Back to top

Fontos az önmérséklet

Dr. Nagy Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajzi Tanszékének docense, az ELTE Földrajztudományi Központjának vezetője, a Földgömb magazin főszerkesztője. Geográfus és klímakutató, több expedíció tagja és vezetője, amelyek az Antarktiszon és az Andokban kutatják az éghajlat változásait. Kíváncsiak voltunk, mit mond a jövőről.

– Az interjúra tartva november végén a hőmérő 10 Celsius-fokot mutatott, a kertben az egynyári növények még ontották a friss bimbókat. Mi a véleménye erről a klímakutatónak?

– A Kárpát-medencei klíma olyan változatos, hogy ez még bőven belefér. Az elmúlt években több olyan tél is volt, amikor nem volt havunk. Ha visszagondolunk a régmúltra, biztosan az jut eszünkbe, hogy gyerekkorunkban mekkora havak voltak karácsonykor. Ugyanakkor, ha végigtekintünk a 20. századon, akkor azt látjuk, hogy

100 év alatt összesen hét fehér karácsony volt Magyarországon, amikor az egész országot ellepte a hó.

Ezt még Vissy Károly meteorológus számolta ki. Ez arra jó példa, ha valamiről nincs adat, csak az emlékezet, az nagyon megszépíti a dolgot.

– Akkor mi a gond?

– Az adatok azt mutatják, hogy nagyon erős a melegedés. Mint klímakutató nagyon érdekes számomra, hogy ennek a folyamatnak a felismerése erdészekhez és botanikusokhoz köthető. Ez legalább 150 éves vitatéma, és összeköthető az Alföld szárazodásával, valamint a Tisza szabályozásával. Ekkor kezdték azt vizsgálni, hogy mit lehetne tenni, a fásításnak milyen hatásai lehetnének, tehát a klímát hogyan lehetne befolyásolni. Tanszékünk első vezetője Hunfalvy János 1865-ben mondta azt, hogy az erdő a legnagyobb tőkénk, mert ekkor már komolyan érezték az Alföld kiszáradását. Az erdészek és botanikusok pontosan látták azt, hogy a változások ugyan hullámtermészetűek, de úgy tolódnak el az klímaövezetek, az erdőzónák, hogy néhány évtizeden belül közvetlenül érzékelhető lesz, és nem biztos, hogy van visszatérés. Az emberi beavatkozás hatására olyan folyamatokat tapasztalunk, amik nem történtek évezredekkel ezelőtt, ezeket a változásokat pedig mérni kell.

– Lehet előre látni, hogy a Kárpát-medencei erdőkben milyen változás megy végbe? Ha ötven év múlva bemegyünk egy erdőben, miben lesz más, mint most?

– Ha tovább folytatjuk azt az intenzív fásítást, ami most elkezdődött, akkor a mai erdőterületeken túl is több erdő lesz. Ha okosan végzik az erdősítést, akkor ezek egészséges erdők lesznek, de számítani kell arra, hogy a klíma változik. Arról sokat lehet hallani, hogy a bükkös zóna szűkül, mert ezek a fák a hűvösebb területek felé törekszenek. Kérdés, hogy mi jön a helyükbe? Lesznek-e olyan kártevők, amelyek ezeket a „magukat kellemetlenebbül érző”, környezeti stressz alatt álló fákat, az őshonos bükkösöket, vagy telepített fenyveseket fogják támadni? És mi jön a bükkösök helyébe? Ezt nagyon nehéz előre látni, mert van ugyan egy melegedő trend, másrészt viszont a szélsőségek megerősödnek.

A Kárpát-medencében kontinentálisabb lesz a klíma, aminek a sajátossága a szélsőségek fokozódása. Lehetnek elképesztő méretű aszályok, de lehetnek hatalmas áradások is. Megnő a viharkárok, a villámáradások, a mediterrán ciklonok szerepe, vagy új kártevők támadhatják meg a növényeket.

Amellett sem szabad elmenni, hogy egyre nagyobb igény van a turisztikai hasznosítás iránt is. Kérdés, hogy a városi klíma melegedésével, az onnan tömegesen elvágyódó emberek milyen hatással lesznek az erdőre.

Az erdő komplex rendszer, amelynek vannak sérülékeny elemei, ezeket kell nagyon óvatosan kezelni. A kímélő gazdálkodás mindenképpen kívánatos, tudván, hogy az erdők az emberi és a klimatikus beavatkozásoknak köszönhetően is veszélyeztetettek. Fel kell értékelni az erdőt mindenki szemében, mert érzékeny és védelemre szorul. Vannak olyan technológiai és gazdasági megoldások is, amelyek segítik, hogy ellenálljon a növényzet a klímaváltozás okozta kihívásoknak, ám nem biztos, hogy anyagilag most megéri egy erdészetnek, de hosszú távon a közjót szolgálja.

