Méhészként nem szeretjük a viaszmolyt, mert óriási kárt okozhat a lépkészletben. Viszont egy hobbiméhész megfigyelése alapján korunk egyik jelentős problémáját oldhatjuk meg: a segítségével el tudnánk tüntetni az egyre csak halmozódó műanyagzacskó-szeméthegyet.
A felfedezés véletlenül történt. Federica Bertocchini a viaszmoly által megtámadott lépjeit egy műanyag zacskóba helyezte. Aztán, amikor később a helyiségbe lépett, észrevette, hogy a zacskó csupa lyuk, és a viaszmoly lárvák mindenfele szétmásztak.
Azóta a jelenséget kutatók is górcső alá vették. A Cantabriai Biotechnológia Intézet és a Cambridge-i Egyetem tanulmányai alapján, melyet a Current Biology című tudományos újságban is megjelentettek, 100 viaszmoly lárva 12 óra alatt nagyjából 92 milligramm politetilént – a műanyagzacskó előállítására alkalmazott leggyakoribb anyagot -, képes elfogyasztani.
Hogy bebizonyítsák, hogy a lárvák a műanyagot nem pusztán szétmorzsolják, hanem valóban átalakítják, a kutatók szétnyomták a lárvákat és rákenték a műanyagra. 14 óra múlva a polietilén 13 százaléka átalakult etilén-glikollá, a műanyag bomlási termékévé.
A felfedezés segítségével a kutatók szerint gyakorlati eszköz került a kezünkbe ahhoz, hogy a megszabaduljunk az egyre halmozódó műanyagzacskó szeméttől. Ehhez hamarosan egy enzimspray-t fejlesztenek ki, mely lebontja a műanyagzacskók anyagát. Hogy ennek a felfedezésnek lesz-e valóban jelentős gyakorlati haszna, pusztán azon fog múlni, hogy befektetők látnak-e benne fentáziát, vagyis, hogy profittal kecsegtet-e, ha erre alappozva termékeket fejlesztenek vagy sem.
A viaszmolylárvák műanyag-lebomtó képessége azon véletlen felfedezések sorát szaporíthatja, mint amilyen a penicilin, gyufa, tépőzár, és még sorolhatnánk, melyek nélkül mindennapjaink szinte elképzelhetetlenek lennének.
