Back to top

Kutya-bőr

„Ha nem zabbal működik, nem ugat, nem bőrből van: nem értek hozzá!” – tette egyértelművé a telefonban Szloboda István, hogy miről hajlandó velem beszélgetni, és miről nem. Így esett, hogy egy szép zúzmarás jászsági erdőszélen találkoztunk, ahová négy remek vadászkutyájával érkezett.

Jelen cikk A Mi Erdőnk 2020/1-es számában, februárban jelent meg (a szerk.).

A fegyelmezett csapázómunkához szokott alpesi tacskókopó Stikli, Ancsa, a hannoveri véreb, s a két magyar agár, Bökény és Duhaj szilaj száguldozással élvezte a soron kívüli szabadprogramot. A fotózkodáshoz már kevésbé fűlt a foguk, hiába dörmögte a gazda, hogy „gyertek gyerekek, falusi világsztárok leszünk”.

Mikor elcsendesedtek a kedélyek, sok érdekesség kiderült Istvánról, aki szakmája szerint szíjgyártó-nyerges, emellett vérbeli kutyás. Saját nevelésű „vadásztársaival” utánkereséssel foglalkozik. Csöppet se meglepő, hogy bőrösként – mióta abbahagyta a western lovaglást – jobbára vadászati felszereléseket készít.

A nyergek mellett fegyverszíjak, övek, késtokok, vadásztáskák, tölténytartók kerülnek ki a keze alól. Kézművesként, vadászként személyes kapcsolatban van a vevőkkel, egyedi megrendelésre dolgozik, nincs két egyforma tárgy. Főleg marhabőrt használ, de a borítóbőrre néha kecske-, juh-, sertésbőr is kerül. Lecsatolja a saját derékszíját, és felesége táskáját is elkéri, hogy megmutassa. Masszív darabok, szépen megmunkált „poncolt” mintájuk olyan, mintha faragva lennének a motívumok.

Persze a derék kutyákra is gondol. Egyaránt készít cserkelőpórázokat, felvezető- és kiképzőpórázokat. Igény szerint apróvadas elhozó-, a kajtatókutyáknak nyakörveket, agárnyakörveket, utánkereső kutyáknak vérebnyaklókat, hámokat, és vérebvezetékeket. A speciális vadászkutya-felszerelések nemcsak idehaza kapósak, de holland, osztrák, német, szlovák vadászok is keresik. A legmesszebbre Kaliforniába került a Szloboda-műhelyből nyakörv. Ahogy mondja, híre szájhagyomány útján terjed. Nem reklámozza magát azért sem, mert másik szenvedélye, a vérebvezetés vadászidényben sok idejét elviszi. Akárcsak nyaranta a kézművestáborok, ahol hosszú évek óta tanítja bőrrel ügyeskedni a gyerekeket, míg párja, Heni a népi szövőmesterség fortélyait mutatja be nekik.

István szülőhelye Sárszentmiklós, a Sárrétben nőtt fel. Gyerekkora óta vannak kutyái, 9 évesen Rigó volt az első agara. Idővel aztán egyre tudatosabban foglalkozott a magyar agárral, az agarászattal. Közben vadászni kezdett hagyományos módon íjjal, és szüksége lett utánkereső kutyára. Vadászbarátjától alpesi tacskókopó alomból választott magának kölyköt. Így került hozzá Füredi-Bernáth Stikli, akire csöpp korától rengeteg időt, figyelmet fordított, és türelmesen tanított. Meg is látszik! „A kutyám jobb lett, mint gondoltam, nem egyszer okosabb nálam” – mondja a gazda mély meggyőződéssel, és szeretettel megdögönyözi kedvencét.

Az állomány időközben egyre gyarapodott. Megalapította a Sárréti-Portyázó magyar agár és alpesi tacskókopó kennelt. Jelenleg 8 vadászkutya van otthon az udvarban: fajtája szerint alpesi tacskókopó, hannoveri véreb, bajor hegyi véreb és magyar agár. Neveltjeivel utánkeresést folytat lassan egy évtizede. Hogy ez miért fontos, azt is elmagyarázza.

Vadászatkor, vagy közúti balesetben elütött vadnál előfordul, hogy a sérült vad elmenekül a helyszínről. Ez anyagi kár a vadásznak, az állat pedig fölöslegesen szenved, és veszélyes is lehet. Ilyenkor hívják az utánkeresőt, aki felderíti kutyáival a vad hollétét.

