A sakál táplálkozási szokásai
Attól eltekintve, hogy a sakál képes hatalmas pusztítást végezni az őzek és a nyulak fiataljai között, nagyon nem jellemző, hogy tanyasi jószágra, mondjuk kecskére vagy birkára támad. Egyszerűen nem az ő stílusa. Igazából, hiába olvastam/kérdeztem utána, bizonyított eset az országban (pl. a gazdaságon belül tetten ért, lefotózott, meglőtt sakál) tudomásom szerint nincs. Sokszor egészen másfajta kártételt fognak az állattartók az ügyeletes mumusra, de hamar kiderül, hogy valami más a gond.
Ráadásul a rókánál alig nagyobb állatról van szó, úgy gondolom, annyira nem ostoba, hogy a nyáj, falka védőszárnyai alól csaklizzon el egy 5-6 kilós bárányt, vagy gidát – azok már akkorák, hogy hajlamosabbak az elcsavargásra. Az újszülöttet az anyja védi, többnyire a karámban, illetve az istállón belül. A sakál meg nem fog oda bemenni, mindenen keresztül, az anyával szembeszállni, utána a kicsit kicipelni, karámon-kerítésen keresztül…
A valós életben a sakál kisrágcsálókkal, ha hozzáfér, elfektetett fiatal őzgidával, tojásokkal, hüllőkkel táplálkozik, de szereti a rovarokat és nagyon édesszájú, nagyon szereti az érett gyümölcsöket, csakúgy, mint a rókák és a kutyák. Ma már vannak olyan magyar tanulmányok, adatok, amelyek kifejezetten a sakálok étkezési szokásait tárják fel, gyomortartalom alapján. Sok mindent találtak bennük, de kecskét, juhot, bárányt, ollót (kiskecske), ne adj isten, kisborjút nem…
Fő az elővigyázatosság
Persze, szeretjük, szeretnénk megelőzni a bajt, mert mindig történhet olyasmi, ami addig nem. A sakálok tényleg sokan vannak, és nagyon kevés eséllyel, de előfordulhat, hogy megpróbálkoznak báránnyal, kisebb kecskével. De nagyon egyszerű ellenük a védekezés, és évszázadok óta jól bevált: az állatokat, különösen a frissen elletteket a kicsinyeikkel, illetve a 10 kiló alatti fiatalokat éjjelre karámba, istállóba kell zárni, és a területet kutya, például komondor vagy kuvasz felügyeletére bízni.
Ez nekem nagy könnyebbség, a többi kutya ugyanis nem kockáztat. Ő meg visszamegy, ha nem talál semmi rendbontást, nem kell szaladgálnom ki-be csukogatni. A szomszédok, ismerősök mozgását szemmel tartja, de csak akkor riaszt, ha valaki nem idevaló mászkál a területen. És az a helyzet, ha éjjeli műszakja alatt hallom a hangját, ki sem megyek, elintézi nélkülem. Nap közben magától marad a kennelben, amikor viszont a „családi órák” vannak, és az összes kutya velünk van az udvaron, sétán, vagy a teraszon, ő a legkedvesebb gyerekcsősz, a kisfiammal fetreng az asztal alatt, vagy a macskákat dajkálja. És más komondorosok hasonlóan mesélnek kutyájukról, ők már csak ilyenek: gyengéd testőrök.
