A Duna szigetei mindig is különös fontossággal bírtak: a folyóhoz kötődő élővilág számára menedéket, szaporodó és utódgondozó helyet, s persze táplálkozó területet is jelentenek, nagyban hozzájárulva egyes ritka fajok fennmaradásához. E téren azonban a helyi lakosság szerepe sem volt elhanyagolható, ugyanis a rendszeres kaszálás, legeltetés segített megőrizni, fenntartani a környék fontos élőhelyeit jelentő gyepeket. Azokban az időkben azonban, amikor többségük felhagyott a gazdálkodással, a természet „elkezdte visszafoglalni” a sok esetben bolygatott területeket, ami távolról sem kedvezett a korábban honos növény- és állatfajok számára, s helyettük gyomfajok kezdtek elszaporodni.
A Táti-szigetcsoport egyike ezeknek a dinamikusan változó élőhelyeknek, ugyanakkor itt – a viszonylagos elzártságnak köszönhetően – máig fennmaradtak az értékes és különleges élővilág maradványai. A Körtvélyesi-, a Nyáros-, a Csitri- és a Süttői-sziget legfőbb természeti és táji értékét az itt található nagy kiterjedésű, kedvező állapotú vizes és vízközeli élőhelyek jelentik. Az új természetvédelmi terület különösen nagy értéke a szitakötőfauna, az eddigi felmérések ugyanis 17 faj jelenlétét bizonyították. A szigeteket emellett számos madárfaj választja költő-, átvonuló- vagy pihenőhelyül: napjainkig 241 faj jelenlétét sikerült kimutatni a területen. Az emlősök közül eddig 31 faj jelenlétét jegyeztek fel a szakemberek, ugyanakkor nem kevésbé fontos tény az sem, hogy
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Táti- és Süttői-szigeteket sokéves egyeztetést követően idén március 25-én nyilvánították védetté. A mintegy 300 hektáros területen a legfontosabb célkitűzések közé tartozik a Duna mentére egykor általánosan jellemző, egyedülálló fajgazdagságú mocsárrétek és puhafás ligeterdők megőrzése, a védett növényfajok élőhelyeinek és állományainak fenntartása, a fokozottan védett állatfajok életfeltételeinek biztosítása, valamint a terület természetvédelmi célú bemutatása. A környék természeti és táji értékeinek megőrzésére és fenntartására irányuló törekvések ugyanakkor nem új keletűek.
A szigetek élőhely-fejlesztési és -helyreállítási terveit ugyanis már 2011-ben kidolgozta a DINPI, amely a „Vizes élőhely fejlesztése a Táti-szigetcsoport térségében” című KEHOP projekt keretében 2016 márciusa és 2020 júniusa között összesen 480 millió forintot fordított e célok megvalósítására. A projekt keretében a szakemberek a Körtvélyesi-mellékágnál a vízellátás biztosítása érdekében a Duna felé elvégeztek egy rávezető kotrást, illetve létesítettek egy vízáteresztő műtárgyat. Ezek eredményeképpen összeköttetésbe került a mellékág a Duna főmedrével, s élő víz került bele – ez kiváló ívóhelyeket biztosít a dunai halfajok számára.
A sziget másik oldalán, az Esztergom felőli részen egy körtöltéssel védett kisebb vizes élőhelyet alakítottak ki, amely szintén összeköttetésben van a Dunával. Ez esetben a fő cél az volt, hogy az árhullámokkal érkező vizek visszatartásával, levonulásuk késleltetésével jobb vízháztartási feltételeket biztosítsanak a ritka, még fennmaradt ártéri gyepes társulásnak és puhafás ligeterdőknek. Az állatvilág szempontjából pedig az jelent előnyt, hogy a lerakott ikra, illetve pete nem szárad ki, hanem a megfelelő időben kelhetnek ki az ivadékok, amiket szükség esetén a műtárgy részleges nyitásával tömegesen lehet visszajuttatni a Táti-mellékágba.
Nem messze e műtárgytól egy kisebb tó is létesült – elsősorban kétéltű fajok szaporodásának biztosítására. A projekt harmadik eleme az idegenhonos, agresszíven terjedő növényfajok – például a zöld juhar, az amerikai kőris, a gyalogakác és a kanadai aranyvessző – visszaszorítása volt. Az élő vízfolyás közelsége miatt csak vegyszermentes, mechanikai módszereket alkalmaztak a szakemberek. A zöld juhar esetében sikeresnek bizonyult a nagyobb fák gyűrűzése és a magoncok kihúzása. A visszafertőződés lehetőségének csökkentése érdekében őshonos fafajokat telepítettek a területre – köztük magyar kőrist, fekete és szürke nyárt, kocsányos tölgyet, mezei juhart, mézgás égert és vadkörtét.
Ahogy eddig, úgy ezután is bármilyen tevékenység – például horgászat, vadászat vagy technikai sportok űzése – a DINPI hozzájárulásával végezhető a területen, a tapasztalatok szerint azonban ez a lakosság szűkebb körét érinti. Az ugyanakkor kétségtelenül mindenki számára előnyt jelent, ha a környezetében nagy kiterjedésű, természetközeli állapotú, védett tájrészlet található, ahol kiemelt cél a táji és természet értékek megőrzése, illetve széles körű, minden korosztálynak szóló szervezett bemutatása.
