Azonban mesterséges megvilágítással nemcsak a téli termelést, hanem a tavaszi korai elkotlást is segíteni tudjuk. Erre leginkább akkor van szükség, ha olyan különleges madárfajok tartására vállalkozunk, melyek már koratavasszal tojnak, s ezeket szeretnénk kiköltetni házityúk-kotlóssal. Leggyakrabban különböző víziszárnyasok, fürjek, fácánok tojásai kerülnek kotlós alá. A kisebb testű fajoknál a selyemtyúk mellett leginkább a törpekokint választják ilyenkor kotlósnak. Ez a fajta rengeteg színben és mintázatban előfordul, sőt a fodros toll is. Igen jámbor, kiegyensúlyozott állatok, bár olykor fajtársaikkal igen keményen elbánnak. Javasolható, hogy az ilyen állatokat zárjuk ki a tenyésztésből. Mivel a törpekokinok repülni nemigen tudnak, tartásuk során nem szükséges a magas kerítés, de láb- és hastollazatuk védelmében javasolt a fedett kifutó. Nem hajlamos a tollcsipkedésre, tojástörésre – kis helyen is jól tartható. De a fajta talán legnagyobb előnye, mely városi tartásra is alkalmassá teszi, hogy a kakasok keveset és halkan kukorékolnak. A törpekokin viszonylag kevés tojást tojik, és azok is kicsinyek a testméretéhez viszonyítva. A tojáshéj halvány barnás színezetű. Kotlási ösztönük annyira intenzív, hogy képesek akár egy fényárban úszó férőhelyen is hosszú heteken keresztül próbálkozni az elkotlással. Ez a különleges tulajdonsága teszi igazán értékessé a fajtát a madárbarátok népes tábora számára.
Beszerzése ma már nem okoz gondot, már csak azért sem, mert ha tenyésztojást vásárolunk, akár posta úton is szállíttathatjuk.
