A Dél-Amerika középső területein honos szarvasbékák úgynevezett passzív zsákmányolók, ami sajátos fizimiska kialakulásához vezetett. A rejtőzködés miatt szemeik felett bőrfüggelékeket viselnek – innen a „szarvas” jelző, rejtőszíneik pedig igen látványosak.
Főként Argentínában élnek
Minthogy ritkábban zsákmányolnak, mint az aktívan vadászó fajok, annak érdekében, hogy – ha szükséges – akár nagyobb prédát is lenyelhessenek, fejük és szájuk aránytalanul nagyra nőtt. Teljes terjedelmüknek nagyjából az egyharmadát teszi ki a fej. A fiatal egyedek esetében akár a felét is.
Ezek a furcsa állatok főként az Argentínára olyannyira jellemző füves vagy füves és cserjés síkságok lakói. Ezeken a helyeken az életkörülmények az esős és száraz időszakok váltakozásának függvényében igen szélsőségesen alakulhatnak. Ez befolyásolja a békák életmódját is.
A szarvasbékák a szabadban, többnyire a maguk vájta sekély mélyedésben, mozdulatlanul várják, hogy valami ehető pontosan előttük sétáljon el.
Az esős évszakokban azonban az időszakosan kialakuló vizek sekély részein, a part közelében tartózkodnak, és ebben az időszakban zajlik a szaporodásuk is. A túlságosan elhúzódó szárazság hatására viszont az is előfordulhat, hogy egy időre mélyebbre ássák magukat a talajba, hogy átvészeljék a kedvezőtlen periódust.
Egyesével tartsuk
Fogságban elsősorban a Ceratophrys ornata és a C. cranwelli fajokat, illetve valószínűleg ezek hibrideit tartják. Mindkét faj nagyjából tenyérnyire növő, alapvetően szárazföldi életmódú, kis mozgásigényű állat. „Kedvenc” mélyedésük kialakításához biztosítsunk számukra valamilyen laza szerkezetű, jó víztartó talajt. Például földet és mohát. Álljon rendelkezésükre egy nagyobb gyökér vagy egyéb fedezék, amely alá behúzódhatnak a fény elől.
Nem egészséges számukra, ha állandóan víztől tocsogó aljzaton tartjuk őket. Fontos, hogy legyen lehetőségük választani a szárazabb és a nyirkosabb talajrészek között.
Emellett persze testüket naponta permetezzük le vízzel. Legyen továbbá egy sekély vizestáljuk, amelyben, ha akarják, áztathatják magukat. Ebben a tálban mindig tiszta víz álljon rendelkezésükre. A terráriumuk hőmérséklete 26-28 °C legyen, ami este lehűlhet 20 °C-ig. Az eltérő méretű egyedek előbb-utóbb megpróbálják elfogyasztani egymást. Az azonos méretű állatokat néha csoportosan helyezik el. Ezek a békák azonban bármikor megharapdálhatják egymást. Béka létükre harapásuk meglehetősen kellemetlen, ezért ne tegyük ki őket a felesleges sérüléseknek. Biztosabb egyesével tartani őket.
Ezeket természetesen ugyanúgy ásványianyag- és vitaminkészítménnyel kell kezelni, mint a gyíkok esetében. Amennyiben mégis szopós rágcsálóval is óhajtunk etetni, úgy mindenképpen holt takarmányállattal tegyük, amit csipesszel mozgatva kínáljunk fel a békáknak. Rágcsálót az állataink egészsége érdekében csak nagyritkán alkalmazzunk. Ez a fiatal békákra különösen érvényes. Az el nem fogyasztott táplálékot legfeljebb egy éjszaka elteltével távolítsuk el a terráriumból.
A szarvasbékák szaporodását a szabadban az esős időszak befolyásolja. Mesterséges körülmények között valószínűleg hormonokat is felhasználnak a szaporításuk során. Ezt ritka, ám dömpingszerű kereskedelmi megjelenésük is igazolja. A fiatal állatokat műanyag dobozokban, egyesével nevelhetjük a legpraktikusabban.
A felsorolt két szarvasbékafaj nem áll természetvédelmi oltalom alatt.
