Back to top

Az izlandi lovak közösségteremtő ereje

A Nemzetközi Izlandi Lovas Szövetség (FEIF) január végi közgyűlésén, Izlandon teljes jogú tagként felvette a Magyar Izlandi Lovas Egyesületet. A 22 tagúra bővült világszövetségnek így Magyarország is tagja lett.

A 11 éves múltra visszatekintő, tatai székhelyű egyesület hazánk történelmi lovashagyományaival és természet adta, valamint épített szépségeivel ismerteti meg az embereket, valamint immár a világszövetséggel karöltve folytatja misszióját az izlandi ló hazai népszerűsítése terén.

A hír röviden ennyi, de ebből nem látja senki azt a szeretetet, amely az izlandi lovak körül hullámzik: maga a lófajta is szinte elképzelhetetlenül barátságos, és ha az ember akár csak véletlenül is közéjük keveredik, azonnal úgy érzi, mind az állatok, mind az ott lévő emberek a barátai.

Erről a hihetetlen élményről számolnak be az izlandilovas közösségek, valamint a versenyek résztvevői, és ezt éreztük Tatán, a Sjáli Lovasparkban járva mi is.

Öröm velük együtt lenni, és amint az látszik is, ők is szívesen vannak együtt az emberekkel
Fotó: Csatlós Norbert

Sjálival kezdődött a tatai történet

„Fiatalabb koromban, mint mindenki más, valami különlegeset akartam létrehozni, nyomot hagyni magam után. Húsz éve láttam egy műsort az izlandi lovakról, amelyben felidéztek egy reykjavíki esetet: a befagyott tavon sok ló együttes tölt mozgása hatására beszakadt a jég. De nem ez volt a legmegdöbbentőbb, hanem az, ahogy az emberek és a lovak együtt dolgoztak mentés közben. Volt olyan ember, aki nem kímélve magát, a ló lába alá támasztotta a térdét, hogy az ki tudjon lépni a mély vízből.

Sugárzott az egészből, hogy milyen szoros a kapcsolat és nagy a bizalom az emberek és a lovak között. Akkor döntöttem el, hogy ilyen lovaim lesznek” – meséli Straubinger Zoltán, az egyesület elnöke.

Az izlandi ló

„Segítség, közösség, móka” – így foglalta össze a Tatára érkezett, és a magyar egyesületbe is belépő izlandiló-szakértő, instruktor Herdis Reynisdóttir, vagyis Dísa azt, ami mindazokra vár, akik tenyésztőként, sportolóként vagy hobbilovasként belépnek az izlandilovas közösségbe. Magukról a lovakról, a kedvességükről, szépségükről, szeretnivaló, nyugodt természetükről lelkesen beszélt.

A származásukról elmondta, hogy a 870 és körülbelül 1000 között a vikingekkel együtt érkezett lovak leszármazottai a mai izlandi lovak, akik még tudják mindazt az öt jármódot, amelyet más lovak az idők folyamán „elfelejtettek”, például azért, mert a szállítmányozásban vagy a háborúk idején nem volt már rá szükségük az embereknek, nem úgy, mint a szigetországban, ahol továbbra is elsősorban lovaglásra használták az állatokat. Így a tölt és a passz (flying pace), amelyre az Izlandra érkezett lovak nagy arányban voltak képesek, kikopott a kontinensen maradt lovak jármódjai közül.

A legutóbbi évek kutatásai szerint egy bizonyos gén, az úgynevezett „jármódőrző gén” felelős a lateralitásért, vagyis azért, hogy az izlandi ló a passz jármódban tudjon a tevéhez hasonlóan az azonos oldali lábaival lépni.

Ha már a genetikánál tartunk, valamennyi izlandi lovat nyilvántartanak. A törzskönyvek kiállítása a World Fengur nevű adatbázis segítségével történik, ebben ma körülbelül 450 000 lóról van adat világszerte, Amerikától Ausztráliáig. Arra a kérdésre pedig, hogy nem okoz-e gondot az évezredes beltenyésztés, Dísa azt mondja: „Nincs vele gond, mert a természet megoldotta a szelekciót körülbelül 130 évvel ezelőttig, amikor a kerítések és szelektált tenyésztés átvette a szerepét. Egyébként néhány modern lótenyésztő 4-6 ménre vissza tudja vezetni a vérvonalát. Ott igazán nagy a beltenyésztés. A vikingek különböző genetikájú lovakkal érkeztek Izlandra, ez pedig biztosította a leendő populáció változatosságát.

