Az afrikai sertéspestis esetleges átterjedése a házisertés-állományra – noha az emberi egészségre nem veszélyes – óriási gazdasági kárral és sok-sok hazai család megélhetésének összeomlásával járhat. Az Állatorvostudományi Egyetemen megtartott 2018. június 6-i tanácskozáson előadó szakértők és gazdasági szakemberek azt is boncolgatták, hogy konkrétan mekkorák lehetnek ezek a károk és mivel járnak együtt, főleg kelet-európai példák alapján – írja a nak.hu.
Prof. Dr. Zygmunt Pejsak, a Lengyel Állategészségügyi Intézet volt főigazgatója, az ASP-ügy ottani kormánymegbízottja elmondta, Lengyelországban jelenleg 7 fő megfigyelési körzet van.
Megjegyezte, pontosan nem tudják, csak feltételezik, hogy kezdetben miként juthatott be a betegség: az első esetet egy lengyel-belorusz határ menti tanyán regisztrálták, ahol mindössze két sertést tartottak. Ebben az évben pedig már 1018 esetet tartanak nyilván, többet, mint a megelőző négy évben összesen – legutóbb éppen egy hatezer kocás gazdaságban észlelték az ASP-t.
Pejsak szerint tapasztalat az, hogy a legyengült állapotú állatok, illetve kocák fertőződnek meg.
A kocáról a választott malac, szopós malac irányba halad tovább a betegség. Az első tünet mindig a láz, aztán a lép megnagyobbodása.
Hosszú, költséges időszak
A lengyel előírások szerint minden egyes eset után 40 napos zárlatot rendelnek el, ha ez időn belül újabbat észlelnek, akkor újraindul a terminus. Pejsak szerint elhúzódó válságról van szó, a zárlat pedig sokba kerül. Például a Sloja nevű település köré vont 3 kilométeres védőkörzetben először 49 sertést kellett leölni, aminek költsége – a végrehajtás és a termelők kártalanítása – 12 ezer euróba (kb. 3,7 millió forint) került; amint ezt a körzetet 7 km-esre növelték az összeg is 300 ezer euróra (kb. 93 millió forint) emelkedett.
Lengyelországban védekezésként ezeket zárták be legelőször. A másik védekezési feladat az intenzív vadászat, mivel a lengyelországi vaddisznók jelentős százaléka fertőzött. Pejsak megjegyezte, míg Csehországban ilyen módszerrel néhány hét alatt komoly gyérítést végeztek az ottani vaddisznó-állományban, Lengyelországban ez nem igazán lehetséges, mert a lengyel vadászok többsége csak hobbiból űzi ezt a tevékenységet, és nem szeretnek napokat tölteni ilyen komoly feladattal.
A vágóhidak is megszenvedik
Az egyik legnagyobb lengyelországi vágóhidat üzemeltető cég, a podgórzei Robert Rytel (RR) ügyvezető igazgatója, Miroslaw Mozdzen az ASP sertéshúspiaci hatásait ismertette. Mint mondta, a 40 napos zárlat egyfelől hasznos, másfelől beindítja a feketekereskedelmet:
A felhizlalt – nem fertőzött – sertéseket lehetetlen volt eladni a piacon. Mint az igazgató elmondta, még mindig „sok tonnányi”, ebben az időszakban átvett és feldolgozott húst tárolnak lefagyasztva.
Mozdzen szerint mára nagyjából normalizálódott a helyzet: az intenzív vágások hatására a sertésállomány átmenetileg csökkent, ezért szűkült a sertéshúskínálat, ami emelni kezdte az árakat, az pedig újra növelte a sertéstartási kedvet, így a sertéslétszám lassan újra elkezdett emelkedni.
A vásárlók is megnyugodtak végre
Az áruházláncok már bevizsgált és tanúsított húsokat, készítményeket is forgalmaznak, a lakosság pedig hozzászokott a betegség jelenlétéhez. Miroslaw Mozdzen megjegyezte, a kezdeti közöny után a lengyel kormány is komolyan vette az ügyet:
Emellett több, a vágóhidakat és a gazdákat támogató programot is elindítottak – például anyagilag segítik azokat a gazdákat, akik a sertéstenyésztés leállítása és új, ettől eltérő üzletág elindítása mellett döntenek. Az ügyvezető igazgató úgy fogalmazott, tudták, hogy Lengyelországban előbb-utóbb megjelenhet a sertésállományban is az ASP, mégis, 2014-ben meglepetésként hatott az első kitörés.
A legfontosabb feladatok
Ezért saját tapasztalataik alapján több tanácsot is megfogalmazott a magyarországi illetékeseknek. Így szükséges az azonnali kormányzati segítség minden szinten; a vaddisznó-állományok mihamarabbi gyérítése célzott vadászatokkal; a rendőrség mellett az állategészségügyi hatóság megerősítése – kvázi non-stop elérhetővé tétele –, ezzel együtt a sertésleöléseket végző speciális, mobil csapatok létrehozása; és nem utolsósorban mindehhez megfelelő tárgyi eszközök és elegendő anyagi forrás is kellenek.
Akik már túl vannak rajta
Potori Norbert, az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatója elemzésében elhangzott, a betegség következményeként Észtországban például a sertéstartók 53 százaléka adta fel a termelést, a sertésszám 23 százalékkal csökkent. Litvániában koncentrálódott az állattartók száma, emellett valamennyi érintett területen (vadászok, erdészetek, állattenyésztők, feldolgozók, kereskedők, hatóságok) tevékenykedők között rendszeres egyeztetés folyik, továbbá komoly információs kampányokat végeznek saját ágazatukon belül és a lakosság körében is. Spanyolországban szintén komoly edukációs kampánnyal, sikeres ágazati összefogással és kooperációval, speciális programokkal állították meg a betegséget.
