Back to top

Élet a föld alatti ismeretlenben

Szinte nincs, ki ne ismerné a vakondot, noha igen keveseknek adatik meg, hogy élő példányát láthassa. Legtöbben a Kisvakond rajzfilmsorozat révén barátkoztunk meg vele, a mesékben bájos, nagy szemű, jószívű teremtménynek mutatja magát. De valójában hogyan is él ez a különös megjelenésű rovarevő?

Bár a vakond parkokban, kiskertekben, sőt családi házas övezetekben is gyakorta előfordul, életmódja sok-sok rejtélyt tartogat számunkra. Az utóbbi három évtizedben azonban a technika rohamos fejlődésének köszönhetően egyre többet megtudunk róla.

Száz méteres járatrendszer

A világon élő mintegy 40 vakondfaj Európán kívül Ázsiában és Észak-Amerikában honos, ugyanakkor Afrikában egyáltalán nem található meg. A Kárpát-medencében csak a közönséges vakond él, mely Nagy-Britanniától egészen Kelet-Szibériáig igen gyakori. A hímek egyötödével nagyobbak a nőstényeknél. Ez utóbbiak testhossza 12-14 centiméter, tömegük pedig 70-110 gramm. A vakond testfelépítése teljes mértékben a föld alatti életmódhoz alkalmazkodott, ám érzékszervei a felszínen való mozgást is elősegítik:

a rajzfilmmel ellentétben a szemei meglehetősen aprók, amelyekkel jobbára csak a fényerősséget érzékeli, a tárgyak kontúrvonalait nemigen.

Külső fülkagylója nincsen, a tájékozódást a tapintó érzékszervekre és szőrökre alapozza, közülük
a legtöbb az arcorri és a farok részen található.

A vakondot mellső végtagjai teszik igazán egyedivé. A kifordult kézfejen öt rendkívül erős karma van. A járatok ásása során ezeket először belemélyeszti a földbe, majd behajlítja, s hol az egyik, hol a másik „markolókanállal” készíti a járatokat. A munka során igen nagy hasznát veszi szintén ötujjú, de kisebb karmokat hordozó hátsó végtagjainak is. Ezeket szintén a földbe mélyeszti, hogy stabil maradjon a megerőltető kaparás során.

Egy-egy példány átlagosan mintegy 100 méteres járatrendszert készít a talajban, jellemzően a néhány centis és az 1 méteres mélységben.

A „pihenőszoba” akár 2 méter mélységben is lehet, s hogy pontosan hol, azt mi is földeríthetjük erdei-mezei barangolásunk során. Ehhez nem kell zaklatnunk a vakondot, csak meg kell néznünk, hogy a vakondtúrások között melyik a legnagyobb, ugyanis a legtöbb föld a pihenőszoba ásása során kerül a felszínre.

Nagyobb a haszon

A vakondok sok bosszúságot okozhatnak a kerttulajdonosoknak, hiszen túrásaik elcsúfíthatják az ápolt gyepeket, sőt az állatok a növények gyökereit is megsérthetik az ásások során. Gondot jelenthet még, hogy a vakondtúrások földje a betakarítás során beszennyezheti a terményt, a szálastakarmányt.

Mindez azonban elenyésző kár ahhoz a haszonhoz képest, melyet ezek a derék rovarevők a különféle lárvák, meztelencsigák és más gerinctelenek ritkításával végeznek. Nem beszélve arról, hogy nem egy leletre a vakondtúrások anyaga vezette a régészeket. A vakond védett állat, természetvédelmi értéke 25 ezer forint, ezért ha területünkön megjelenik, jelenlétét tűrnünk kell. De van megoldás arra, hogy a kertet ne „díszítsék” vakondtúrások: gyepesítés előtt úgynevezett vakondhálót helyezhetünk a talajba. Ha pedig a kerítés mentén függőlegesen kifeszítjük mintegy 80 centiméter mélységig, nagy valószínűséggel távolt tartjuk a vakondot.

A táplálék házhoz jön

Az alagutaknak igen nagy szerepe van a vakond táplálkozásában, ugyanis az azokba behulló giliszták és más gerinctelenek képezik étrendjének alapját. Ha a járatokban található eledel nem elegendő, följön a talaj felszínére, s az avarban keres táplálékot. A vakond nem alszik téli álmot, ennek ellenére a nagy fagyok idején nem ás, s ilyenkor általában az októberben–novemberben begyűjtött, mozgásképtelenné tett gilisztákkal táplálkozik. A tavasz közeledtével aztán megélénkülnek az állatok, a magányosan élő hímek és nőstények keresni kezdik egymást. Jellemzően a hímek indulnak társkeresőbe, s ilyenkor akár nagyobb távolságokat is megtesznek a föld felszínén.

Tudta-e?

Ha véletlenül az egyik vakond a másik járatába fúr, akkor mihamarabb igyekszik „jóvátenni a bűnt”, s az általa rossz helyre épített alagútszakaszt minél gyorsabban betömi.

Futnak és úsznak is

A hímek csak egy rövid időre, a párzásra találkoznak a nőstényekkel. Ez utóbbiak mintegy négyheti vemhesség után 2-7, de inkább 3-5 csupasz és vak utódot hoznak világra egy szőrrel jól kibélelt fészekben. A kölyköknek 14 napos korukra nő ki a szőrük, majd 3 hetesen kinyílik a szemük, s körülbelül egyhónapos korukig szopnak. Ekkorra már 60 gramm körüliek, képesek az önálló életre. Anyjuk általában öthetes korukban „teszi ki a szűrüket”, ilyenkor a föld felszínén haladva saját territórium foglalására indulnak. Eközben, bár a fiatalok is igen gyorsan futnak, sőt kiválóan úsznak is, nagy számban esnek ragadozók áldozatává.