Ezt talán legjobban az mutatja, hogy izlandi ló gyakorlatilag bármilyen színű lehet (na jó, talán pöttyös, mint az appaloosa, nem, de így is 40 szín és százféle variáció lehetséges). Ennek egyébként az is az oka, hogy a tenyésztés során nem a szín volt a fő preferencia, és természetes körülmények között is szaporodtak a lovak. Az évezredes izlandi elszigetelt létnek köszönhetően a lóállományt a jellegzetes kontinentális lóbetegségek nem érintették, így az immunitás sem alakult ki ezek ellen. Éppen ezért viszont Izlandra lovat bevinni tilos. Ha pedig onnan kihoznak egy állatot, az kint is marad.

A lovas világbajnokságot – szintén emiatt – mindig Izlandon kívül rendezik. Ezek eltérnek a „hagyományos” lovasversenyektől. Speciális versenyszámokat rendeznek a jármódokra fókuszálva: tölt, négy jármód, öt jármód, passzverseny és passzteszt.

A versenyektől függetlenül is megbízható társak az izlandi lovak. Ahogy Dísa hangoztatta: épp a méretük és a hihetetlenül nyugodt, óvatos és barátságos természetük miatt kiválóak kisgyermekek lovagoltatására és lovasterápiás kezelésekre is, miközben rengeteg energiájuk van, és nagyon gyorsak is tudnak lenni, tehát nem csupán gyerekeknek, de tapasztalt lovasoknak is ideálisak.

„Felkerestem Mihók Sándort, a Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete elnökét, aki Ausztriába irányított Verena Hugeneckhez. Tőle hoztam 2002-ben két vemhes törzskancát és két sportlovat. Az első csikónak, aki már itt Magyarországon született, szimbolikus nevet adtunk:

Sjáli, vagyis király, királynak való. Róla neveztük el a parkot is. Azóta már 16 izlandi ló van itt Tatán.”

Velük pedig megkezdődött a fajta népszerűsítése: Straubinger Zoltán létrehozta az Izlandi Lovas Kávéfutár Kft.-t, megszületett a Sjáli König Kaffee, így a kávéfogyasztók körében is népszerűsíti az izlandi lovakat több országban is.

A tatai ménes egy része ridegtartásban, a leendő lovasközpont területén
Fotó: Csatlós Norbert

Mindent a felnövekvő generációkért

A Sjáli Izlandi Lovaspark maradt a székhelye a Tatai és Térségbeli Lovasélet-fejlesztő Egyesületből átalakult Magyar Izlandi Lovas Egyesületnek, és ez a helyszíne számos közösségi programnak.

Az összetartó társaság célja a lovasélet és a lovas szakmai munka segítése: tanítani, képezni, élményt adni és fejleszteni.

A kezdetekkor megfogalmazott céljukat, miszerint helyben, a helyieknek kínáljanak szórakozási lehetőséget, és mindeközben mind többeket, elsősorban a felnövekvő generációkat megismertessék a lovaglással, a lovaskultúrával és ezekkel a nemes állatokkal, azóta is missziójuknak tekintik.

Ezért szervezik meg évek óta az ingyenes Szent György-napi Lovasünnepeket, a Lóvoda napokat, néhány évvel ezelőtt pedig a tatai lóverseny-hagyományokat is felélesztették.

A Sjáli Izlandi Lovasparkban van egy mini kiállítás a világ állatairól, 11 shetlandi minipóni, törpejuhok, malacfuttató és minden más, amit csak ember el tud képzelni a gyerekek szórakoztatására.

„A jövő fiatalságát, lovas nemzedékét szeretnénk megtanítani mindarra, amit a lovak, és különösen az izlandi lovak jelentenek. Élményt adni mind a magyar, mind a nemzetközi vendégeinknek, új utakat kiépítve fejleszteni az országok és lovasok közötti kapcsolatokat: ez a magunk meghatározta küldetésünk” – tette hozzá az elnök.

