A hazai körtések legnehezebben leküzdhető kártevői a körte-levélbolhák. A füstösszárnyú körte-levélbolha és a nagy körte-levélbolha kizárólag körtén károsít. Szívogatásuk gyengíti a hajtásokat, a károsított fák elrúgják a kötődött gyümölcsöt, később gyümölcstorzulás és idő előtti levélhullás következik be. Erős fertőzés esetén, a kocsányok fertőzöttsége miatt korai gyümölcshullás is lehetséges, valamint a rendszeres, nagymértékű lombvesztés következtében csökken a körtefák élettartama is.
A közvetlen kártételén túl a kártevő terjeszti a körte vörösfoltosság vírusát és a tűzelhalás baktériumos betegséget is. Az 5-6 nemzedékes füstösszárnyú körte-levélbolha kifejlett alakban telel át a lehullott levelekben és a kéregrepedésekben. A tojásrakás általában már március elején megkezdődik és a virágzásig tart. A tömeges lárvakelés a fehérbimbós állapottal esik egybe. Az első nyári imágók május közepére fejlődnek ki, ettől kezdve a nemzedékek átfedik egymást, és a népességben minden fejlődési alak megtalálható. Az utolsó lárvanemzedék szeptember elejétől fokozatosan téli (áttelelő) imágóvá alakul. De a kártevő a lombhullás után is, egészen az első fagyokig szívogat az egyéves vesszőkön, ezzel is tovább gyengítve a fákat. A nagy körte-levélbolha kártétele a füstösszárnyúéhoz hasonló. Különbség, hogy egy nemzedéke fejlődik évente, valamint szintén imágó alakban telel, de nem a körtén, hanem fenyőféléken húzódik téli nyugalomra, majd tavasszal tér vissza a körtére.
A tömeges lárvakelés általában a virágzás után kezdődik, ezért a veszélyeztetett körtefákat ebben az időben permetezzük először és a kezelést két hét múlva ismételjük meg.
A poloskaszagú körtedarázs kizárólag a termesztett és a vadkörtét károsítja. A kártétel következtében az 1-3 cm-es gyümölcsök tömegesen lehullanak, a csészelevelük körül feketés lyuk látható. A kettévágott gyümölcs belseje kiodvasított és gyakran a lárva is megtalálható benne. A gyümölcsök jellegzetesen poloskaszagúak. A védekezést a kelő lárvák ellen kell irányítani, a sziromhullás idejére, mert egy megkésett védekezéssel a gyümölcsök belsejében károsító hernyókat már nem tudjuk elpusztítani. A kártevő jól repül a sárga színre, ezért fánként sok színcsapda kihelyezésével jelentősen csökkenthető a kifejlett darazsak száma. Agrotechnikai eszközökkel, a vízhajtások eltávolításával, szellős fakorona kialakításával is csökkenthető a kártétel. Mivel a téli időszakot lárvaként vészelik át a felszíni talajrétegben, és majd tavasszal ott bebábozódnak, a talajba húzódott álhernyók, bábok a fakorona alatti talajforgatással gyéríthetők.
Hernyója magházig hatoló járatot készít a gyümölcsben és ürülékével szennyezi azt; étkezésre, feldolgozásra alkalmatlanná teszi. A fertőzött gyümölcs általában lehullik a fáról. Évente 2 nemzedéke fejlődik. Az első nemzedék lepkéi április végén, a másodiké július közepén jelenik meg. A nőstények egyesével rakják le tojásaikat a gyümölcsre vagy a levelekre. A kis lárva néhány óráig a gyümölcs, illetve a levél felületén mozog, amíg befurakodásra alkalmas helyet nem talál. A kifejlett hernyó fehér gubóban a fakéreg alatt és más védett helyeken telel. A faápolás (kéregtisztítás) során a kéregrepedésekben telelő hernyók egy része elpusztul, és a lehullott gyümölcs összeszedésével is sok lárvától tudunk megszabadulni.
A lepkék rajzása szexferomoncsapdával biztonságosan nyomon követhető. A kémiai védekezés akkor válik indokolttá, ha a feromoncsapdák 5 lepkét fognak egy hét alatt. A tojások ellen az észlelést követő egy héten belül, a lárvák ellen pedig 10-15 nap múlva kell kijuttatni a megfelelő rovarölő szert, amíg a lárva be nem furakodott a gyümölcsbe.
