Back to top

Fában megelevenedő történelem

A kerítésen belépve, ösztönösen a gyerekkoromban gyakran emlegetett felirat jutott az eszembe: tiszta udvar, rendes ház. Nagy dicsőség volt hajdanán, ha valakinek a háza falán ilyen tábla díszelgett. Kiskanizsán, Wegroszta Zoltánéknál nemcsak a ház és az udvar rendezett és tiszta, hanem bizony a fafaragó műhelyben is példás rend uralkodik.

Sok fafaragó munkásságát ismerem, megfordultam több műhelyben, láttam őket dolgozni, de minden egyes alkalommal rácsodálkozom, hogyan lesz egy darab fából szemet gyönyörködtető alkotás. Számomra a fafaragók igazi művészek, újra életet lehelnek a száraz faanyagba.

Wegroszta Zoltán immár 25 éve farag, 2000-ben kapta meg a népi iparművész címet. Mivel munkáit sorszámozza, pontosan tudja, hogy eddig 231 alkotás került ki a kezei közül. Többségét megtartotta, de vannak kisebb szobrai családtagoknál, barátoknál, kopjafáit, nagyobb alkotásait pedig Nagykanizsán láthatjuk. A Zsigmondy-iskola előtti székelykapu például 2012 óta díszíti az intézmény bejáratát. Alkotásai közül leginkább a nagyméretű táblaképekből álló trilógia érintett meg, Kanizsa várának eleste és visszafoglalásának története, illetve Thury György várkapitány kanizsai pályafutása elevenedik meg rajtuk. Aprólékos, pontosan kidolgozott részletek, a történetek izgalmas miliője tárul elénk. Egy-egy tábla mintegy 1600 óra faragással készült el, de ezt megelőzi a tervezés, az előrajzolás, és mindenekelőtt a kutatás.

Zoltán szerint ugyanis úgy kell alkotni, hogy a mű hiteles legyen, a valóságot tükrözze. Éppen ezért, mielőtt a tényleges munkának nekilátott, számos könyvet elolvasott, áttanulmányozta a témához kapcsolható, fellelhető metszeteket.

A táblaképek minden egyes mozzanata létező leírás vagy metszet alapján készült, sőt, minden szereplő nevesített. Bár az egyikre lett volna vevője, elárulta, úgy érzi, hogy a három összetartozik, így nem vált meg tőle.

A táblák témáit leginkább a történelemből veszi, az emberi ábrázolásnál pedig főként a régi mesterségek művelőit mutatja be: egyebek mellett a csizmadiát, a kubikust, a mészárost, a kéményseprőt, a kapáló és a kaszáló embert, s természetesen az erdész sem maradhat ki a sorból. Nincs két egyforma szobra, hasonló igen, de ugyanolyan semmiképpen. A kosaras asszonyok közül az egyiknek egyetlen kosara van, a másiknak kettő, a harmadik pedig a fején hordja azt. Alkotásaiban a sorozatokra helyezi a hangsúlyt, így kap szerepet a mezőgazdaság, az erdő, és számos egyházi témájú munkája is van. Kifaragta például Kiskanizsa azon szentjeit, akiknek utca viseli a nevét: Szent Flóriánt, Rókust és Vendelt.

A műhelyben egymás mellett sorakoznak a különböző méretű és formájú kések. A mester azt is elárulta mi, mire való.

Például az ívesekkel „kanalazni” lehet; a V alakú úgynevezett kecskelábvésőt pedig kontúrozáskor, körvonalak körbeütésekor, szövegek faragásakor használja, illetve a vékony vonalak faragásához. A nagyobb gépszerszámokra csupán a tömbök vágásánál, illetve a nagyméretű alkotások, például kopjafák készítésénél van szüksége. Nem is gondolná az ember, de a gyorsabban kopó kis kések – amelyek régi típusú borotvák pengéiből készülnek – arányaiban jóval drágábbak, mint a ritkábban használt nagyobb gépek.

A szerszámok mellett többféle faanyagot is találunk a kis kuckóban, ahol mindennek megvan a maga helye. A száraz faanyagokat húsz éve gyűjtögeti, ez idő alatt jól kiszáradtak, és tökéletesen lehet velük dolgozni.

A műszárított fa nem az igazi, tudtam meg, egyedül az éger faanyagot veszi készen.

Egyébként leginkább a Zalában is előforduló fafajokkal dolgozik, hárssal, fekete dióval és szelíd dióval, de volt már dolga szilvával is, ami meglehetősen kemény faanyag, ám ha kibírja a megmunkálást, utána garantáltan nem törik. A keretekhez bükköt és tölgyet használ. S nem lenne igazi faragómester, ha nem kacérkodott volna a csonttal is: már több ízben készített belőle sótartókat, szarukürtöket.

Egy időben csak egyetlen munkán dolgozik, ehhez szigorúan tartja magát, bármennyi ideig is tartson. A figurális alkotásokkal akár két hét alatt is végez, átlagosan napi hat óra munkával. A kisebb táblák, életképek készítéséhez másfél-két hónapra van szüksége. Persze attól is függ, milyen évszakban dolgozik. Télen, ha nem kell havat lapátolni, képes reggel 8-tól délután 3 óráig faragni. Tavasszal és nyáron lekötik a kerti munkák, no és persze az unokák, akik naphosszat eljátszanának a papa szobraival és nagyon otthonosan mozognak már a műhelyben is.

