• Miben látja a korszerű egyetem lényegét, milyen tervekkel vág a munkába?
|
Névjegy Palkovics László 1985-ben a Kertészeti Egyetemen szerezte meg kertészmérnöki oklevelét, mint növényvédő mérnök, de első munkahelye az egyetem Növényörökléstani és Nemesítési Tanszéke lett, ahol növénykórtani feladatokkal bízták meg. Kutatómunkáját a szilvahimlő vírussal kapcsolatban kezdte. Vizsgálataihoz az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében sajátította el a molekuláris módszereket, majd 1989–2003 között a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban dolgozott. 1997-ben szerzett PhD fokozatot a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 2003-ban tért vissza a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karára, ahol a Növénykórtani Tanszék vezetésével bízták meg. Az MTA doktora címet 2006-ban nyerte el, egy év múlva lett egyetemi tanár. 2016-tól a Szent István Egyetem Budai Campusának rektorhelyettese, 2018. november 1-je óta a Szent István Egyetem rektora. |
– Új struktúrában és új rektorhelyettesekkel kezdjük a következő évet, de a személyi változásokról még korai lenne szólni. A legfontosabb tennivalónak az oktatás átszervezését tartom, mert az utóbbi évtizedben nem változott, nem követte a változó igényeket. A Szent István Egyetem négy campuson, nyolc karral működik: a Budai Campus a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem és ott a Tájépítészeti és Településtervezési Kar is; Szarvas az Agrár- és Gazdaságtudományi Kar székhelye; Gödöllőn Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, valamint Gépészmérnöki Kar működik; és Építéstudományi Karunk is van Budapesten. Ezek a karok szorosan kapcsolódnak egymáshoz és az agrártudományon kívül a műszaki, a gazdaság- és társadalomtudományokat is felölelik.
A modern agrárgazdasághoz szükséges minden területen folyik tehát képzés nálunk, de az egész országban nagyon elaprózottak az alapszakok. A fő iránynak a mezőgazdasági mérnök, kertészmérnök, állattenyésztő, gépész, építő, építész, tájépítész és településtervező alapszakokat érdemes kijelölni, azokra épülhetnek a sokszínű mesterképzések. Az elméleti és gyakorlati tárgyakat és óraszámokat úgy kell megállapítani, hogy segítsék a szükséges képességek, ismeretek megszerzését. Sokszor nem a „kimeneti oldalról” határoztuk meg a tantárgyakat,
Ez egyébként egész Európára jellemző.
Az sem elképzelhetetlen, hogy egy speciális mesterképzés csak egy évig tartson, vagy hogy rátegyünk még egy fél év gyakorlatot például a növényorvos-képzésre. Az is fontos, hogy a hallgatók több gazdasági, vállalatvezetési ismeretet kapjanak, amivel már átlátják az üzem működését, irányítani tudnak egy vállalkozást. Az oktatásban nagyobb szerepet kell kapnia az informatikának, mert rohamtempóban terjednek a digitális, precíziós technikák. Pillanatokon belül önjáró berendezésekkel takarítják be a terményt vagy oldják meg a növényvédelmet.
Ma Magyarországon több mint egy tucat felsőoktatási intézményben képeznek agrárszakembereket, ami az anyagi és a szellemi erőforrások szempontjából nem optimális. Át kell alakítani ezt a struktúrát és oda összpontosítani a képzéseket, ahol hagyományuk van és megvan az oktatói gárda is. Át kell gondolni azt is, hogy az egyes intézmények milyen fokozatú képzést folytassanak.
• A Szent István Egyetem elhelyezkedése kimondottan vonzó a hallgatók számára…
– Kiváló képzéseink mellett Gödöllőt Budapest közelsége miatt is kifejezetten vonzónak tartják a hallgatók, ahogy a Pesti, illetve a Budai Campusnak is nagy vonzereje az elhelyezkedése. Egyetlen hátrány, hogy Budapest drága a megélhetés szempontjából és kevés a megfizethető szálláshely, ezért a családok nehezebben tudják finanszírozni az egyetemi éveket. Éppen ezért szeretném, hogy felújítsuk és korszerűsítsük a törökbálinti kollégiumunkat, ahol 100 férőhelyet alakítunk ki, kétágyas szobákban.
