Back to top

In Memoriam Dr. Radnóczi László

Április utolsó napján nagy veszteség érte az állattenyésztő társadalmat: 71 éves korában, gyógyíthatatlan betegség következtében, elhunyt dr. Radnóczi László, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ nyugalmazott osztályvezetője, a sertéstenyésztés, tenyésztésszervezés és agrárközigazgatás emblematikus személyisége.

Radnóczi László nélkül már nem lesz ugyanaz a kiállítások küllemi bírálata
Radnóczi László nélkül már nem lesz ugyanaz a kiállítások küllemi bírálata
Dr. Radnóczi László 1949. január 24-én Lövő községben született. A soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. Az érettségit követően felvételt nyert a gödöllői Agrártudományi Egyetemre, itt kapott agrármérnöki oklevelet 1973-ban.

Az egyetem elvégzését követően, egy rövid vadgazdálkodási kitérő után, az ISV vállalat tartástechnológusaként kötelezte el magát a sertéstenyésztéssel, és ez a kötődés haláláig kitartott.

A jelenlegi Nébih jogelődeinél a munkáját 1979-ben kezdte az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési felügyelőség Sertéstenyésztési Osztályán. A szakigazgatás átszervezésekor, 1983. január 1-jétől az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet sertéstenyésztési osztályának helyettes vezetőjének nevezték ki. 1988-tól a megalakult Mezőgazdasági Minősítő Intézetnél, majd jogutódjánál, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Sertéstenyésztési Osztályán osztályvezetői munkakörben tevékenykedett. 1997-től a Fajtaelismerési Osztályt, majd a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Juh-és Sertéstenyésztési osztályának vezetője volt. Bár az államigazgatásban professzionális ismeretekkel rendelkező szakember a hivataltól 2010-ben nyugállományba vonult, az agrártárca Mezőgazdasági Főosztályától új feladatokat kapott, az Állattenyésztési Osztályt vezette, sőt, rövidebb ideig megbízott főosztályvezetőként dolgozott. Aktív pályafutását közigazgatási főtanácsadóként fejezte be, de a szakmai munkát haláláig nem hagyta abba.

A csaknem fél évszázadot átívelő szakmai életpálya, a szakigazgatásban eltöltött évtizedek során megszerzett ismeretei révén országosan – majd nemzetközileg is – elismert szakemberré vált. Habár munkakönyvében egyre bürokratikusabb elnevezésű hivatalok sorjáztak, gyakorlati tenyésztő volt és maradt a szó legnemesebb értelmében. Erre leginkább pályafutása kezdetén nyílt lehetősége, amikor OTÁF hivatalnokként tulajdonképpen az ország törzstenyésztője volt.

Radnóczi László szakmai pályafutása két humán generáció időtartamát öleli fel, és ezalatt éppen az az állatfaj, amely mellett már gyakornokként elkötelezte magát, élte meg a legszámottevőbb változásokat. Az elmúlt fél évszázad alatt a szinte kezdetleges körülmények között folytatott sertéstartástól, úgyszintén a küllem alapján folytatott tenyésztéstől, vagy pontosabban fogalmazva szaporítástól, ez az állatfaj a szakosított telepek rendszerétől a precíziós technológiákig, a molekuláris genetikai alapokon nyugvó tudományos tenyésztésig futott be szédületes pályát. S hogy ebben az emberformáló versenyben ez a kis ország helyt tudott állni, Lászlónak nagy szerepe volt.

Első körben a tisztavérű fajták tenyésztésében sikerült konszolidált állapotokat lérehozni. Talán szakmai hobbi által vezérelve nekiállt a duroc fajtával keveredett vörös mangalica populáció szelektálásához, aminek eredményeként létrejött egy akkor még kis létszámú, de genetikailag ígéretes fajtatisztának tekinthető állomány. Hamarosan – továbbra is állami feladatként megfogalmazva – a fajtatisztáknál és hibrideknél is korszerűsödtek a sajátteljesítmény- és ivadékvizsgálatok, új alapokra helyeződött a tenyészértékbecslés, polgárjogot nyertek a modern szaporítási eljárások (a nyolcvanas évek fordulóján a kocák több mint 60 százalékát termékenyítették mesterségesen csúcskanok szaporító anyagával).

