2019-ben a tavasz a megszokotthoz képest korábban megjött: az enyhe és száraz tél után már áprilisban is kora nyári hőfokok uralkodtak, szárazsággal párosulva. A gyümölcsfák korai rügyfakadással reagáltak az áprilisi melegre és a növények fejlődésükben mintegy kéthetes előnyre tettek szert. Ez az előny a májusi hűvös és csapadékos időben aztán fokozatosan elolvadt, és inkább lelassult a növekedés.
A hűvös májusban a bőséges virágzás ellenére a vártnál gyengébben termékenyültek a virágok,
így a terméstisztulás során jelentős számban hullottak le a fákról megkötött, de terméketlen gyümölcskezdemények. A késői fagy viszont elkerülte a gyümölcsösök többségét, így kevés fagykárról van információnk.
Az áprilisi szárazság után a májusi csapadék hatására nemcsak a meggyen és cseresznyén, hanem a kajszin és a szilván is tömeges volt a virág- és hajtásfertőző monília. A tünetek ezeken a növényeken kevésbé látványosak, mint a meggyen, de így is komoly károkat okoz a betegség védekezés híján. Friss hajtástünetek még június folyamán is jelentkeztek a fákon.
A májusi és júniusi időjárás kedvezett a sztigminás levél- és gyümölcsfertőzésnek, kezdetben a kajszin, később pedig a szilván is. Az idén különösen sok volt a fertőzött gyümölcs. A gnomóniás fertőzés kajszin inkább a szüret előtti időszakban jelent meg, és elsősorban a szórvány ültetvényekben. Egyes, arra érzékeny fajták termése a szüreti időszakban lehullott esőtől felrepedt, ezért itt jelentősebb volt a botrítiszes magházfertőzés.
A szilva virágzása során a fehér ragacsos fogólapok a poloskaszagú szilvadarázs erős repülését jelezték, védekezés híján csaknem százszázalékos terméshullást okozott néhány ültetvényben.
A terméshullást sokan a hiányos kötődésnek tudták be, pedig a darazsak lárvái idézték elő.
A nyár folyamán szinte minden kajszisban szembesültek a gutaütés tünetegyüttesével, ami sajnos a hazai termesztés krónikus velejárója, és már néhányéves telepítésű ültetvényekben is jelentős tőszámkiesést idéz elő.
A barackmoly, a keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly első nemzedékének rajzását a korai kitavaszodás előbbre hozta, a későbbiekben pedig az egyes nemzedékek szinte összefolytak, ami különösen megnehezítette az ellenük való védekezést.
Az igen erős gyümölcsmoly-fertőzések elősegítették a gyümölcsfertőző monília nagyarányú megjelenését,
ami a zsendülés kezdetétől a szüret lezárultáig végigkísérte a szezont, sőt a fákra száradt gyümölcsmúmiákat most is látni lehet.
Szilvafákon a nyár folyamán több hullámban erős levéltetű-fertőzés alakult ki a hajtásvégeken, de ezt a gyümölcsmolyok elleni kezelésekkel sikeresen elhárították a termelők.
Ahol elhanyagolták a szüret utáni lombvédelmet, többfelé jelentős mértékű korai levélhullást okozott a sztigminás és a gnomóniás levélfertőzés,
ami bizonyítottan kihatással van a rügyek differenciálódására és a jövő évi termés nagyságára.
A 2019. évi tapasztalatok alapján feltétlenül fontos lesz ismét a tél végi lemosó permetezés elvégzése, kiemelt fontosságú feladat lesz a virág- és hajtásfertőző monília elleni tervszerű védelem, a gyümölcsmolyok elleni, előrejelzésre alapozott védekezés, mely kedvező hatással van a gyümölcsfertőző monília megfékezésére is, és nem szabad megfeledkezni a betakarítás utáni lombvédelemről sem, ha azt akarjuk, hogy a következő évben is bőséges termésünk legye kajsziból és szilvából.