„Régiónk bővelkedik lovasútvonalakban, de wellness-, egészségügyi, kulturális lehetőségek egész tárházát is kínálja mindemellett. Múlt és jövő találkozik itt. Bízunk benne, hogy mind többekkel meg is ismertethetjük kincseinket, amelyek tovább gazdagíthatják majd a Nemzetközi Izlandi Lovas Szövetséget és Magyarországot is” – részletezte terveiket.

Németh Krisztina az, aki a lovasparkban a napi munkát végzi. Naponta lovagolja az állatokat, és a világszövetség szakmai képzésein „tanulja az izlandi lovat”
Fotó: Csatlós Norbert

A FEIF-tagság új lendületet ad

 

Ahogy a magyar egyesület vezetői fogalmaztak, nagyon hálásak azért a bizalomért, tiszteletért, amellyel fogadták őket a nemzetközi izlandilovas szövetségnél, és a jövőben szeretnék továbbvinni mind Magyarország, mind Izland, mind az izlandi lovak hírét, hírnevét. „Ahogy Ewald Isenbügel, a világszövetség (FEIF) alapító elnöke mondta nekünk a közelmúltban,

soha nem gondolta volna, hogy ilyen nagyra növi ki magát az, amibe belevágott. Mi is így érezzük magunkat. Az izlandi lovak és a lovaskultúra iránti évtizedes szerelmünk érett most be”

– fogalmazott Straubinger Zoltán.

A teljes jogú tagsággal ráadásul lehetőségük nyílik a magyar versenyzőknek arra, hogy hazánk színeiben induljanak nemzetközi FEIF-es versenyeken, sőt, akár Magyarország is szervezhet izlandilovas világbajnokságot.

Azonban talán ennél is fontosabb a fajta szerelmesei számára, hogy a tatai egyesületen keresztül elérhetik mindazt a tudást, amelyet a világszövetség összegyűjtött, és képezhetik, fejleszthetik magukat az izlandi lovak tenyésztése, tartása, nevelése terén.

Mindent, ami királynak való

Óvatosan a fehérjével! Így foglalható össze az izlandi lovak takarmányozásának lényege. A fajta takarmányhasznosítása kiváló, így télen is legelőn tartható, némi széna-kiegészítéssel.

Tatán az izlandi állomány egy része ridegtartásban van, a többiek nappal kint vannak, éjszakára viszont istállóba kerülnek – leginkább a gazda gondoskodó szeretete miatt. Sjálira és társaira maximálisan odafigyelnek, annak ellenére, hogy igénytelenebb fajtáról van szó. Mindent megkapnak, sőt, még annál is többet, mint amit a szakmai szem megkövetelne. Mindent, ami királyi, királynak való, mint ők maguk…

A világszövetség neves szakembereivel együtt honosítják meg ezekben a hónapokban az izlandilovas kultúrát és szakmát Magyarországon. Augusztus 15-én ennek első lépéseként olyan nyílt napot szerveznek a Sjáliban Tatán, ahol az érdeklődők megismerhetik ezeket a különleges állatokat, történetüket és képességeiket. A programon ráadásul nemzetközi lovasinstruktor is részt vesz, és fel is lehet ülni a lovakra, hogy átélhessék az öt jármód, köztük a tölt élményét.

Izlandilovas központot is terveznek Tatán.

A nagy beruházás során egy olyan központot szeretnének kialakítani, ahol továbbképzéseknek, találkozóknak adhatnak helyet a világszövetség tagjai és a magyar lóbarátok számára, a korábban itt született állomány már azon a területen legel. Várhatóan még idén megindul az építkezés is.

Az elképzelések között szerepel az is, hogy egy különleges jégrevü keretein belül ismertessék meg Magyarországgal az ötjármódú izlandi lovakat.

A lovak a jégen elnevezésű programra 4-5 országból érkeznének izlandi lovak és lovasok Budapestre, a városligeti műjégpályára.