Lakott területen kívül leggyakrabban a baglyok, a róka, a menyét és a görény, míg a lakott településeken a nyest, a kutya és a macska a legnagyobb vámszedője.

Azoknak a fiataloknak, melyeknek sikerül saját territóriumot foglalni, az élet már sokkal kevesebb veszéllyel jár. A vakond egyéves korában ivarérett, s a magyar vadonban legtöbbször 2-3 évig él. A vakond számára kedvező területen hektáronként legalább 3, de akár 20 egyed is elél, s a szomszédos állatok a föld alatt is tudnak egymással kommunikálni. Ha egy példány eltűnik a saját területéről, akkor a szomszédok néhány napon belül kiterjesztik „birtokaik” határát az eltűnt társukéra is. A hímek általában nagyobb területet birtokolnak. A szomszédok még véletlenül sem találkoznak egymással. A föld alatt is megérzik egymás közelségét, és rögvest igyekeznek minél hamarabb távolabbra kerülni.

Sok fejtörést okozott a természetbúvároknak, hogy vajon mikor aktívak a vakondok. A legújabb rádió-nyomkövetéses vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy 3x4 órás aktív és ugyanennyi pihenőidőszakuk van, azonban párkeresés idején a hímek szinte éjjel-nappal mozognak, csak rövid időre térnek vissza járataikba szunyókálni.

Viszont szeptemberben és októberben a legtöbb állatnak naponta csupán két pihenő és két aktív időszaka van. Az utóbbiak általában napkeltekor kezdődnek, de hogy ezt hogy érzékeli az állat a föld mélyén, ma még nem teljesen tisztázott.
Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A bőgésre kész a fegyverzet

A szarvas agancsának ciklikus fejlődése egyedülálló folyamat a természetben. Hiszen az évenként lehullajtott majd újranövesztett agancs kiemelkedő példája egy „szerv” teljes regenerálódásának. A gímbika mintegy 100-120 nap leforgása alatt építi (rakja) fel az akár 14-17 kilogrammos fejdíszét. Ez megközelítőleg napi 1-2 centiméteres növekedést jelent ágvégenként.

Középvezetőket nevelnek

Gondoskodó, emberközpontú iskola a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakgimnázium. Az alföldi, több mint 60 éves intézmény szellemiségében ott gyökerezik a selmecbányai közösségi érzés, amely megérinti az odajáró diákokat, valamint értékre, hagyományőrzésre, a természet és a közösség tiszteletére nevel.

Ők a világ leggyorsabb madarai

Hihetetlennek hangzik, de a szirti sas elérheti a 320 km/óra sebességet. A vándorsólyom pedig még ennél is gyorsabban tud repülni.

Mi lenne velünk fák nélkül?

Az Amazonas térségében égő tüzek nem csak lokálisan szinten okoztak óriási károkat, az egész világ érzi pusztító hatását. Ennek tükrében merült fel a kérdés, hogy az emberiség túlélése mégis mennyiben függ a fáktól?

A kevesebb mesterséges szelekcióval tenyésztett kutyafajták viselkedése közelebb áll a farkasokéhoz

Azok a kutyafajták, melyek tenyésztésében régóta szerepet játszik a mesterséges szelekció, kevésbé bírnak a farkasokéhoz hasonló viselkedési formákkal, mint a többi fajta - jöttek rá a Milánói és Pisai Egyetem tudósai. Ehhez három fajtával végeztek kísérleteket, melynek eredményei a A Royal Society Open Science című lapban jelent meg.

Megújítva vehették birtokba a XIX. kerület lakói a Kúttói-parkerdőt

Parkerdővé alakították a Kőbánya-Kispest metróvégállomás melletti erdőterületet. A Pilisi Parkerdő Zrt. és a XIX. kerületi önkormányzat együttműködésében megvalósuló fejlesztés során sportpályákat, futókört, erdei edzőparkot és játszóteret, valamint kutyafuttatót létesítettek.

Minden tenyérlenyomat egy fával gazdagítja az erdőt

Nem szabad veszni hagyni az erdőket, fel kell készíteni őket a környezeti kihívásokra és törekedni kell a fával borított terület növelésére - hangsúlyozta Zambó Péter földügyekért felelős államtitkár a 700 gyermeket fogadó IV. Erdővarázs Családi Napján.

Hazai méhlegelők - a tavaszi fás hordásnövények

Méhészeti dendrológia sorozatunkat, mely a hazai méhlegelő fontos tagjait igyekszik bemutatni, a tavaszi fás hordásnövények ismertetésével folytatjuk. Amikor e méhlegelők virágoznak, bent a kaptárban zajlik a nemzedékváltás, s gyűlik a virágpor, készül/raktározódik a tavaszi virágméz is, a méhész szezon első pergetnivalója. Az előző részben a kökényt és a madárcseresznyét ismertettem, most folytatom a sort a tavasz növényeivel.

Örökbe fogadna egy darabka erdőt? Pár száz forintból már lehet saját csemetéje

Közösségi kertek után közösségi erdők is „kinőhetnek a földből”, és már néhány száz forinttal is hozzájárulhat bárki a szép és hasznos küldetéshez. Az első projekt Nógrád megyében, Csécsén valósul meg, novemberben már ültetik is a fákat.

Szarvasvarjú – nem mindenkinek!

Hazánkra az elmúlt évtizedben jellemző, hogy rendkívül sok olyan díszmadár érkezett, melyet korábban még soha nem tartottak magángyűjteményekben. Ilyen faj például a kaffer szarvasvarjú, mely nagy termete és magas takarmányozási költségei miatt csak kevesek számára elérhető.