Családi örökség

Wegroszta Zoltán erdészeti technikumba járt Szegedre, majd okleveles faipari mérnökként végzett Sopronban. Feleségével, Ildikóval az egyetemen ismerkedtek meg, Ágota lányuktól három unokájuk született, 9, 7 és 3 évesek. Zoltán a Zalaerdő Zrt. központjában éveken át dolgozott több beosztásban. A művészi vénája alighanem családi örökség. Apai nagyapja asztalos volt, ám őt nem ismerte, mert az oroszok elhurcolták hadifogságba. Falusi ezer- mester anyai nagyapjától azonban már kisgyerekként nagyon sok mindent megtanult. Édesapja szintén iparművész volt, népi kisbútorokat készített és festőként dolgozott, írt színdarabot, és cukrászként a Békés megyei cukrászatról is számos kötetet jegyzett. Egyik példaképének, mesterének pedig Horváth Ernő kerületvezető erdészt, népi iparművészt, fafaragót tekinti.

„Azt mondta az öreg, hogy ő meg tudja mutatni a fogásokat, de jobb, ha magamtól érzek rá. Így is lett, párszor elvágtam a kezem, de rájöttem, hogyan kell tartani a fát és a kést. Persze ehhez az is kellett, hogy gyakran órákig néztem, ahogy dolgozik ”

– meséli mosolyogva Wegroszta Zoltán.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Csak képzett tanárok vezethetik a vándortáborozó gyerekeket

Mintegy 4000 gyermeket vezetnek majd végig az Erdei Vándortáborok útvonalain azok a pedagógusok, akik az Országos Erdészeti Egyesület és a Testnevelési Egyetem által koordinált gyalogos vándortáborvezető továbbképzésen részt vettek.

Mintha őserdőben járnánk

Az idén 50 éves Pilisi Parkerdő Zrt. területén található Erdőanyai-völgyben a Parkerdő alapítója, dr. Madas László több mint 60 éve indította el a maga korában forradalminak számító programot: egy erdőrészlet természetközeli gazdálkodási módszerrel történő kezelését. A Visegrádhoz közeli erdőrészlet ennek köszönhetően mára az őserdőket megközelítő állapotban van.

Élet a föld alatti ismeretlenben

Szinte nincs, ki ne ismerné a vakondot, noha igen keveseknek adatik meg, hogy élő példányát láthassa. Legtöbben a Kisvakond rajzfilmsorozat révén barátkoztunk meg vele, a mesékben bájos, nagy szemű, jószívű teremtménynek mutatja magát. De valójában hogyan is él ez a különös megjelenésű rovarevő?

Elérhetőek a legfrissebb erdészeti adatok a Nébih honlapján

Tájékoztatja a Nébih az érintett szakembereket és az érdeklődőket, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal honlapján elérhetőek a hazai erdők legfontosabb éves, illetve idősoros statisztikai adatai.

Egyre hatékonyabb az illegális fakitermelés és kereskedelem elleni küzdelem

Az elmúlt három év eredményei alátámasztják, hogy egyre hatékonyabban végzi a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a teljes faanyagkereskedelmi lánc ellenőrzését Magyarországon.

Továbbra sincs egyezség az otthoni pálinkafőzés adómentességéről

Magyarország továbbra sem támogatja az otthoni pálinkafőzés megadóztatását, és minden fórumon kiáll azért, hogy az Európai Unió engedélyezze a saját célra történő gyümölcspárlat-készítés adómentességét – emelte ki Varga Mihály az uniós pénzügyminiszterek brüsszeli tanácskozását (Ecofin) követően.

Für Anikó: A soknál több az elég

Fellélegzünk, amikor a tavaszi verőfényben magunk mögött hagyjuk a budapesti dugókat és zöldülő dombok között visz az utunk, hogy megérkezzünk a Zsámbéki-medence széléhez, ahol Für Anikó vár bennünket egy beszélgetésre.

A tájidegen fajok végleges kiszorítására törekednek

A Pilisi Parkerdő Zrt. az őshonos növényzet visszatelepítésével állítja helyre az évszázadok óta megváltoztatott élőhelyeket. Tavasszal a Dunabogdány környéki védett erdőkben kezdődött meg az őshonos tölgyfajok visszatelepítése.

Milliárdos kárt okoz a kőrispusztulás

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a brit gazdaságot az elkövetkező száz évben összesen 15 milliárd fonttal, vagyis 5,5 billió forinttal terheli meg a kőrisek viszonylag új betegsége, a kőrispusztulás által okozott hajtáspusztulás miatti kár. Ennek az összegnek közel a fele egy évtizeden belül realizálódik, hívják föl a figyelmet a tudósok.

A történelem leghíresebb középkori macska mancsnyoma

Egy macska sétált át egy 1445-ös, Dubrovnikban fellelt kéziraton, örök nyomot hagyva maga után. Az eset akár ma is megtörténhetne, de valószínű, hogy inkább egy laptop képernyőjén találkoznánk – a lemosható – bűnjelekkel. Úgy látszik, a macskamodor több száz év alatt sem változott.