Alma: a száz tonna háttere

Gyuri bácsi azt mondta, Dél-Tirolban érzi magát, ugyanis ez a hozam még ott is megsüvegelendő, én pedig visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e. Jól bizony: Drén Gábor szaktanácsadó közreműködésével a hajdúnánási Tedej Zrt.-nél ez nem ritka, sőt ez a megszokott, hangzott a válasz. Biztos voltam benne, hogy hamarosan meglátogatom ezt a gazdaságot.

Bódi László, a Tedej Zrt. vezérigazgatója és Molnár Miklós kertészeti ágazatvezető – végzettsége szerint elemző agrármérnök – azonnal fogadni tudtak. Nem nagyon kellett felkészülniük, mert mindent és minden összefüggést pontosan ismertek, mondhatni, azokkal kelnek és fekszenek, még úgy is, hogy nem ez az egyetlen meghatározó ágazatuk.

Almát ők korábban sohasem termesztettek, Hajdúnánáson legfeljebb a zártkertekben volt 1–2 almafa.

Viszont a Tedej Zrt.-nél állandóan akadt olyan munkavállaló, aki nem traktoros és nem állattenyésztő volt, és nem is műhelyben dolgozott. Főleg nőkről és fiatalokról van szó, vagy nyugdíjasokról. Nekik kellett valami foglalkoztatási lehetőséget találni. Ko­rábban több lehetőség kö­zül választhattak, amíg mű­­ködött az ipari üzem: parkettagyártás, motortekercselés, villanymotorok szétszedése, a tüzép telep és a gázcseretelep működtetése.

Olyan termelési ágazatot kerestek, amelyhez értenek, és amely jól csinálva biztos jövedelmet hoz. Ők a gyümölcstermesztésre tettek, és mint a példa mutatja, bölcsen döntöttek. Éppen napirenden volt a modern, támrendszeres szu­per­intenzív gyümölcsös telepítése csepegtető öntözővel és jéghálóval. Ebben az alma lett a vezérnövény. Fajtánként alakították az érési sorrendet, hogy a munkaerőt minél hosszabban tudják foglalkoztatni. Az almákon kívül telepítettek még körtét, szilvát, cseresznyét és meggyet. A döntéshozatalhoz hathatós segítséget kaptak Gonda Istvántól, a Debreceni Egyetem tanárától, akiről közismert, hogy a szuper­intenzív almatermesztés egyik apostola hazánkban.

Az almatelepítés első üteméhez 2000-ben fogtak hozzá, és elhúzódott 2002-ig. A második szakaszt, amely szuper­inten­zívnek nevezhető, a KITE Zrt.-vel együttműködve hozták létre.

Olasz fajtákra alapozták a tám­rendszeres, csepegtető öntözéses, jéghálós ültetvényt, összesen 13 fajtát telepítettek. Ezek közül rögtön kitűnt az Early Gold és a Summer Red. Mindkettő jónak tűnt, keresetté vált, és július végén, augusztusban már piacra lehetett vinni.

Mára visszaesett a kereslet irántuk. Közben sokat javult a tárolási helyzet a gazdaságban, aminek köszönhetően a mostani favoritokat, a Goldent és az Idaredet egész évben tudják szállítani. Sikeresnek bizonyult a fajták közül még a Gála, amely az almás 54 hektárjából 14 hektárral részesedik. Akkor még a Gála Must fajta neve csengett jól, de ma már ennél modernebbek is akadnak. Ugyancsak meghatározó fajta volt a Golden Reinders, amiből 14,5 hektárt telepítettek. Jött még az Ida­red, mert jól tárolható, ennek 5,6 hektár jutott. Ültettek még egy Jonagold (Novajo) fajtát, a Breaburnt, ami nagy ígéretnek indult, de ma már nehezen eladható. Ez egy kései érésű fajta, október-november elején szedik, mert akkor kezd színesedni.

A Mutsu 2000 körül roppant kurrensnek mutatkozott, mert jó darabos almát termett, de ma már nem annyira igényli a piac. Szerencsére ebből csak 2 hektárt telepítettek, így nem meghatározó a szerepe.

A szuperintenzív almatermesztéshez több előfeltételnek is meg kell lennie. A termőterület legyen egyenes és sík, a víz semmilyen körülmények között nem állhat meg rajta.

A talaj előkészítésekor hektáronként 100 tonna érett szarvasmarhatrágyát juttattak ki, amit 50 centiméteres mélyszántással forgattak alá. Ezen kívül 80 centiméteres mélylazítást is alkalmaztak. Nem véletlenül figyeltek erre annyira: azt kívánták elérni, hogy a gyökér menjen a tápanyag után lefelé, a talaj pedig legyen eléggé levegős.