Herdis Reynisdóttir, Dísa és Németh Krisztina a Sjáliban. Dísa épp Eyvindur frá Oddhólit lovagolta, miközben elárulta: ezeknek a lovaknak hihetetlen az egyensúlyuk, a kitartásuk és a jellemük egyaránt, csakúgy, mint a különleges jármódjaik
Fotó: Csatlós Norbert

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2020/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Különleges lovasélmények a Szigetközben

Mihelyst feltűntek a Mosoni-Duna vadregényes kanyarulatai, úgy vált egyfajta kalandos utazássá az addig egyhangúnak ható autózásunk: a kiemelt jelentőségű vizes élőhelyként számon tartott Szigetköz a szélvédőn keresztül is megannyi látnivalót kínált, ami nem csoda, hiszen a térség a természetjárók egyik legkedveltebb célpontja.

Szabadságérzet lóháton

A legváltozatosabb tájakon viszi keresztül az útja, ám közben egy pillanatra sem lankadhat a figyelme, hisz tudja: csak akkor érhet győztesként a célba, ha nemcsak a jó részidőkre hajt, hanem lova energiáival is kellőképpen tud tartalékolni.

Gyógyítást segítő amerikai minilovak

Lassan másfél éve, hogy először tette be patáit miniló a Bethesda Gyermekkórház épületébe, és a kezdeti látványosság mára megszokott jelenséggé vált, hisz Ács Franciska hetente látogatja meg lovaival az intézmény kis betegeit.

Kell a műhelymunka

Kemény munkával indult a február a Colonado Lovasiskolában. John Ledingham, az ír olimpikon, a Hickstead Derby és sok más legmagasabb szintű nemzetközi verseny győztese, aki több mint egy évtizeden keresztül volt az ír utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya és edzője, egynapos „villámkurzust” tartott a lovasklub 15 versenyzőjének.

Egy kancacsalád Tokajban - Négy generáció a lovak bűvöletében

A Kudri családot Tokajban, Tokaj környékén, sőt, a környező megyékben is jól ismerik lovas körökben. Kudri László nagyapja a II. világháborút lóháton járta meg, tenyésztett, dolgozott a lovakkal. Az ő fia is lótenyésztő volt, és a mezőgazdaságban használta a lovait, majd agrármérnök fia, Laci (igazából már ő is régen László…) fogathajtó versenyző, lótenyésztő, gazdálkodó, mérnöktanár lett.

Új elnököt választott a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége

A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége (MLOSZ) alapszabály-módosító, egyben tisztújító közgyűlést tartott február 27-én, ahol Dallos Gyula, az agrárminiszter lovas ügyekért felelős miniszteri biztosa is részt vett. A közgyűlés jelentős többséggel Haál Gábort, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok igazgatóját választotta a szövetség élére, mint alkalmas személyt az elnöki pozíció betöltésére.

Ezt még rosszul csinálni is nagyon nehéz - Avagy hogyan legyek díjlovas?

A lovas életét teszi értelmessé, eredményessé a ló által az, aki jól választ szakágat – e mottó szellemében ezúttal a díjlovaglás világát szeretnénk közelebb hozni az érdeklődőkhöz szakágajánló sorozatunkban.

Magyarország tagja lett a Nemzetközi Izlandi Lovas Szövetségnek

A Nemzetközi Izlandi Lovas Szövetség (FEIF) január végi, Izlandon rendezett közgyűlésén teljes jogú tagként felvette a Magyar Izlandi Lovas Egyesületet. Az immár 22 tagállamot számláló világszövetségnek így Magyarország is tagja lett.

Új nyomtatvány szükséges a lovas szolgáltatási vizsgákhoz

A Nébih felhívja a lovas szolgáltatók figyelmét, hogy az e tevékenységbe bevont lovak jelentős részének lejárt a hatósági bizonyítványa. Az előírások szerint a vizsgálatot ötévente meg kell ismételni. A Nébih oldalán elérhető a bizonyítvány megszerzéséhez szükséges bejelentő nyomtatvány.

Itt a Farsang, áll a bál!

A farsang lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása, sok helyen a tél búcsúztatása. Az álarcok és a maszkok is ezért vannak, hogy még féktelenebbül mehessen a mulatozás.