlőmoly Észak-Amerikából került Európába: először Olaszországban (1994), majd Szlovéniában (2004) és Svájcban (2009) is megtalálták. Magyarországon budapesti kertekben, a Gödöllői Arborétumban, Monor térségében, az Etyek- Budai és a Mátrai borvidék szőlőiben bukkant föl. Most már Kecskemét környékén is megfigyeltük. Rendszeres növényvédelem mellett is károsít, tünetei az érési időszakra erősödnek föl, a védekezés pedig akkor az élelmezés- egészségügyi várakozási idő betarthatósága miatt okoz gondot. Jelenleg nincs ellene engedélyezett növényvédő szer. Az európai szőlőn kívül amerikai vadszőlőfajokon is kifejlődhet, de nem veti meg a direkttermő szőlőt sem.
Hazánkban is előfordulnak a természetes ellenségei, azok eredményesen gyéríthetik a rokon aknázómolyokat: eddig két parazitoidot sikerült kinevelni. Olaszországból érkezett a jó hír, hogy a kígyóaknás szőlőmoly parazitáltsága 13 és 17 százalék közötti. A biológiai védekezés azonban amellett, hogy időigényes, még megkívánja a szőlőültetvény és a környék ökoszisztémájának gondos ápolását, a biológiai sokszínűség növelését, és a többi károsító elleni védekezést is figyelembe kell vennünk. Olyan készítményt kell választanunk, amely nem pusztítja el a természetes ellenségeit. Olaszországban hét természetes ellenségét is megfigyelték. Tapasztalataik szerint a kígyóaknás szőlőmoly ellen nem lehet eredményesen védekezni a foszforsav-észter hatóanyagú készítményekkel, viszont a szőlőmolyok ellen engedélyezett számos rovarölő szer (pl. emamektin-benzoát, fenoxikarb, metoxifenozid, stb.) ez ellen a faj ellen is hatékony lehet. Védekezni a tojásrakás után, a szőlő néhány leveles állapotában célszerű.