| A körteféléket elsősorban gyümölcstermő növényekként ismerjük, bár gyönyörű, hófehér virágaik vagy mutatós, szép alakú terméseik, koronaformájuk és őszi lombszínük miatt a dísznövények közé is beillenének. Napjainkban azonban számos körtefajt és fajtáikat kifejezetten szépségük miatt ültetik a parkokba, kertekbe. |
Észak- és Északkelet-Kína erdeiben, hegyvidéki lejtőin honos, 6-10 méter magas, fiatalon karcsú, idősebb korára terebélyes koronát nevelő fa. Ágai kezdetben fölfelé törők, később ívesen kihajlanak, a végük sokszor kissé csüngő. A hajtásrendszere gyéren tövises.
Mutatós levelei a közönséges nyír (Betula pendula) leveleire emlékeztetnek, erre utal a kettős latin név második, jelzős tagja. 4-8 centiméter hosszú levelei tojásdadok, gyakran rombusz alakúak, a csúcsuk kihegyezett, a szélük erőteljesen, élesen fűrészfogas. A fiatal levelek mindkét oldala finoman, fehéren szőrözött, majd később a színi oldal lekopaszodik, fénylő sötétzöld lesz, míg a fonáki oldal szürkészölden, molyhosan szőrös marad. A levelek nyele viszonylag hosszú, 2-3 cm-es. Őszi lombszíne ragyogó narancsvörös vagy bíborvörös.
|
Akár a végleges helyére A nyírlevelű körte magvetéssel jól szaporítható. Késő ősszel a lehullott, megpuhult termésekből mossuk ki a magokat, s nyirkos homok közé rétegezve, nagyobb cserepekben vagy kisebb ládában tároljuk tavaszig, védett helyen a szabadban, vagy akár a hűtőszekrény aljában. Kora tavasztól elkezdhetjük a vetést, a magokat szórjuk kerti talajjal háromnegyed részig megtöltött cserepek vagy ládák földjének tetejére, s takarjuk be vékonyan, közel 1-1,5 centiméter vastagon földdel. Rendszeres öntözéssel gondoskodjunk róla, hogy a közeg ne száradjon ki. A kikelő növények már az első telet is a szabadban tölthetik. A magokat akár végleges helyükre, a kertbe is vethetjük. |
A nyírlevelű körte pompás áprilisi virágzása igen látványos, a 1,5-2 centiméteres, hófehér virágok 5 szirmúak, 8-10-esével sátorozó fürtvirágzatba rendeződnek, az illatuk sajnos kissé kellemetlen. A vékony és hosszú, 2-2,5 centiméteres kocsányokon gömbölyded, fehér paraszemölcsökkel sűrűn pontozott, barna színű apró körték fejlődnek. Érdekességük, hogy a csészelevelek lehullanak a termésekről, így azok bogyószerűnek tűnnek. Az ún. almatermés belsejében sötét színű magok foglalnak helyet.
Gyorsan növő, közepes igényű díszfa, szabad állásban érvényesül a szépsége. Elviseli a napos fekvést, a meszes talajt és a kisebb szárazságot is. Viszonylag nagy helyigénye miatt inkább parkok, nagy kertek dísze. A díszfaiskolások kedvelt alanyfaja, mivel a többi körtével ellentétben nem karószerű, hanem az átültetések szempontjából igen kedvező, dúsan elágazó gyökérrendszert fejleszt.
| A magkérő leveleket a SZIE KETK Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék címén, 1518 Budapest, Pf.: 53, Sütöriné dr. Diószegi Magdolna várja. A 105 forinttal fölbélyegzett válasz- borítékra írják rá: „Magot küldünk”. |
