Nehéz idők járnak a szentjánosbogarakra. Akárcsak sok más rovart, őket is egyre növekvő veszély fenyegeti az élőhelyek elvesztése, a rovarirtószerek és a szennyezés miatt. Emellett egy olyan problémával is küzdenek, ami csak rájuk jellemző: a párzási szokásaikra rendkívül negatívan hat a fényszennyezés.
A szentjánosbogarak udvarlásuk során kémiai úton különleges fényt állítanak elő. A hímek azért fénylenek, hogy jelezzék, rendelkezésre állnak; a nőstények pedig különböző fényjelekkel adják tudomásukra, milyen hangulatban vannak.
Nem csak a párzási folyamataikat zavarja meg a mesterséges fényhatás, hanem azoknak a nőstényeknek a táplálkozási szokásait is, melyek fényjeleikkel azért csalogatják a hím szentjánosbogarakat, hogy megegyék őket.
Egy, a Bioscience tudományos lapban megjelent, friss tanulmányban arra figyelmeztetnek a Tufts Egyetem és a Természetvédelmi Világszövetség kutatói, hogy kihalás szélén vannak a szentjánosbogarak az őket fenyegető káros tényezők miatt.
Sara Lewis, a Tufts Egyetem biológusa és kutatás vezetője, szerint sok rovart érint súlyosan az élőhelyek elvesztése, különösképpen a szentjánosbogarakat, hisz a teljes életciklusuk megvalósulásához különleges körülményekre van szükség.
A szentjánosbogaraknak több mint 2000 faja van, melyek közül legtöbb elsősorban a vizes élőhelyeket kedveli.
Különösen a mangrove életmódú fák és mocsarak környékét. A mangrove erdőket azonban folyamatosan felszámolják haszonhajtás céljából, hogy olajpálma-ültetvényeket hozzanak létre.
A kutatást több régióban végezték (Észak- és Közép-Amerikában, Európában, valamint Ázsiában), és megállapították, hogy mindenhol más típusú veszélyekkel szembesülnek a szentjánosbogarak.
Japánban eltűnnek a szentjánosbogarak által kedvelt vizes élőhelyek és a megművelt mezőgazdasági területek, mert egyre többen a városokba költöznek. Közép-Angliában a legnagyobb veszélyforrás az éghajlatváltozás okozta aszály és áradás. Malajziában pedig a mangrove fák eltűnése.
A tanulmány nem határozza meg, hogy mikorra halhatnak ki a szentjánosbogarak. A kutatók azt mondják, „folyamatosan tűnnek el.”