✦ Az idei évben a vidékfejlesztés ügye visszakerült a Miniszterelnökségtől a mezőgazdasággal foglalkozó tárcához, a mostani Agrárminisztériumhoz. Hogyan élte meg ezt a lépést?
– Alapvetően technikai jellegű változás volt a vidékfejlesztés visszakerülése az Agrárminisztériumhoz, amely üdvözlendő. Az agrártárcánál van jó helyen a terület, és az a logikus, ha a szakértelem és a források elosztása egy minisztériumban összpontosul. A vidékfejlesztés, a kapcsolódó források és az agrárium számos ponton összekapcsolódnak, szervesen összetartoznak.
Néhány hónapba telt az ügyintézés átvitele egyik tárcától a másikhoz. Ez komoly közigazgatási feladat volt, amit mára befejeztünk.
✦ A vidékfejlesztés, és általában az agrárium kapcsán most a Közös Agrárpolitika a legfontosabb kérdés, illetve annak is a kiindulópontja: a ráfordítható pénz mennyisége. A britek távozásával csökkennek az elosztható források, Magyarország azonban több más országgal együtt amellett kardoskodik, hogy ne csökkenjen a KAP főösszege, vagy legalábbis ne komoly mértékben. Mivel tudnak érvelni ilyen helyzetben, amikor az egyik legnagyobb befizető távozik a klubból?
– A hagyományos politikák fontosságát nagyon sok esetben hangsúlyoztuk már, hiszen alapvetően az 500 millió uniós polgár életkörülményeit szabályozó programokról van szó.
A célunk továbbra is az, hogy az uniós polgárok biztonságos, megfizethető, jó minőségű élelmiszerhez jussanak.
Fontos az is, hogy Európa továbbra is versenyképes és hatékony exportőr legyen, és minőségi élelmiszertermékeket tudjon eladni a világban. Ennek fenntartásához elengedhetetlen a továbbra is erős Közös Agrárpolitika.
Ami szintén ebbe az irányba hat, az az, hogy látjuk az Európai Bizottság elképzeléseiben, hogy egyre több kötelezettséget róna a gazdákra, egyre több elvárás fogalmazódik meg a mezőgazdasági termeléssel szemben. Ide sorolhatnám a környezetvédelmi, fenntarthatósági szempontokat, a biodiverzitást, az élelmiszerbiztonságot, az állatjóléti intézkedéseket és még számos más elemet. Ezekkel egyébként egyet is értünk, mindegyiket fontos szempontnak tartjuk, ám úgy gondolom, hogy ha több feladatot várunk el, annak finanszírozására több pénzt is kell adnunk. Az említett szempontok megvalósítása komoly erőforrásokat igényel, amelyet finanszírozni kell, ha tehát ilyesmit várunk el a termelőtől, akkor támogatnunk is kell őt ennek végrehajtásában. Így hazánk csak egy olyan új Közös Agrárpolitikát tud majd támogatni, amely egyszerűvé teszi a támogatások igénylését és kifizetését mind a gazdák, mind pedig a tagállami szervezetek számára.
✦ Hogy lehetne elérni, hogy a brit kilépéssel együtt se változzon a KAP büdzséje?
– Magyarország már korábban jelezte, hogy ha ezen múlik, hajlandóak vagyunk többet befizetni a közösbe, és erre bíztatunk más országokat is.
Ezen felül úgy látjuk, hogy más pontokon vannak még szabad források a költségvetési javaslatban. Hogy csak egy példát mondjak, több milliárd euró áll rendelkezésre a költségvetésben a monetáris politikai célok megvalósítására, miközben a realitás az, hogy egyes tagországok nincsenek abban a helyzetben, hogy bevezessék vagy nem áll szándékukban bevezetni az eurót. Ezt a felszabaduló keretet tehát át lehetne csoportosítani a Közös Agrárpolitikára. Ha ezeket el tudnánk fogadtatni a tagállamokkal, akkor a legoptimistább forgatókönyv esetében akár szinten is maradhatna a büdzsé.
✦ Az ígérkezik a Közös Agrárpolitika egyik legnagyobb változásának, hogy az eddigi rendszer helyett a tagállamoknak saját célokat kell kitűzniük, és ezek teljesítésének indikátorait is nekik kell meghatározniuk. Sokak szerint ez a közösségi jelleg elvesztését jelenti, mert a tehetősebb tagállamok a saját útjukat járhatják. Közös lesz még a Közös Agrárpolitika?
– Nehéz kérdés. Az biztos, hogy a jövőben is lesz közös agrárköltségvetés, de hogy ez mennyire lesz közös agrárpolitika is, az adott esetben vita tárgya lehet. Azonfelül adminisztratív változást is jelent ez a szemléletbeli módosulás. Az nonszensz, hogy az európai uniós Vidékfejlesztési Program ma mintegy ezer oldalt tesz ki, mert a megalkotása és az elfogadtatása rendkívül hosszadalmas folyamat. Az új rendszer ezt jelentősen könnyebbé tenné, legalábbis az eddigi ígéretek szerint. Ebben az esetben az indikátorok meghatározása és azok mérésének, mibenlétének pontos körülírása lenne a feladat.
