Számtalan nagytestű emlős járta az akkor még buja vadont: a makiféléknek még mintegy 50 akkor élő faja közül előfordultak a ma élő gorilláknál is nagyobbak.
s tömegüknél fogva hosszú időn keresztül állati fehérjét biztosítottak a törzseknek. Úgy tűnik, néhány évszázad elég volt arra, hogy ezek a ma már elképzelhetetlennek tűnő fajok végleg eltűnjenek a Föld színéről.
Honnan tudunk ezekről az állatokról, ha még megkövült csontjaik sem maradtak fent? Nos, leggyakrabban ott, ahol az ember elfogyasztotta őket, azaz a barlangok környékén felhalmozódott szemétkupacokban a kutatók jelentős mennyiségben találják csontjaikat, s olykor-olykor teljes csontváz is előkerül. De a vadászaton kívül az ember természetátalakító munkája s a mikroklíma változása is nagymértékben előidézte azt, hogy Madagaszkár bennszülött faunája igencsak megcsappant. Sajnos nem beszélhetünk múlt időről. A folyamat nemhogy lassult vagy megállt volna, hanem inkább gyorsult.
Példa erre a varik sorsa, melyek a ma élő legnagyobb madagaszkári félmajmok, s a sziget északkeleti esőerdeit lakják, ott, ahol a magas fák lombkoronájában biztonságban élhetnek.
Ezek a fák viszont az illegális fakitermelés célpontjai, s Madagaszkáron, a világ egyik legszegényebb országában, ahogy az éghajlat egyre szélsőségesebbé válik, a népesség pedig robbanásszerűen nő, úgy nő a kereslet a tüzelőre.
Elterjedési területük egyik részén vörös, míg a másikon fekete-fehér varik élnek. Ma a DNS-vizsgálatok alapján a két populációt két különálló fajnak tekintik. A kritikusan veszélyeztetett vörös vari mintegy 3,3-3,6 kg súlyú, testhossza farokkal kb. 1,1 méter. Az esős évszakban a párok kölykeikkel nagyobb csapatokba verődnek, viszont a száraz évszakban, amikor nehezebb táplálékot találni, ezek a közösségek felbomlanak.
A vörös vari mindössze 102 napig vemhes, s általában 3-5, olykor 7 kölyköt hoz világra. Ezeknek mintegy 65 százaléka azonban nem éri meg a három hónapos kort, a legtöbbjük egyszerűen lepottyan az ágakról, és halálra zúzza magát.
Fogságban viszont jól szaporodik, Európában mintegy 500 példányát tartják, így a Fővárosi Állat- és Növénykertben is látható.
