Jelenleg Dél-Amerikában 4 tevefaj honos: két vadonélő, a guanakó és a vikunya, valamint két háziasított, a láma és az alpaka. Mindegyikük kromoszómaszáma azonos, és egymással keresztezve is termékeny utódokat hoznak létre. Tehát feltételezhető, hogy egy közös őstől származnak, s viszonylag rövid ideje váltak el egymástól.
Az alpaka kialakulásának bölcsője a Titicaca-tó. Az inka birodalomban a spanyol hódítók megjelenéséig az alpakáknak nemcsak száma, hanem gyapjúminősége is folyamatosan emelkedett. Ez jól kimutatható a különböző inka dinasztiák sírjaiból előkerült gyapjúszövetek alapján. A spanyol hódítást követően azonban a tevefélék száma Dél-Amerikában rohamosan csökkent, a tenyésztés lényegében megszűnt, helyüket a juhok töltötték be. Már a XIX. században felfigyeltek ügyes vállalkozó szellemű emberek, hogy érdemes lenne alpakatenyésztésbe fogni. De valójában csak a XX. század közepén kezdték meg jelentősebb mennyiségben Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon tenyészteni az alpakát.
Európába mintegy 2 évtizeddel ezelőtt kezdődött az alpakák jelentősebb számban való tartása, általában ott, ahol gyengébb minőségű legelők nagyobb mennyiségben állnak rendelkezésre. Magyarországon is alakult tenyésztőszervezete az alpakának.
Van jövője a magyar alpakatenyésztésnek, hiszen minimális munka mellett nálunk is elő lehet állítani kiváló gyapjútermelő és tenyészállatokat.