Ami viszont nagyon komoly nehézséget okozna, az az, hogy az új rendszerben a KAP első pillérének esetében is meg kellene csinálnunk ugyanezt, ami ezen a ponton ugyanakkor nagyon komoly pluszadminisztrációt jelentene a tagállamoknak. Mindez nagyobb mozgásteret, ám egyben nagyobb felelősséget is eredményez. Hiszen amennyiben a kitűzött célok nem vagy nem megfelelően valósulnak meg, akkor nagyon kemény szankciókkal kell szembenézni.
✦ A korábban nagyon komolyan vett zöldítés is lekerült a napirendről a jelenlegi formájában. Mi ennek az oka?
– A Bizottság is belátta, hogy az eddigi zöldítés nem érte el eredeti célját, ráadásul még a versenyképességet is csökkenti, márpedig ha fenntartható módon is, de mégiscsak versenyképesen kell termelnünk. Azt gondolom, hogy a fenntartható célok elérésében nem is a zöldítés eszközei a legjobbak, az agrár-környezetgazdálkodási programot (AKG) például alkalmasabbnak tartom. Arról nem is beszélve, hogy a modern kor vívmányai, a precíziós-digitális technológiák szintén úgy képesek eredményt elérni, hogy végül minden ponton előnyt szerez a gazdálkodás: például pontosabb tápanyag-utánpótlás megvalósításával kevesebb inputanyagot kell felhasználni, ami költségcsökkentést és javuló versenyképességet is eredményez egyben, miközben a környezetterhelés is érdemben csökken.
✦ Sokakban él remény, hogy az új ciklusban lesznek források precíziós technológiák adaptálására. Lehet erre lehetőség?
– Erőteljes igény van a precíziós gazdálkodás elemeinek elterjesztésére, ezt azonban olyan módon kell megvalósítanunk, hogy a legkisebb gazdaságok számára is elérhető legyen. Esetükben a szükséges tőke, illetve a hozzáértő munkaerő csak korlátozottan áll rendelkezésre. Vagyis azon túl, hogy a finanszírozásban segítenünk kell a kisebb gazdaságokat, a komplex rendszerek működtetéséhez szükséges tudást is biztosítanunk kell nekik.
A precíziós technológiák komplex megközelítést igényelnek, nem elég csupán megvásárolni valamiféle eszközt, mert a megfelelő alkalmazás nélkül az eredmény sem lesz az, amit a termelő várt volna.
Arról nem is beszélve, hogy a digitalizációba beletartoznak a vállalatirányítási rendszerek is, amelyek szintén nagyon hasznosak és korszerűek. Mindezt ki kell terjeszteni a kisebb és a nagyobb, illetve a kertészeti és az állattenyésztő szereplőkre is.
✦ A közelmúltban több szakmai fórumon is elhangzott, hogy a tagállamok versenye a vidékfejlesztésben tulajdonképpen a társfinanszírozások versenye, amelyben a gazdagabb tagállamok lényegében a kohéziós politika ellentétét végzik. Felmerülhet, hogy a társfinanszírozásban lesz egy plafon, egy elméleti maximum?
– Tartok tőle, hogy ebben nem lesz felső plafon. Egyelőre nem látom az anyagokban a maximalizálás bevezetésének lehetőségét. Pedig elgondolkodtató, hogy a nemzeti költségvetés mennyit tesz hozzá az uniós forrásokhoz. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának van egy javaslata, amely szerint 2 ezer milliárd forintot kellene a magyar vidékre fordítani, ám az Európai Bizottság javaslatából eddig csak 900 milliárd forint következik. Ha összeszámítjuk az agrárium igényeit (beruházások, fejlesztések), a kistelepülések igényeit, a LEADER-programot és az összes többi kapcsolódó fejezetet, akkor azt mondhatjuk, hogy a 2 ezer milliárd forint nem elrugaszkodott összeg, sőt. Az mindenesetre messzebbre vezető vita lehetne, hogy képes-e Magyarország akkora társfinanszírozási arányt elérni, mint mondjuk Ausztria, amely egy uniós euróhoz egy osztrák eurót ad hozzá a költségvetéséből. De például a lengyeleknél is nagyobb a társfinanszírozás aránya. Mindez persze a magyar költségvetéstől, a gazdasági folyamatoktól függ, ami komplex kérdés. Ugyanakkor az is megoldás lehet, ha tisztán hazai költségvetésből biztosítunk forrásokat, mint most tesszük például a Magyar Falu programon vagy a Tanyafejlesztési Programon keresztül.
✦ Az új Közös Agrárpolitika késése máris látható, a végső megállapodást pedig mindenki vérmérséklete szerint teszi egyik vagy másik évre. Ön szerint mi lehet a reális menetrend?
– Nehéz előre megmondani, hogy mi fog történni, de azt gondolom, hogyha nem lesznek igazán komoly döccenők, akkor 2019 végéig döntés születhet a büdzsét illetően.
Ebből kiindulva 2021 végére lehetséges, hogy elfogadott jogszabályok lesznek, nem csupán uniós, hanem akár már tagállami szinten is. Ez egy optimista forgatókönyv, de készülnünk kell arra is, hogy esetleg lesz egy átmeneti év. Az is kérdéses ebben az esetben, hogy az esetleges átmeneti évre pontosan milyen szabályok vonatkoznak majd. De ez is kiderül hamarosan.