A szuperintenzív almatermesztés technológiájának a támrendszer a gerince. Ez tartja meg a jéghálót, és ehhez lehet hozzáfűzni az almafákat, amivel megelőzhető, hogy a nagy termés súlya alatt kidőljenek. A KITE Zrt. hozta be ezt is, a vasbeton oszlopokat és a kifeszített acélsodronyt. Az ültetvény mielőbbi termőre fordulása érdekében 2–3 éves fákat vásároltak. Ezek többe kerültek ugyan, de már volt oldalelágazásuk, és nem a termőhelyen kellett termő fává fejlődniük. Ha csak 1 évvel le tudják rövidíteni a termőre fordulás idejét, annak az előnye a termés mennyiségében, az árbevétel nagyságában és az amortizációban kézzelfoghatóan jelentkezik.

Ha valaki ma ilyen szuper­intenzív almaültetvényt akar létesíteni, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia: a költsége hektáronként 18–20 millió fo­­rint.

Annak idején a KITE szakemberei 15–20 éves élettartamot ígértek. Ebből 20 év lett. Kiderült, hogy ennyi idő alatt az ültetvény elfárad, megjelenik benne a tőkehiány, a ki­pusztulás vagy a pocok. Az öntözés a szuperintenzív almatermesztésnek feltétlenül ré­­sze, enélkül nem szabad hozzáfogni. Igaz, enélkül nem is adnak rá támogatást. Az almatermelés többi része ugyanis olyan sokba kerül, hogy az öntözés kihagyhatatlan: nem veszélyeztethetjük az elspórolásával a többi beruházás sikerét.

Külön gondot fordítottak a csepegtető öntözésre, és azon belül az öntözővíz minőségére. A vizet a tövektől 5–10 centiméterre juttatják a gyökérzónába. Ezen kívül felszereltek egy fagyvédelmi öntözőrendszert, aminek a szórófejeit a betonoszlopok tetején helyezték el. Ezzel a módszerrel -5 Celsius-fokig biztosan megvédhető az almás, azon felül a védőháló is besegít valamennyire. Tavaly és tavalyelőtt használni kellett a későn jött fagyban, és sikerült is megvédeni az almást, miközben a közeli Szabolcsban sok helyen történt elfagyás. Ezzel együtt kötnek biztosítást is. Az éves költsége a hozam 10–15 százalékát teszi ki. Viszont előnyös, hogy a biztosítás 50 százalékos állami támogatást élvez.

Az öntözéshez a vizet a Tiszából veszik. A Keleti-főcsatornán keresztül 9 kilométeres beton héjcsatornában vezetik az üzem területére az öntözővizet, ami menet közben felveszi a környezet hőmérsékletét, így nem hűti le a kijuttatás során a növényzetet.

Az öntözés költsége a teljes beruházás 15 százalékát tette ki. Ebben benne van az is, hogy a nyomásközpont már megvolt, egészen közel a gyümölcsöshöz. Emiatt ahol zöldmezős beruházásban csinálják ugyanezt, ott jóval drágább lesz. A betonoszlopokat egymástól 7 méterre helyezik el. Az ültetvényen a fák 3,8 m x 0,8 méteres térállásban helyezkednek el, bár az utóbbi, ami a tőtávolságot mutatja, fajtánként eltérő. A tápanyag egy részét az öntözővízzel juttatják ki, azonkívül hektáronként 100 kg nitrogént, 60 kilogramm P2O5-öt és 80 kilogramm K2O-t használnak fel. Az istállótrágyázással sem hagytak fel: 3 évente 30 tonna jól érlelt baromfitrágyát művelnek bele az ültetvény talajába.

A jégháló jó megoldásnak bizonyult, mert bármilyen jégverésnek ellenállt. Ha túl sok jég hull egyszerre, akkor a középső kapcsok elengednek, és a jég lehull a sorok közé, miközben a háló ráhajlik a fákra, és így változatlanul megvédi őket.

Általában négyzetméterenként 7 kilogramm jeget, azaz hektáronként 70 tonnát bír el a háló, és ez idáig mindenben igazolta a hozzá fűzött reményeket. Az olyan zöld héjú almákat, mint a Granny Smith vagy a Golden, a nap égetésétől is megvédi. Erre jó példával szolgált az idei esztendő. A jéghálót csak egyszer kell megvásárolni, mert az ültetvény teljes élettartamán át kitart. Ősszel, amikor nincs rá szükség, felcsavarják, tavasszal pedig letekerik, hogy védje az ültetvényt. Mellékhatása, hogy mérsékeli a légköri aszályt. A jégháló költsége 2012-es áron hektáronként 3 millió forint volt.

