Fontos cél a megfelelő létszámú utód létrehozása, amelyeket aztán később eredeti élőhelyükre vissza lehet telepíteni, amennyiben a körülmények alkalmasak lesznek. Sokan nem hittek ennek az elképzelésnek a helyességében. S valóban ez a módszer nagyon sok buktatóval, nehézséggel jár, de életképességét sok-sok néhány utolsó élő egyedből felszaporított faj bizonyítja, mint például a hawaii lúd vagy a jelen cikkben főszereplő Edward-fácán is. Madarunk a Lophura nemzetségbe tartozik, amely sok fajt foglal magába, és nem ismeretlen a díszfácántenyésztők között. Ide tartozik többek közt a közismert ezüstfácán, a különféle tűzhátú fácánfajok, valamint az Edwardhoz nagyon hasonlító két faj, az imperiálfácán és a fogságban, bár nagyon ritkán, de előforduló vietnámi fácán.
Fácánunk a nemzetség legkisebbjei közé tartozik, hossza 60-65 centiméter, testtömege 1 kilogramm körüli, a kakasok kissé nagyobbak. A világ egyik legritkább, legveszélyeztetettebb fácánfaja.
Különösen napsütésben látványos
Története nagyon izgalmas: 1896-ban fedezték fel és írták le a fajt a kutatók. Sosem volt gyakori madár Vietnam középső részén található élőhelyén, de 1928-ban teljesen eltűnt a kutatók és a helyiek szeme elől, évtizedekig kihaltnak gondolták. 1988-tól voltak olyan jelek, nem bizonyított észlelések, hogy a faj esetleg nem halt ki, de erre bizonyíték nem volt, egészen 1996-ig, amikor sikerült néhány példányt begyűjteni. Ez alatt az eltelt idő alatt viszont fogságban jelentős állomány jött létre, mégpedig úgy, hogy 1928-ban, a faj „eltűnése” előtt, kb. 30 élő példányt hoztak be Európába, ahol több híres, főként főúri származású díszmadártenyésztő kezdett vele foglalkozni.
Napjainkra 1000 példány fölé emelkedett a fogságban élő állomány, pontos számuk ismeretlen, nem mind van nyilvántartva.
A felfedezésének helyén, Vietnam középső részén élőhelye jórészt eltűnt napjainkra. A Vietnam középső részét uraló hegységtől keletre, főként a síkvidéki őserdőkben élt, de újrafelfedezése óta megtalálták pár száz méteres magasságban is, a sűrű bozótos aljnövényzetben. Madarunk túlnyomórészt selymesen csillogó sötétkék színű, különösen napsütésben látványos. A szárnyevezők végei zöldes színűek. Lábai élénkpirosak, csőre szaruszínű, szivárványhártyája barna, a tyúkoké sötétebb színű. A kakasnak fehér színű bóbitája van, lábain a korral együtt növekvő jelentős méretű sarkantyú található. A tyúkok sötétbarna színűek, a farok egy része és a szárnyevezők vége fekete. A madárról a vadonból ritkasága és félénksége miatt nem tudunk sokat, adataink főleg fogságban tartott példányoktól származnak.
Párjával gyengéden bánik
Monogám madár, bár saját tapasztalataim szerint némelyik kakas két tyúkkal is párba áll. Tavasszal az egyik legkorábban tojó fácán, gyakran március közepén már tojik. A kakas udvarláskor csőréből finom falatokkal kínálja a tyúkot, kihúzza magát, szárnyait kiterjesztve, rezgő hangot kiadva nagyon gyorsan rázza őket. A párosodást ritkán sikerül megfigyelni, néhány pillanat az egész.
A röpde kevésbé zavart sarkaiba kell a tyúk számára fészkelőhelyet biztosítani, jó erre a célra a sarkokba állított fenyőág, szudáni fű, kukoricaszár stb. Ha alatta hagyjuk, általában 6-7 tojást tojik, ha elvesszük, kicsit többet. Kelési ideje kb. 22 nap. Keltetőben is jól kel, nem kényes.
A felnőtt madarakat fácántáppal, különböző magvakkal, zöldségés gyümölcsfélékkel tápláljuk. A frissen keltek fácán-indítótápot, apróra vágott zöldet, túró kapnak. Szeretik az apró lisztkukacokat. A kiscsibék barna-fekete pihések. Ahogy növekszenek, először a tyúkhoz hasonlóan barna színűek, de a kiskakasok már az első év végére fokozatosan felöltik sötétkék, de az öreg madarakénál kevésbé fényes tollruhájukat.
Francia kezdeményezésre azoknak a madarait, akik ebben a fajmegmentő programban részt kívánnak venni, törzskönyvezik, ennek köszönhetően a meglehetősen beltenyésztett állomány rokonsági viszonyait ismerik, így tudnak javasolni a tenyésztőknek kevésbé közeli rokonpéldányokat. Az Edward-fácán nagyon jó példa arra, hogy a tervszerű tenyésztés képes egyes fajok megmentésére. Ma lényegesen több fogságban tenyésztett Edwardfácán van, mint vadonélő, és már próbálkoznak madarak visszatelepítésével is eredeti élőhelyükre.