– A klímaszkeptikusok szerint klímapánik van. Valóban csak pánikolunk?

– Sok esetben a veszélyek kommunikálása szinte már pánikkeltő, ennek az az oka, hogy a körültekintő megfogalmazás sokszor reakció nélkül marad, és valahogyan el kell érni az emberek ingerküszöbét. Ugyanakkor ha tömegével jönnek a riogató klímahírek, az egy idő után érdektelenségbe torkollhat, és a problémák szőnyeg alá söprése igazi öngyilkosság. Vegyük példaként a Kárpát-medencét, ahol nem tapasztalunk látványosan drámai változásokat, például nincsenek olvadó gleccserek, nincs emelkedő tengerünk, tehát nincs napi szintű, közérthető látványélmény.

De vannak például klímaérzékeny folyóink: nézzük meg például a Dunában hányszor látszott ki az Ínség-szikla a Gellért-hegy lábánál az elmúlt időszakban! Ha az árvízszinteket nézzük, ott pedig látványos emelkedést tapasztalhatunk – akár évtizedes mércevel nézve is. A tendencia egyértelműen a klímaváltozás jele. Ezt nehezebb kommunikálni, mert a többség akkor figyel fel valamire, ha az húsba vágó.

Hogy melegedik a klímánk és szélsőségessé válik – a nyári hőhullámokon túl – leginkább a szakemberek érzékelik – erdészek, mezőgazdászok, meteorológusok, földtudósok, biológusok – a laikus állampolgár meg csak akkor figyel fel rá, amikor szélsőséges eset történik. Villámáradás, különleges aszály, erős belvíz. Nem pánikolni kell, hanem a gondolkodásunkat átállítani, de persze ez a legnehezebb.

Nyugat-Európában a klímaváltozás kérdésköre a közoktatásban a tananyag hangsúlyos része, nálunk pedig épphogy csak érintik mindezt. Így a szintézis nem áll össze a gyermekek fejében, nem látják mekkora a felelőssége ebben az emberiségnek. Tanulni és oktatni kell, és mi nagy lemaradásban vagyunk. Ausztriában például a középiskolai képzésben az egyik legfontosabb tantárgy a földrajz, mert ez az a szintetizáló tudomány, ami a természeti és társadalmi folyamatokat térben és időben egységesen tekinti. Így tizenéves korban már összeáll a kép a fejekben. Az oktatás, a tanulás és az önmérséklés vezethet célra.

A 2016-os expedíción Dél-Amerikában
A 2016-os expedíción Dél-Amerikában
– Ez nagyon hosszú folyamat, akár generációkon átívelő. Mi az, amit most tehetünk? Ön például a Börzsöny lábánál felköltözött egy dombtetőre, mondván, hogy áradásoktól kell tartani. Mindnyájan költözzünk fel a dombra?

– Nyilvánvalóan nem. Ahol nagy víz és hegy találkozik, ott az én lelkemnek az a legjobb élőhely, és családom is így van ezzel; a Duna közelében, a Börzsöny lábánál találtam meg ezt a helyet. A biztonságra törekszem, ezért nyilván nem ártérre költöztünk, hanem magasabbra – természetesen ármentes helyzetbe, de ehhez elég néhány métert felkapaszkodni... De ezzel – klímavédelmi szempontból – nyilván még nem tettem semmit. Az viszont már tudatos, hogyan irányítom a gyerekeimet, a tanítványaimat ebben a kérdésben.

Nem azt mondom, hogy minden kényelmi jóról le kell mondani, de az élet egyes túlfogyasztott szegmensei – ruházat, élelmiszer, környezethasználat – terén igyekszünk tompítani, kímélő üzemmódban élni. Ám ha ezt 7-8 milliárd ember hanyagolja, az nem épp célravezető...

– Mit tesz, hogyan él a mindennapokban egy klímakutató, aki tisztában van vele, hogy milyen irányba halad az éghajlat változása.