Rövid számolással be is bizonyították, hogy megéri a beruházás. Az ültetvény aktív ideje, 15 év alatt 1000 tonna összterméssel számolnak. Viszont biztosak lehetnek benne, hogy nem okoz kárt a jégverés, megszűnik az almán a napégés, és a mikroklíma is kedvező lesz alatta. Így az 1 tonna almára jutó költség a hálónál 3000 forint, ami 1 kilogrammra számítva 3 forint – tehát még gondolkodni sem szabad, hogy érdemes-e megcsinálni.

A támrendszeres és jéghálós almatelepítésnél hektáronként 2700 fát ültettek, így a tőtávolság leggyakrabban 0,8 méter lett.

A kis fákat akkor darabonként 5 euróért lehetett megvásárolni, és ez ma is ugyanannyi. Ennek a költsége 3 millió forint hektáronként. A korábban követett elvet figyelembe véve a kis fák költsége az almatermelésben 3 forinttal jelentkezik. Az első évben még nem nagyon hozott mérhető mennyiséget az ültetvény, de a második évben már megmutatta, hogy mire lesz képes. A harmadik év számít a termőre fordulás idejének. A legtöbbet a Golden adta, a Granny Smith is szépet produkált, viszont a Fuji akkor még gyengébben muzsikált. Ekkor hektáronként 27 tonna termett az almából. 2015-ben jutottak 40 tonna fölé. Azóta a trend folytonosan növekvő: 2016-ban 49 tonnát, 2017-ben 54 tonnát takarítottak be hektáronként. Ebben az összes létező fajta hozamát figyelembe vették. Idén, bár látogatásunkkor, október 19-én még nem fejeződött be a betakarítás, a várható hektáronkénti hozam 75–80 tonna. Az ipari alma részaránya náluk legfeljebb 15 százalék lehet, míg másutt 20 százalékosnál na­­gyobb arányt is elérhet.

A szuperintenzív alma művelése nem olcsó. Évjárattól függően 18–20-szor kell permetezni: ha csapadékos az idő, a gombák támadnak, ha száraz, a rovarok veszélyeztetnek.

Tavasszal hetente kell permetezni. Egy évben a vegyszer költsége önmagában 500 ezer forintot tesz ki hektáronként, ami a kijuttatással együtt 700 ezer forintra rúg. A metszést általában január elején, 10-e körül kezdik, és március 31-éig be is fejezik. Teljesítménybér alapján dolgoztatnak, hidraulikus metszőgépekkel. Így egy fára 38 forint metszési költség jut, ami hektáronként 200 ezer forint. Ez a munkafolyamat speciális szakértelmet kíván, és szaktanácsadó, a KITE-s Drén Gábor szakértelmét veszik igénybe. Telente ő oktatja a munkában résztvevőket, majd ő felügyeli a folyamatokat. A letermett csonkokat levágják, ezáltal folyamatos ifjításra kényszerítik az almafákat.

Ha a hozamokat nézzük, a hektáronkénti 100 tonna – gondoljunk bele: ez 1000 mázsa! – idén is valóra vált. A Gála ebben az évben produkálta ezt a termést, és ugyanez elmondható az Idaredről, amely stabilan adja a hektáronkénti 100 tonnát. Ezek úgynevezett alternancia nélküli fajták: nincs kihagyóévük, minden esztendőben biztosan hozzák az elvárt mennyiséget, de a minimumtermésük is eléri a 80 tonnát. Viszont a Fuji, a Golden és a Jonagold fajtáknál nem ajánlatos 100 tonnával kalkulálni, azoknál meg kell elégedni a hektáronként 60–70 tonnás terméssel. Szem előtt tartják, hogy az alma darabos legyen, azaz a 70 milliméteres átmérő feletti termések legyenek meghatározók. Ezt el is érik: a 60–70 milliméter közötti almák aránya 5 százalék.

Ahol 35 százalék a léalma aránya, ott az almatermesztés nem lehet sikeres és eredményes. Ezt Bódi László vezérigazgató jelentette ki, igen határozottan, teljes meggyőződéssel. Náluk az ipari alma aránya maximum 15–20 százalék.

A 60–65 milliméteres étkezési almából almalevet és meggyből gyümölcs-zöldségleveket készitenek, amiket zömmel saját boltjaikban, illetve a kereskedőknek „háztól” értékesítenek. A termékcsalád már több díjat nyert.

