„Évszázadokon át itt minden talpalatnyi helyet szőlő borított”- kezdte megnyitóját Takács Gyula. Villány polgármestere hozzátette, Dél-Magyarország kicsiny települése, ám akit egyszer megérint, rabjává válik, biztosan visszatérő vendég lesz.
Bár Villány kimondottan vörösboros vidék, de néhány éve minden pincénél találunk fehérborokat is, melyekre szintén a magas minőség a jellemző.
A polgármester hozzátette, maga is másfél hektár szőlő birtokosa, s véleménye szerint minden a metszéssel kezdődik, már a szőlőben eldől, milyen borok születnek abban az évben.
A rendezvénynek otthont adó, és a borvidéket is elnöklő Bock József kiemelte, már a 90-es évek eleje óta ismeri Balla Gézát. Villány és a Ménesi Borvidék hasonló adottságokkal rendelkezik, nagy vörösborok szülőhelyei, amit a 2018-as Év Bortermelője ki is használ. Bár a dél-magyarországi település borászai kicsit előbbre járnak partiumi társaiknál, Balla Gézánál járva mindig volt mit tanulni.
„Ménes a történelmi Magyarország szerves része”- hangsúlyozta Balla Géza hozzátéve, nagyon fontos a Kárpát-medencében a szakmai összetartozás erősítése. Gizella királyné 1023-ban a bakonybéli apátoknak 8 kapa – akkora szőlőterület, amit egy ember egy nap alatt meg tud kapálni – szőlőt adományozott Ménesen. Ennek tiszteletére mintegy öt évvel ezelőtt felvették a kapcsolatot, s a két, földrajzilag távoli, ám spirituálisan közel álló hely kapcsolatát megerősítették.
Névadójuk Gizella – magyarul Kesla – királyné és a borvidék északi részén található Makra hegy. A borász elmondta, hogy a „Kesla” néven üvegbe került bor fele Kadarka, 30 százalék Fekete leányka és 20 százalék Kékfrankos házasításából született, míg a „Makra” összeállításában a Kékfrankos dominál.