A rendszerváltás után a szakmai jelenállapot jogszabályi leképezése is megtörtént az aktív részvételével megalkotott 1993. évi állattenyésztési törvénynek és végrehajtási rendeleteinek köszönhetően, amelyek az azt követő negyedszázad során a szakigazgatás zsinórmértékének bizonyultak. Az adott állatfajban a tenyésztőszervezeti és fajtaelismerés procedurája mintaként szolgált a többi haszonállatfaj számára is. Az adatok nemzetközi összehasonlíthatósága érdekében a fajtaelismerésben, téteményvizsgálatokban dokumentált eljárások (Teljesítményvizsgálati Kódex ) segítették, uniformizálták a tenyésztők munkáját.

A sertéstenyésztésben is helyet kapott a digitalizáció, az állatmegjelölés (ENAR), a BLUP-típusú tenyészértékbecslés, amelynek bevezetésében és elfogadtatásában vezérszerepet vállalt.

László eközben folyamatosan képezte magát, doktori címet szerzett Keszthelyen sertés ivadékvizsgálatok tárgyú dolgozatával. Szakcikkeket ír, a Debreceni Agrártudományi Egyetem címzetes docensévé habilitálja.

A rendszerváltás előtt jobbára a tűrt kategóriába sorolt tevékenységből támogatottá nőtte ki magát az őshonos állatok génmegőrzése, a biotermék-előállítás. Előbbinek már az állattenyésztési felügyelőség is zászlóshajója volt, és méginkább kiteljesedett az évtizedek során. Közép-európai szervezetének kialakításában (DAGENE) Radnóczi Lászlónak elévülhetetlen érdemei vannak, több cikluson át, titkárként a vezetésében is aktívan részt vett.

Az ezredforduló utáni évek is újabb kihívásokat tartogattak: az uniós csatlakozás számos adminisztratív és technológiai változtatással járt, be kellett vezetni az EUROP vágott test minősítési rendszert, s megindult a sertések egyedi füljelzős azonosítása és digitális nyilvántartása, az állatmozgások nyomon követése, a termelési adatok tenyésztési célú felhasználása az állategészségügyi és állattenyésztési adatbank segítségével.

Minisztériumi főhivatalnokként a sertésstratégiával, az EU állattenyésztési rendelete műhelymunkáival, majd hazai implementációjával foglalkozott.

Szakmája egyben a hobbija is volt: nélküle elképzelhetetlen az OMÉK, a hódmezővásárhelyi, kaposvári kiállítás, a Farmer Expo küllemi bírálati helyszíne, helytálló megállapításai, profi szakértelme, befolyásolhatatlansága, bölcsessége.

Elkötelezettségét mind az állam mind a szakma számos elismeréssel honorálta: birtokosa a Konkoly Thege Sándor miniszteri díjnak, az Életfa bronz fokozatának. A Magyar Állattenyésztők Szövetsége 2017-ben a Magyar Állattenyésztésért díjban részesítette. A számára legkedvesebb állatfaj tenyésztői tavaly az Év sertéstenyésztője díjjal ismerték el elévülhetetlen érdemeit.

Látod lett volna még tennivaló, túl korán mentél el László! Emlékedet kegyelettel megőrizzük.
Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hollandiától Mezőmadarasig - Az egész több, mint a részek összege

Nincs általánosan érvényes vidékfejlesztés. Minél közelebbről szemléljük az adott térséget, annál inkább látható, hogy egyedi problémák megoldására van szükség. Az emberre és a közösségre kell fókuszálni. Erről és nemzetközi tapasztalatairól is beszélt az MMG Direkt adásában dr. Goda Pál agrárközgazdász, vidékfejlesztési kutató, a Széchenyi István Egyetem oktatója és az Agrárközgazdasági Intézet ügyvezető igazgatója.

