A károsítók fertőzésének alakulása minden esetben szoros összefüggést mutat az időjárással. Meleg és száraz években általában erőteljesebben fölszaporodnak a rovarkártevők, így történt ez a zöld vándorpoloskával, az ázsiai márványospoloskával és a harlekinkaticával.
A korai kitavaszodás igen gyorsan előcsalogatta mindhárom rovart téli búvóhelyéről,
így az első peterakás is hamar történt. A májusi, átlagosnál több csapadék kissé gátolta ugyan a fejlődésüket, de júniusban és júliusban tömegesen keltek a poloskalárvák és kezdték meg károsításukat, nem válogatva a növényfajok között.
Az idei, átlagosnál jóval melegebb nyár lehetőséget adott két teljes nemzedék kifejlődésére, illetve csonka nemzedék kialakulására is. Októberben a kifejlett alakok tömege mellett nagyon sok különböző fejlettségű lárva is szívogatott a növények termésein. Az erőteljes és látványos károsítás csak az első éjszakai lehűlések és talaj menti fagyok hatására szűnt meg. Ekkor viszont a fagytól védett helyeken, lakások környékén csoportosultak a poloskák, telelőhelyet keresve maguknak. Az ezzel járó kellemetlenség jogosan rémítette meg a lakosságot, keresve a hatékony megoldást.
Míg a korábbi években létszámát tekintve túlsúlyban volt a zöld vándorpoloska, addig 2019-ben megfordult a tendencia, és jóval több ázsiai márványospoloskával találkoztunk. Emiatt a károsítás mértéke is súlyosbodott, ugyanis
az ázsiai márványospoloska szívogatása súlyosabb tüneteket idéz elő a növények termésein.
A leglátványosabb tünetek paprikán és paradicsomon alakultak ki, mediterrán térségekből származó fotókon a gyümölcsféléken előidézett kártétel még ijesztőbb. Sovány vigasznak tűnik, hogy Svájcban megtalálták az ázsiai márványospoloska természetes ellenségét, a szamuráj darazsat. A szamuráj darázs, a fürkészdarazsakhoz hasonlóan a poloskába helyezi petéit, melyek fölélik a poloska belső részeit, így azok elpusztulnak. Tömeges fölszaporodásukhoz azonban még hosszabb időszaknak kell eltelnie. Remélhetőleg hazánkban is megjelenik nemsokára.
A harlekinkaticák megfigyelését gátolja ugyan rejtett életmódjuk, valamint könnyű összetéveszthetőségük más katicabogárfajokkal, de folyamatosan jelen voltak mindenhol, ahol rendszeresen találtak táplálékot maguknak. Levéltetvekből nem szenvedtek hiányt, hiszen ezek állandóan károsítottak.
Amikor az érőfélben levő gyümölcsökön megjelennek, az biztos információ, hogy elfogyott a levéltetű, ilyenkor vált át cukorban gazdag gyümölcsökre a harlekinkatica.
Az idén is tömegesen táplálkoztak érő almán, őszibarackon, fügén, legvégül pedig szőlőn. A harlekinkaticák térnyerését őshonos katicabogárfajaink közül leginkább a kétpettyes katica sínylette meg, belőlük alig-alig látni egy-egy egyedet, de jóval kevesebb a hétpettyes katicabogár is.
A poloskák és a harlekinkatica telelését eddig semmi körülmény nem zavarta, védett helyre húzódva jól át fogják vészelni a hátralevő időszakot. Száraz és meleg jövő évi időjárásban ismét tömeges jelenléttel és erős károkkal kell számolni.