Ha nem tudják pontosan behatárolni a rálövés helyét, akkor előkerestetés után a kutya bejelzi, hol lőttek a vadra. Kezdődik a vezetékmunka: a kutya szimattal felveszi a csapát, akár napokkal a lövés után is, és azt kitartóan követi. Ezután csapán „dermedten” találják a vadat, vagy ha még él, és utolérik, lecsatolják a hosszú vezetékről a kutyát, aki „hajszán űzi” és csaholással megállítja. Ekkor a kutyavezető óvatosan megközelíti az állatot, és megadja a kegyelemlövést. A tisztelet, a vadászrituálé ilyenkor sem maradhat el.

Szloboda István minden itthon vadászható nagyvadfajt keresett már. Akadt fura esete is, mikor elszökött házi marha nyomába szegődött a kutyáival. Megtalálták, ám a jószág jobban érezte magát szabadon legelészve, nem szívesen ment vissza. De ez már a tehenész gondja volt.

Ő maga a kiképzésben számos dologra tanítja kutyáit. Nemcsak az alap fegyelmező gyakorlatokra és a nyomkövetésre, hanem arra is, hogyan viselkedjenek, ha megtalálják az állatot, miként kell csaholva „körbetáncolni” a vadat. Csapán általában két kutyával dolgozik, egy idősebbet visz együtt egy fiatallal, aki tanul a tapasztaltabbtól. Mivel 2013-tól megszűnt a lehetőség a magyar agaraival vadászati körülmények között teljesítményvizsgát végezni, arra gondolt, ha már a világ leggyorsabb kutyafajtája itt van a kezében, kiképzi és szekundáns kutyaként a kereső kutya mellett alkalmazza. Az Alföldön szép számmal ejtenek el őzbakot, így gyakran megesik sebzés is. István szerint tán épp az őz a legnehezebben kereshető, mert kicsi, könnyű a teste, a patája kis talajsüllyedést hagy. Hevesen menekül, még láblövéssel is. Ha beért a saját territóriumába, trükkös bonyolult vonalvezetésű csapákat produkál, aminek a kidolgozásához kell a kutya intelligenciája és kitartása. Az ő párosai jó eredménnyel hozzák terítékre a sebzett őzet. Stikli magabiztosan keres, nyomhanggal hajt, ha meleg nyomon jár, csahol.

Az agár megtanulta, hogy odamegy, ahol a tacskókopó ugat. Érő kukoricásban, magas gabonatáblában szabadon is keres Stikli, az ő „jelzésére” Bökény akár 400 méterről villámgyorsan ráhúz, megállítja, lerántja a vadat.

Beszélgetőtársam változatos elfoglaltságai mellett az íjászat örök szerelemnek bizonyult. „Nekem az erdő tisztelt, szent hely” – vallja. „Lőfegyver helyett hozzám a hagyományos vadászati módok állnak közelebb, mint az íjászat, ahol közel kell kerülni a vadhoz, az érzékelési zónáján belül. Más szemlélet, más technika. Nem gyűjtöm a trófeákat a falra. Ha időnként vadat ejtek, azért teszem, hogy megegyük. Főleg az emlékeket őrzöm egy-egy elejtésről, ez nekem többet ad.”

Az íjjal lőtt vadnál más az utánkeresés is. Nehezebb, mert a kutya valójában nem a vérszagot követi, hanem a „baj- szagot”. A kérődzők patái közötti speciális mirigy a puskalövés hidrodinamikai sokkja következtében kiválaszt egy stresszhormont. Ennek a szagát követi a kutya. Az íj nem ezt a sokkot váltja ki, az a véredényeket vágja át, és az agyban beálló oxigénhiánytól múlik ki a vad – magyarázza a különbséget István. Jól képzett kutyái tehetségesebbje mindkét módon meglőtt vadat képes megtalálni. A versenyeken is díjnyertes Stiklit – a falkában a legtapasztaltabbat – a vadőrök tréfásan „professzor úrnak” titulálják. Ancsa is sokra képes, és a fiatal tacskókopó Luciferke, meg a bajor hegyi véreb Nettike is rendkívül intelligens, akikben ott a jövő nagy ígérete.

