A meggy az egyetlen magyar gyümölcs, amivel piacmeghatározó szerepünk van Európában, hiszen a legnagyobb meggybefőtt-eladók vagyunk, átlagosan 43 ezer tonnát értékesítünk, zömmel Németországba, mondta bevezető előadásában Apáti Ferenc, a FruitVeB alalnöke. Az EU mintegy 80 millió üveges keresletének háromnegyede származik tőlünk. Az átlagosan termő hazai 65 ezer tonna meggyből 40-45 ezer tonna kerül a feldolgozóiparhoz: 65-70 millió üveg befőtt készül belőle, 5-7 ezer tonnát a hűtőipar használ föl , 2-3 ezer tonnából pedig lé, szárítmány és pálinka készül.
Friss meggyet konzervipari célra szállítunk Németországba, illetve étkezési minőségben Oroszországba. A német kivitel árban megegyezik azzal, amit a németországi termelői szervezetek fizetnek a saját termelőiknek a meggyért, vagyis 0,5-1 euró kilogrammonként.
A meggybefőtt ára 0,9-1,1 euró kilogrammonként. A legtöbb kompótmeggy Németországban fogy, de némileg csökkenő tendencia érzékelhető: a 2012-es 77 ezer tonnáról 2016-ra 65 ezer tonnára esett a fogyasztás. Németországban a meggybefőtt fogyasztói ára 1,5-2 euró kilogrammonként.
A fagyasztott meggy legnagyobb szállítója Lengyelország, ahonnan 36 ezer tonna kerül az uniós piacra, rögtön utána Szerbia következik 28 ezer tonnával. Ez az áru 0,9-1,1 euróba kerül, abszolút meghatározó a lengyel árszint.
Tavaly azonban minden fölbolydult, mert gyakorlatilag kiesett a lengyel meggy, így a konzervipari alapanyagért majdnem annyit fizettek, mint a kézzel szedett, frisspiaci áruért.
Szórádi Sándor, a Szatmári Konzervgyár igazgatója arra is felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi harminc évben Lengyelországban 35-ről 170-180 ezer tonnára nőtt a meggy mennyisége, Szerbiában megháromszorozódott és elérte a 90 ezer tonnát, Ukrajnában és Oroszországban 200-200 ezer tonna meggy terem. Ez a sok gyümölcs mind piacot talált valahol, mi pedig megmaradtunk a német piacnál és a konzervkészítésnél.
A jövő útja nem az üveges meggy az igazgató szerint, bár beismerte, hogy termékfejlesztésben nem léptünk előre. Mint már annyian, ő is az összefogást szorgalmazta, felhozva a Hangya Szövetkezet példáját a két világháború közti időszakból, amikor a 70 ezer tagot számláló szervezethez 30 konzervgyár és 20 ipari üzem tartozott, valamint 4000 boltot üzemeltettek. Hasonlóan jó példa lehet előttünk a termelési rendszerek működése az 1970-es években.
Megoldást az hozhatna, ha gazdaságpolitikai kérdésnek tekintené a mindenkori kormányzat a meggyágazat helyzetét, és komoly összegekkel támogatná a piacfelmérést, új termékek fejlesztését és a marketinget. A fölépítendő intézményrendszerben azonban csak az lehessen tag, aki három év átlagában képes legalább 10 tonna meggyet termeszteni egy hektáron, különben ne minősüljön profi termesztőnek. A minőséget, a hatékonyságot, a jövedelmezőséget kell javítani ahhoz, hogy nőjön a meggytermesztés hazánkban.