Éppen emelni akarjuk a ponthatárokat, hogy még több tehetséges hallgatót tudjunk beiskolázni. Budapesten és Gödöllőn az épületek megújítására van szükség. Sajnos a központi régióbeli elhelyezkedés miatt lényegesen kevesebb uniós forrást tudtunk megszerezni, amiből komoly fejlesztések valósulhattak volna meg. A hallgatók számára a szolgáltatások, a városi pezsgés, a színvonalas oktatási paletta és a komoly oktatói gárda a vonzerő.
Lényeges, hogy a QS nemzetközi egyetemi rangsorban a 300 feltörekvő egyetem összehasonlításában a 101. helyen vagyunk. Célunk, hogy a szakterületünkön a világranglistán komoly helyezést érjünk el.
• Régóta mondják az agráregyetemek, hogy szükség lenne a hallgatói normatíva emelésére. Ezen a téren várható-e előrelépés?
– Nemcsak az agrárképzés, hanem általában a műszaki és a természettudományos képzések is hasonló helyzetben vannak. Ahol laboratóriumi oktatásra, terepi munkára van szükség, a normatíva nem tudja fedezni a működési költségeket. Most kizárólag a hallgatói létszám alapján finanszírozzák az egyetemeket, régebben emellett az oktatók minősítése és a tudományos teljesítmény is szerepet játszott. Ígéretet kaptunk a finanszírozás áttekintésére, és bízunk annak mihamarabbi emelésében.
Ilyen oktatási és adminisztrációs terhek mellett nehéz megtartani az oktatókat, nemhogy fiatalokat idecsábítani, pedig fontos, hogy naprakész tudományos ismeretekkel rendelkezzenek, legyen kitekintésük a tudományterületükre, az új oktatási fejlesztésekre és komoly pályázati és innovációs tevékenységet folytassanak.
A másik terület a kutatás-fejlesztési eredmények olyan hasznosítása, amiből az egyetem is profitál. Most sok esetben a tudományos eredmények megrekednek nálunk, nem lesz belőlük termék. Ehhez támogatásra és szervezeti fejlesztésre van szükség. A Budapest Téliszalámi például az Élelmiszertudományi Kar munkatársainak közreműködésével kelt új életre és lett különleges ízvilágú, oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termék két évvel ezelőtt. Eredetileg a 19. században született meg ez a szalámi, nemespenész-bevonata a speciális budapesti érlelőpincékben alakul ki. Most a Spar húsüzemében gyártják. Büszkék vagyunk a Deák Tibor Szakkollégium hallgatóinak találmányára, a zöldségekből készült kolbászfélére is, ami VeSage néven európai termékinnovációs díjat nyert 2015-ben.
• Amikor a Budai Campus karai a Corvinusról a Szent István Egyetemre kerültek, sokan féltek attól, hogy a párhuzamos területek fölszámolásával megszűnik a munkahelyük. Nem történt azonban nagy változás, legalábbis kívülről így látszik.
– Sokszor fölmerült a párhuzamosságok kérdése, de az oktatói létszám a feladatok ellátásához mérten nem magas, az óraterhelés miatt blokkosítva tudnak más campuson oktatni. Csak minimális párhuzamosságot látok az egyetemen. Természetesen fontos, hogy a feladatokat minél inkább belső erőforrásokkal, saját kollégáinkkal oldjuk meg. A hallgatók általában helyszínt választanak, és az ottani képzési lehetőségek közül keresnek kedvükre valót.
• Nem tervez szorosabb kapcsolatot a gyakorló gazdálkodókkal, több szakmai konferenciával, ahol ők is új ismeretekhez juthatnak?
– A szakmai továbbképzéseket mindenképpen szeretném erősíteni, ez a szaktanácsadók és szakmérnökök oktatása. Sikeresek a gyógynövénytermesztéssel, faápolással, sör- vagy pálinkafőzéssel kapcsolatos szakértő- és szakmérnök-képzéseink. Megvan a szakmai párbeszéd a gyakorlat és az oktatóink között, akik számos tanácskozáson tartanak előadásokat és kapcsolatban vannak a nagy cégekkel. Hagyományosan mi adunk otthont a Növényorvos Napnak vagy a Food Konferenciának is. Több ilyen rendezvényt szeretnék az egyetemen.