– Az, hogy nem pazarlunk, körültekintően fogyasztunk, szelektíven gyűjtjük a szemetet, komposztálunk, tényleg alapvető elvárások. Emellett olyan farmot támogatunk, amely nekünk termel. Különösen fontos, hogy a közelben teremjen meg az a zöldség, amit elfogyasztunk. Dolgozunk olyan civilszervezetben, amely célul tűzi ki, hogy füstmentes legyen a településünk, törekedjünk a nejlonzacskó mentességre, vagy úgy irányítsuk a turizmust, hogy a hegynek vagy a Dunának kisebb legyen a terhelése. Falufórumokat is vezetek, hogy jó döntéseket tudjon hozni a közösség. A saját szakterületem tudását is átadom, árvíztérképet készítek az önkormányzatnak, és ne vágjuk olyanba a fejszénket, ami nem fenntartható. Apró dolgokat teszünk, de ez mind szemléletformáló, és ebből kell, hogy összeálljon egy 21. századi település. Ez az én utam ebben.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kezdődhet a lemosó permetezés, ne sajnáljuk a permetlét

A napok előrehaladtával egyre jobban érezhető a tavasz közeledte, mi is újra jelentkezünk a növényvédelmi előrejelzéssel. A legelső teendő a fák megtisztítása a tavalyi gyümölcsmúmiáktól, valamint a metszés és a lemosó permetezés. Nem mindegy, milyen szert választunk a lemosáshoz, előtte nézzük át a fákat és azonosítsuk az ellenségeinket.

Kevesebb élelmiszerhulladék

A Countdown áruházlánc által 2017-ben bevezetett The Odd Bunch kezdeményezés elindítása óta az új-zélandiak 500 tonna szépséghibás terméket fogyasztottak. Emily King élelmiszer-fenntarthatóság szakértő szerint a fogyasztóban a szabálytalan vagy torz formájú gyümölcsök fölkínálásán keresztül tudatosítható, hogy az étel tökéletes külleme nem létszükséglet.

Klímaváltozás: halálra főtt félmillió kagyló

Az elpusztult kagylókra Új-Zéland partjainál, a sziklák között elterülve bukkantak rá, az emelkedő hőmérséklet miatt gyakorlatilag élve megfőttek. A szakértők szerint a jövőben hasonló jelenségekre lehet számítani a klímaváltozás miatt.

Az emberi test komposztálása lehet a temetkezés zöld alternatívája

A temetkezés után a balzsamozó folyadék, a lebomló fa szennyezheti az élő vizeket, a hamvasztás szén-dioxid kibocsátása egy repülőútéval vetekszik, így nem csoda, ha temetkezési szakemberek keresik a végső nyugalomra helyezés zöld alternatíváit. Ennek egyik módja lehet az emberi test komposztálása.

A megporzás segítői

A Georgiai Egyetem a hozzá tartozó állami botanikus kerttel, a zöldipari szövetséggel, valamint a mezőgazdasági minisztériummal együttműködve elindította az állam első programját, amely a beporzó szervezetek támogatásában fontos szerepet játszó őshonos növényekre irányul.

Jenga torony Piliscsaba felett

A Pilisi Parkerdő erdeit évente 25 millió alkalommal látogatják meg a kirándulók, és a fennállásának 50 éves jubileumát ünneplő erdőgazdaság számos, erdőjárók által kedvelt turisztikai látványossággal is büszkélkedhet. Ilyen a Nagy-Kopasz tetején álló, logikai-ügyességi játék ihlette Dévényi Antal-kilátó, melyről páratlan panoráma nyílik a Vörösvári-medencére.

Jönnek a gólyák, már hallani a rigó énekét is

A rövid tél miatt jóval korábban érkeznek a költöző madarak. Éjszakánként azért többnyire még most is fagypont alá hűl a levegő hőmérséklete, igaz, nincsenek kemény mínuszok. Van-e a visszatérő madaraknak elegendő táplálékuk – kérdeztük Schmidt Egon ornitológust?

Elnézték a naptárt a növények?

Annyira enyhe volt a tél Olaszországban, hogy van olyan zöldség és gyümölcs, ami akár egy hónappal korábban teremhet a vártnál. A gazdák aggódnak, egyrészt mert nem múlt még el a kései fagyok veszélye, másrészt, mert lehetetlen így előre tervezni az értékesítési szezont.

Böfimaszkkal védhetjük majd a környezetet?

Valahányszor egy tehén böfög, szennyezi a környezetet. A tehenek böfögésével ugyanis metán kerül az atmoszférába, amely az ENSZ adatai szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának nagyjából 15 százalékáért felelős.

Nélkülözhetetlenek a gazdák a rendkívül értékes vizes élőhely fenntartásában

A február különös jelentőséggel bír a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó vizes élőhelyek esetében: ekkor kezdenek fészkelni a rétisasok, s rendszerint ilyenkor töltik fel a kiemelt jelentőségű vizes élőhelynek számító Biharugrai-halastavakat is. A természetvédelmi szakemberek éppen ezért a gazdálkodókkal szorosan együttműködve igyekeznek biztosítani a környék háborítatlanságát.