A körtemoly kártétele hasonlít az almamolyéhoz, az alapvető különbség az, hogy a lárva a tojásból kikelve közvetlenül a gyümölcsbe furakodik, és magházig hatoló, de ürüléktől mentes járatot készít. A hernyó kizárólag a körtemagvakkal táplálkozik. Kifejlődése után a gyümölcs felszínéig rágott, 2-3 mm átmérőjű nyíláson át elhagyja a gyümölcsöt, és a talaj felső rétegében gubót szőve áttelel. A károsított gyümölcs a fán marad, általában nem hullik le. A körtemolynak évente egy nemzedéke fejlődik. A lepkék június közepétől július végéig rajzanak. A védekezést érdemes előrejelzésre alapozni. Figyeljük a szexferomoncsapdák fogásait, és amennyiben tömeges rajzást jeleznek, feltétlenül védekezzünk e kártevő ellen is. A talaj átforgatásával a földbe telelni vonult hernyók, bábok gyéríthetők. A két gyümölcsmoly a közvetlen kártételükön túl, az okozott sérülések révén, utat nyit a moníliás betegségnek, ami további termésveszteséget okoz.
Kártételét már a rügyfakadást követően megkezdi. A rügyek kihajtása után nem sokkal a levelek mindkét oldalán először sárgás, később barnuló, 2-3 mm-es gubacsok keletkeznek a szívogatása hatására. Erős fertőzés esetén (100 gubacs/levél) a gubacsok a levél egész felületére kiterjednek és a levelek korai lehullását okozzák. Az atkák a gubacsok belsejében fejlődnek, kifejlődésük után elhagyják azokat és a fiatalabb levelek felé vándorolnak. A kártevőnek évente több nemzedéke van. Az utolsó nemzedék kifejlett egyedei a rügyekre vándorolnak, és a rügypikkelyek közé húzódva áttelelnek. Egyetlen rügyben akár ötven telelő alak is megszámolható. Az áttelelő egyedek lemosó permetezéssel gyéríthetők. Felszaporodása a tenyészidőszakban csak speciális atkaölő szerek használatával mérsékelhető (pl. Ortus 5 SC). Gyenge károsításakor az atkákkal fertőzött, hólyagosodott leveleket érdemes leszedni a fákról, megakadályozva ezzel a kártevő továbbterjedését.
Kártétele következtében a tavasszal megtámadott, arasznyi hosszú hajtások vége először fonnyadni kezd, majd megbarnulva elszárad. Ez a kártétel könnyen összetéveszthető a tűzelhalás tünetével, de darázskártétel esetén, a hervadt és a zölden maradt rész határán, 15-30 cm-es spirálvonalban elhelyezkedő szúrásnyom látható. Ezek egyikében rakja le a nőstény darázs egyetlen tojását. A kikelő hernyó a hajtás zölden maradó részében rágott járatban táplálkozik, és augusztus elején fejezi be fejlődését. Bábkamrában, a károsított vesszőben telel át és tavasszal ott bábozódik. A hajtáshervasztó darázs elleni kémiai védekezés az elhúzódó rajzás miatt nem mindig hoz kellő eredményt, ezért egy kezelés nem szokott elegendő lenni. Mivel a jelenléte egyértelműen látható (leszáradt hajtások), a károsodott vesszők lemetszésével megakadályozható az elszaporodása, csökkenthető a következő évi kártétel mértéke. Erős fertőzés esetén felszívódó készítményeket célszerű használni, hogy a hajtás belsejében táplálkozó lárvát is elérjük.
A fiatal hajtásvégeken és a leveleken kolóniákban szívogatnak, amitől a levelek bepödrődnek, megsárgulnak, ami végül a hajtások elhalásához vezethet. Kártételük körtén júliusig befejeződik: a hamvas körte-levéltetű és a barna körte-levéltetű a lágy szárú növényekre, fűfélékre migrál. A zöld körte-levéltetű egygazdás faj.
A védekezésnél az áttelelő tojásokat lemosó permetezéssel gyéríthetjük. A levéltetvek elleni permetezés optimális időpontja kora tavasszal van, ami a tojásokból kikelő ősanyák kelésének időszaka.
