Mint a Koczor Pincészetnél rendezett eseményen elhangzott, az agrármérnök, tudományos kutató, szőlőnemesítő Csizmazia Darab József Szarvason kezdte meg a középiskolát, Keszthelyen végezte az egyetemet, dolgozott és tanult Németországban, Svájcban. Hatvan éves munkásága során erősítette az egri, a kecskeméti szőlészeti kutatóintézeteket, ahol álhatatos munkával több új szőlőfajtát segített a világra.
Feladatként a direkttermők leváltását kapta, ám már akkor nagy hangsúlyt helyezett a környezetvédelmi kérdések megválaszolására. Olyan interspecifikus fajták kerültek ki a kezei közül, amelyek kevesebb permetezéssel, kisebb növényvédő szer felhasználásával termeszthetők.
A ma Magyarországon legnagyobb felületen termesztett fehérbor szőlő, a Bianca – kisebb fürtjei miatt – a szőlőkombájnok elterjedésével vált népszerűvé. Bár a Néró először csemegeszőlőként kapott állami elismerést, de a belőle készült lilás színű, illatos rozék mára keresetté tették. Az Aletta a fagytűrő képességével hívta fel magára a figyelmet, a Turán festőlevű szőlőből önálló borszőlővé avanzsált. Hosszan lehetne még sorolni a Bíborfrankos, a Medina, a Göcseji zamatos, a Lakhegyi mézes vagy a Viktor előnyeit. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg Csizmazia Darab József szelekciós munkájáról, amely elsősorban az Egri Borvidéken elterjedt fajtákra irányult.
„A bélyegek, enyves fenekű hírvivők”- hangzott el a szakembertől származó idézet, hiszen Csizmazia Darab József nem csak kiváló szőlőnemesítő, hanem szenvedélyes filatelista is volt. Nevéhez kötődik a Magyarország borvidékeit, jellegzetes szőlőfajtáit bemutató bélyegsorozat, ami megjelenésében egyedülálló a világon.
A tanácskozás részeként a rendezvény résztvevői koszorúzást tartottak a „Nagy Elődeink” emlékművénél a balatonfüredi református temetőben, majd több termelő pincéjéből származó, Czizmazia Darab József által nemesített szőlőfajtákból készült borok kóstolója zárta az eseményt.