Gazdájuk pedig éjjel-nappal elérhető. Tudja, ha éjjel 2-3-kor csörög a telefon, akkor az disznósebzés, nyárelőn pedig őzet jelez a hajnali ébresztés. Hívás után pirkadatkor az első „lővilágnál” már ott van a helyszínen.

Fotó: Csatlós Norbert

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Tenyésszünk fácánt! Kiváló jövedelemkiegészítés

Manapság egyre népszerűbb a nem háztáji állatok tartása és a belőlük készült élelmiszerek fogyasztása. Ennek kapcsán találkoztam a fácánnal, sokszínű vadászható madarunkkal. Felvetődött a kérdés, vajon milyen termelésre képes, és milyen piaci lehetőségeket rejt, emellett alkalmas-e háztáji tartásra.

A szent íbisz rokona még fel-feltűnik

Közismert, hogy az íbiszek az ókori Egyiptom hitvilágában jelentős szerepet játszottak, de az már kevésbé ismert, hogy egyes fajaik napjainkban is nagymértékben terjeszkednek. Ilyen például a szent íbisz, melynek fogságból megszökött példányai Franciaországban ma már erős populációt alkotnak, míg közeli rokona, a batla nálunk már csak igazi ritkaságnak számít.

Jaj a zengőlegyeknek!

A szürke légykapó egész Európában fészkelő madár, hazánkban is széltében elterjedt, bár állománya az utóbbi évtizedekben megfogyott, jelenleg a becslések szerint Magyarországon nagyságrendileg 50 ezer pár költ. Korábban például rendszeresen láttam a badacsonyi vasút­állomásnál, Budapesten a Múzeumkertben, ahol frissen kirepült fiatalokat is megfigyeltem.

Ritka videón egy újszülött gímszarvas borjú első lépései

Ritkán látható, különleges videó örökítette meg egy nemrég született gímszarvas borjú első lépéseit és lábra állását a Budakeszi Vadasparkban. A felvételen az anya és a kis borjú első közös, meghitt pillanatai is láthatók.

Irány a Heves–Borsodi-dombság

„Mátra alján, Bükknek szélén lakik az én öreg néném” – jellemezhetnénk Fazekas Anna verses meséje nyomán az Óbükk néven is ismert területet, mely ugyan nevében dombság, mégis inkább hegyvidék jellemzi. Erre utal a Vajdavár-hegy elnevezés is.

Számos programot és élményt kínálnak az ökoturisztikai bemutatóhelyek a pünkösdi hétvégén

A járvány miatt bevezetett korlátozások enyhítésével ismét megnyithat az ökoturisztikai bemutatóhelyek zöme, így a pünkösdi hosszú hétvégén már kifejezetten változatos programkínálatból választhatnak azok, akik tíz nemzeti parkunk valamelyikét vennék célba az ünnep idején.

Újra nyit a Zilahy Aladár Erdészeti Múzeum

Pünkösd vasárnap és hétfőn újra kinyitja kapuit a szilvásváradi Zilahy Aladár Erdészeti Múzeum, mely egyelőre csökkentett nyitvatartással működik. A gyűjtemény júniusban csütörtöktől vasárnapig lesz látogatható, figyelmet fordítva az aktuális járványügyi intézkedések betartására.

A sakktáblavirágtól a pestisgyógyszerig - különleges vadvirágok Somogyban

A májusi kirándulások alkalmával a szokásosnál is több nyíló vadvirágot láthatunk Somogyban is. A színpompás mezőkön igazi ritkaságok is élnek, védett fajok is.

Rétisas fiókák keltek ki a pilismaróti hegyekben

Idén is folytatódik a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság közös madárvédelmi akcióprogramja. Ennek részeként május elején rétisas fiókákat gyűrűztek és madárodúkat telepítettek az erdőgazdaság és a természetvédelem szakemberei a Visegrádi-hegységben.

Kipusztuló és megmentett orrszarvúk

Bár hazánk területén mintegy 15 ezer évvel ezelőtt viszonylag gyakori állatnak számítottak a gyapjas orrszarvúk, napjainkban már csak néhány megkövesedett csont emlékeztet ezekre a fenséges állatokra, no meg néhány patanyom is, melyet Ipolytarnócon is láthatunk. A magyar szakemberek sokat tesznek azért, hogy az orrszarvúk ma élő fajai az utókor számára megmaradhassanak.