Újabb állatkínzó ellen emeltek vádat

Családi házában bezárva, gondozatlanul tartott 19 kutyát egy zalai faluban egy osztrák nő, emiatt vádat emeltek ellene - tájékoztatta a Zala Megyei Főügyészség szóvivője kedden az MTI-t.

A kocák sem isznak eleget

Emésztési problémák miatt a kiszáradás nemcsak a malacokat, hanem a kocákat, kocasüldőket is veszélyeztetheti. Ennek számos élettani oka van, ám a malacok hasmenése például nem ok, hanem következmény. Mézes Miklós, a MATE professzora ezeknek az emésztés-élettani folyamatoknak a hátterét világította meg a Sertésegészségügyi Akadémia webináriumon a közelmúltban.

Szokatlan oka van az ausztrál tojáshiánynak

Ausztráliában akkora a tojáshiány, hogy néhány helyen már visszatértek a COVID-járvány alatti korlátozásokhoz: a Coles szupermarketlánc boltjaiban fejenként maximum két kartonnal lehet vásárolni, a kávézókban pedig a reggeli menükhöz kettő helyett csak egy tojás jár.

Egy szarvasmarha-tenyésztő célja a legnagyobb marhahúsüzem felépítése

Egy ötödik generációs szarvasmarha-tenyésztő azt tervezi, hogy Dél-Dakotában építi fel az Egyesült Államok legnagyobb marhahúsüzemét, amely napi 8000 szarvasmarha levágására lesz képes. Az 1,1 milliárd dolláros projekt segíthet kezelni a Biden-adminisztráció aggodalmait az emelkedő élelmiszerárakkal és a húságazatban a verseny hiányával kapcsolatban, bár legalább 2026-ig nem indul el a termelés.

Ami szín, az itt tarka

Bonyhád büszke az itt született bonyhádi vöröstarka szarvasmarha tájfajtára. A város ezért idén már huszadik alkalommal rendezett Tarka Marhafesztivált. A vígasság idején pedig minden évben a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete szakmai találkozót szervez.

Újra mentes az ország a madárinfluenzától és már nem kötelező zártan tartani a baromfikat

Az Állategészségügyi Világszervezet (WOAH) vonatkozó előírásai szerint Magyarország visszanyerte madárinfluenzától való mentességét. Tekintettel a járványügyi helyzet kedvező alakulására az országos főállatorvos visszavonta a baromfik zárt tartására vonatkozó rendelkezését, azonban a megelőzést segítő előírások betartása, a fedett helyen történő etetés és itatás a jövőben is országszerte kötelező.

Őshonos magyar halfajok tenyésztését tökéletesítették

Három őshonos magyar halfajta, a ponty, a süllő és a harcsa tenyésztéstechnológiájának komplex fejlesztését végezte el csaknem egymilliárd forint európai uniós támogatással az ország vezető mezőgazdasági kutatóintézményeit magában foglaló konzorcium - közölte Horváth Ákos projektvezető szerdán az MTI-vel.

Az idő dönti el, mi lesz a csikóinkból

A Bükk-fennsíkon Csipkéskút és Szilvásvárad az 1950-es évek elejétől adnak otthont Európa kultúrtörténeti örökségének minősülő lófajtájának, a lipicainak. Az 1580 óta tenyésztett lipicai az angol- és az arab telivér mellett a világ egyik legrégebbi kultúrlófajtája, amely az alapító törzstenyészet helyszínéről, a mai Szlovénia területén lévő Lipicáról kapta a nevét.

Értékelik a rendkívüli intézkedéseket a gazdák

Az agrárium gyors megsegítésére öt pontból álló intézkedési tervre tett javaslatot az Aszály Veszélyhelyzeti Operatív Törzs – jelentette be közösségi oldalán Nagy István agrárminiszter augusztus 1-jén. Növénytermesztőket és állattenyésztőket kérdeztünk: mivel tudnak és akarnak élni a lehetőségek közül.