A betakarítás július utolsó hetében kezdődik az Early Golddal, majd augusztus 20-a után a Gálával folytatódik, és a szezont november 5-ére fejezik be. Ezalatt a 3,5 hónap alatt kell szűk 6000 tonnát leszedniük és raktárba pakolniuk – és amit lehet, menet közben értékesíteniük. A betakarításban naponta 150–200 fő vesz részt, akiket a környező településekről szállítanak az almáskertbe. Valamennyien alkalmi munkavállalók, idénymunkások, napi bejelentéssel. Teljesítménybérben dolgoznak, naponta 6–8 ezer forintot keresnek meg, amiért minden nap 800–900 kilogramm almát kell leszedniük. A cég naponta 500 forint járulékot fizet minden egyes idénymunkás után. Azon felül szállítják őket, megoldják az orvosi vizsgálatukat, és igény szerint gondoskodnak az étkezésükről is. Évente 48–50 millió forintot fizetnek ki az alma betakarítására.

A tárolás és értékesítés azért speciális a Tedej Zrt.-nél, mert ők nincsenek rákényszerítve az azonnali eladásra, van hová eltenniük a leszedett almát.

A koraiakat is tárolni, azaz hűteni kell, amit úgy oldanak meg, hogy az éjszakai hidegben lehűlő termést viszik be a raktárba. Amit augusztusban szednek le, amikor még éjjel is meleg van, azt az almát fokozatosan hűtik, mert a hidegsokk az alma esetében tiltott. Tedejen most 1600 tonna almát tudnak raktárban elhelyezni, amiből 1100 tonna helye ULO rendszerű, az 500 tonnás kapacitás pedig hűthető. Oxigénszegény körülmények között 2 fokon tartják az almát, a szén-dioxid-tartalom is 2 százalék alatti, az oxigéntartalmat pedig 2 százalékig csökkentik. A tárolási hőmérséklet változó. A Goldent és a Jonagoldot 0,5 Celsius-fokon tartják, az Ida­rednek, a Gálának kell a 2 Celsius-fok. A tá­rolókamrákat külön-külön tudják szabályozni. A tárolás és a hűtés költsége havonta és kilogrammonként 3,5 forintot tesz ki. Április végéig fenn tudják tartani ezeket a körülményeket.

A többi almát folyamatosan értékesítik, viszonteladóknak, belföldi üzletláncoknak. A ve­­vők között említették a Spart, a Tescót, az Aldit, az Auchant, a derecskei Bold Agro Kft.-t (Havita Tész). De az ország nagy részéről járnak Tedejre, jó az ottani alma híre. Az export viszont nem megy úgy, ahogy szeretnék. A német piacot elárasztotta a lengyel alma, és érzik az orosz embargó következményeit. A fajták kö­­zül jobbára csak a Fujit kérik a külpiacokon, azt is csak az olaszok. A hűtőházban 10 ember dolgozik folyamatosan.

Nézzük, mibe kerül 1 hektár alma 1 évi termelése!

Nem olcsó mulatság, el kell ismerni: 3,5–4 millió forintot tesz ki minden hektár almás megművelése. Az értékesítési átlagáruk kilogrammonként 80 forint, amiből kiszámítható, hogy a hektáronkénti árbevételük 6–6,5 millió forint. Közben gondoskodni kell 150–200 ember szállításáról, a megfelelő állapotú és számú buszról, a szükséges rakodókapacitásról és a betakarított alma igényes szállításáról. Ez alapján aki nem termel legalább 40 tonnát hektáronként, az ráfizet. A jö­vedelme­ző­ségben a 40 tonna jelenti a fordulópontot, ezt el kell érni. Ha odafigyelnek, mint teszik azt Tedejen, akkor ez nem elérhetetlen, s nem csupán vágyálom.

Szükség van tehát az almára, mert nagy hozamra, nagy termelési értékre és ahhoz kapcsolódó jövedelemre ké­­pes.

Összehasonlítva a búzával és a kukoricával, az alma azok hozamának a tízszeresét képes produkálni (a kukoricánál 10 tonna szemterméssel és 50 ezer forintos értékesítési árral kalkulálva). Viszont senki sem felejtheti el, hogy almást szuperintenzíven csak nagyon jól szabad csinálni – vagy sehogy, különben a ráfizetés is hatalmas lesz. Elegendő egyetlen technológiai elemet elrontani, és a következménye az összes többi termelési faktornál is tízszeres hatással jelentkezik. Ám ahol mindezzel tisztában vannak, ahol eszerint gondolkodnak és döntenek, ahol a szaktanácsadó tudását képesek igénybe venni, ott nem lehet gond – és nincs is az alma jövedelmezőségével, el­­tartóképességével.