Őshonos vadvirágunk, az illatos ibolya (Viola odorata) a kertek árnyékos területeire is bevándorol, és ha kedvező körülményeket talál, megtelepszik, nagy felületeket meghódít. Meglapul az árnyéki talajtakarók között, és kora tavasszal, enyhébb időben már tél végén elkezdi nyitni illatos kék, lila, vagy fehér virágait. Jelenléte terjedő töve miatt zavaró is lehet, de ha megtaláljuk a neki való helyet, elfogadjuk, hogy a gyep egy része – például az előkertben – nem „makulátlan”, akkor tavasszal virágba és illatfelhőbe öltözteti élőhelyét.
Igénytelen növény, bár az árnyékot kedveli, a napos területeken is megtelepszik. Ha nagyobb területet szeretnénk vele benépesíteni, akkor elvirágzás után gyöktörzséből válasszunk le kisebb darabokat, és ültessük át új helyre.
Gyógynövényként már régóta ismert, köptető, nyákoldó, nyugtató és vérnyomáscsökkentő hatású. A frissen szedett, összeaprított virágokból és levelekből forrázva ibolyateát készíthetünk. Színező hatása miatt teakeverékeknek is kedvelt összetevője. Ehető virága tavaszi saláták, édességek alkotóeleme vagy dísze lehet.
Az amerikai vagy csíkos ibolya (Viola sororia) Észak-Amerikában honos, de nálunk is előforduló évelő. Az illatos ibolyánál erőszakosabban terjedő, csíkos virágú faj néhány héttel később, áprilisban nyílik. Árnyékban és napon egyaránt megél, a gyengébb növekedésű évelőket kiszoríthatja, ha bekerül az évelőágyba. Évelőkertészetekben kapható igen mutatós fajtái a pöttyös virágú ’Freckles’, és az élénklila virágú ’Rubra’.
Érdemes megtelepíteni a kertben a labradori ibolya (Viola labradorica) ’Rubra’ fajtáját. Liláskék virágait az illatos ibolyánál néhány héttel később hozza. Bordó, zöldes bordó lombja egész nyáron díszít. Nem terjed erőszakosan, évelőágyakba, sziklakertekbe is ültethető.
Lammel Kálmánné és a szerző felvételei, valamint műhelyfotók
