Az alma kalciumellátását nem szabad önmagában kezelni – mondta Kovács András. Fiatal fákon mindig gyakoribb a kalciumhiány, ami az erős növekedéssel és a kevés terméssel függ össze, tehát kerüljük az erős metszést termőkorban is, gondoskodjunk kiegyensúlyozott tápanyagellátásról. A sok kálium például gátolja a kalcium felvételét. Megfelelő érettségben szedjük le az almát, mert ha a Goldent zölden tároljuk be, akár a negyede is tönkremehet a tárolás végére. Ismert az a jelenség is, hogy a nagyra nőtt, 90-110 milliméteres gyümölcsön gyakoribb a kalciumhiány.
Figyeljünk a fajtaérzékenységre és az alanyra is: a Mutsu, a Braeburn vagy a Jonagold kalciumellátására különös gondot kell fordítani és folyamatosan kell adagolni ezt a tápelemet a kis gyökérfelületet képező M9 alanyok esetében.
Alapvetően talajon keresztül adagoljuk a kalciumot, gyorsan fölvehető, nitrátos formában, mert a nitrát segíti a talajban a pozitív ionok (kalcium, magnézium, kálium) fölvételét. Gyakran permetezzünk könnyen fölszívódó lombtrágyával is.
A színeződés javítására pedig ne káliumot használjunk, hanem foszfort, mert a káliumadagolás fölborítja a gyümölcsben a kálium–kalcium-arányt és öregíti a sejtfalat.
Az alaptrágyát dolgozzuk be a talajba, kötött talajon késő ősszel vagy tél végén, homokon kora tavasszal is elég. Foszfort nem érdemes korán kiadni, mert a fölvehetősége nagyon függ a talajhőmérséklettől és a kémhatástól. Savanyú talajon (pH5) például 13 °C-os talajhőmérsékletnél is csak a 7 százaléka vehető föl, semleges kémhatás mellett, meleg talajból hasznosul csak a teljes adagja.
Szüret után mindenképpen juttassunk ki bórt, hektáronként 4-6 kilogrammos adagban, hogy beépüljön a növénybe és segítse a következő évi termőrügyek fejlődését. Virágzáskor már csak 1,5-2 kilogramm bort adjunk. Almánál nagy jelentőséget tulajdonítanak a mangánellátásnak is, például a Golden lombhullását mangánhiányra vezetik vissza. Ez a tápelem arra is jó, hogy megmaradjon a kívánatos zöld alapszín a Mutsu vagy a Granny Smith esetében.
