A 45 hektáros történelmi kastélypark stílusát tekintve angol tájképi kert, amelyben számos barokk, mértani kertet alakítottak ki, mint például az itáliai rózsakertet, a mediterrán kertet, az ún. ticinói virágzó vízesést, évelőkertet, vagy citruskertet.
A sziget akkor indult lendületes fejlődésnek, amikor I. Frigyes badeni nagyherceg 1853-ban megvásárolta azzal a céllal, hogy a családjának nyári rezidenciát alakítson ki az ott található barokk kastélyban. A parkká alakításban kertészei, Ludwig Eberling, később pedig Viktor Nohl jeleskedtek. A sziget tulajdonosai és működtetői ma is a herceg leszármazottjai, a svéd Bernadotte család.
Németország egyik legnépszerűbb látványossága évenként 1,5 millió látogatót fogad. Hírnevét annak köszönheti, hogy tavasztól őszig virágok milliói borítják a szigeten kialakított parkot.
Az idény áprilisban kezdődik, a hagymások – tulipánok, jácintok, császárkoronák, nárciszok, fürtös gyöngyikék – tömeges virágzásával. A sziget domboldalain, az arborétum virágzó fái alatt és a virágágyásokban minden tavasszal több mint egymillió tulipán nyílik, 450 különböző fajtából. A látványt kiegészítik a kétnyári virágokból (árvácskák, százszorszépek, nefelejcsek) alkotott formaágyások, installációk, illetve az arborétum virágzó fái, a lombos fák üde zöldje.
Májusban a fő vonzerő a 230 különböző fajtát fölvonultató rododendron- és azáleagyűjtemény. Június–júliusban a szobrokkal, pergolákkal, szökőkutakkal díszített barokk stílusú itáliai rózsakert vonzza a látogatókat. A rózsakertben és a kert többi területén 1200-féle vad és nemes rózsa virágzását csodálhatjuk meg. A 2017-es év díjnyertes rózsája a látogatók szavazatai alapján a ’Jubilee Celebration’ nevű angol fajta volt.
A nyári időszakban teljesedik ki a mediterrán terasz növényzete is, pálmák, kaktuszok, agávék, murvafürtök, golgotavirágok, ciprusfák, szelídgesztenyék, örökzöld tölgyek (Quercus turneri ’Pseudoturneri’) teremtik meg a délszaki hangulatot. A ticinói virágos vízesés is ekkor a leglátványosabb és az évelőkert is teljes pompájában látható.
Mintegy 250 különböző dáliafajtát mutatnak be minden évben, a legkisebb, 40 centiméteres bokrot nevelő mignon fajtáktól egészen a két méter magas, 25 centiméteres virágátmérőjű kaktuszvirágúakig. A látogatók a dáliákra is szavazhatnak. A 2017-es év legkedveltebb dáliája a ’Pooh’ nevű, narancssárga-sárga virágú, közepes termetű fajta volt.
A nyáron a kastély udvarát díszítő citrusgyűjtemény is a pálmaházban telel. Citromok, mandarinok, pomelók, lime-ok és sok különleges citrusféle látható, olyan régi fajták is, melyek a firenzei Medici család citrusgyűjteményéből származnak.
A pillangóházban, amely alapjában véve trópusi növényház, 120 különböző ázsiai, afrikai, dél-amerikai lepkét láthatunk, illetve az egzotikus, színes pillangók bábból való kikelését is megleshetjük.
Az arborétum gazdag gyűjteménye 500-féle fából és cserjéből áll. Nagyon látványosak az óriás mamutfenyők (Sequoiadendron giganteum) 150 éves példányai. Figyelemre méltók a koros cédrusok, tulipánfák, hamisciprusok, tölgyek, bükkök is. Nagyon gazdag a jegenyefenyők, lucfenyők, ciprusok, tuják, magnóliák, japán díszcseresznyék, hársak, diók, platánok gyűjteménye. Különlegességek a galambfák, a kacurafák és a liliomfák. A tűlevelűek és a lomblevelű örökzöldek átlagon felüli mérete, dús lombozata a levegő magas páratartalmának és az enyhe éghajlatnak köszönhető.
Mainau enyhe éghajlatára már gróf Esterházy Miklós birodalmi herceg is fölfigyelt, amikor 1827-ben megvásárolta a szigetet a Teuton lovagrendtől. Kertésze, Ferdinand Schnetz a kezdetektől egzóta növényeket is telepített, ma is megcsodálható az a 43 méteres tulipánfa, amelyet a gróf ültetett 1830-ban. Az öreg ezüstnyár is ebből a korszakból származik.
A Boden-tó vize lassan melegszik föl, a hűvös levegő sokáig a sziget fölött lebeg, ezért a rügyfakadás 2-3 héttel később érkezik oda, mint a Rajna völgyébe, ennek köszönhető, hogy a kései fagyok nem károsítják a növényzetet. Az éves átlagos csapadékmennyiség 800 mm, amelyet magas páratartalom egészít ki.
