A nagyvadtrófeák igen változatosak. Készülhetnek lefőzve kiskoponyával vagy nagykoponyával, preparátumként egész alakban, illetve nyakpreparátumként, valamint az agyart alátétre helyezve. Azonban a kész, falra tehető trófeát számos folyamat előzi meg. A fej lefőzése, a koponyán lévő különféle hússzövetek, az agy, szem, stb. eltávolítása, letisztítása, valamint a csontfehérítés, melynek célja, az esztétikus, tiszta koponya létrehozása.
A dámszarvasnál a péniszt körülvevő szőrből kalapdíszt szoktak készíteni, míg a muflonnál a kosok nyakáról letépett hosszú szőrből, a szakállból készül a kalapdísz. Emellett valamennyi nagyvadunk bőre igazi trófea, különösen téli szőrzetében.
A szőrmés kártevők is igazán érdekes trófeákat tartogatnak a vadászok részére. A borz, róka, aranysakál lefőzött, kifehérített koponyája igazi kuriózum, téli szőrzetben készített gereznájuk fal- és kanapédísznek is igazán szemrevaló.
A szárnyasvad-trófeák tekintetében a vadászható madarakat háromféle alakban őrizhetjük meg trófeaként:
– Természetes testtartásban az egész madarat kipreparálva,
– „Csendélet-preparátumként”, mikor egy vagy több preparált madarat úgy helyeznek el, mintha aggatékon lógnának,
– A madarak csak egy bizonyos részét preparálják (pl.: fejet nyakkal), mely mögé legyezőszerűen nyitott farkát, esetleg szárnyát helyezik el.
A madárpreparátumok mellett a szárnyasvad tollai is trófeának számítanak. A fácán, a fogoly, egyes vízimadarak fedő-, illetve pehelytollai, valamint a szajkó színes szárnytükre is a vadászok ékes kapadíszeinek számítanak, de a szalonka zsírzó- és spicctollai, továbbá a tőkés réce gácsér faroktollai is gyakran látott „tolltrófeák”.