Ez volt a világ legnagyobb üzemi kísérlete, mondja a tulajdonos. Ahogy a fák nőttek, ki kellett találni, mivel takarítsák be a termést. Először egy Oxbo sorok fölött járó áfonyaszedő gépet vásároltak, de hamarosan kiderült, hogy a sajmeggy alanyú Montmorency fákat nem lehet olyan alacsonyan tartani, hogy beférjenek a gép alá. Akkor a gyártóval próbáltak egyezkedni, hogy készítsen számukra magasabb szedőgépet, de miután az visszatáncolt, saját maguk vállalkoztak a kivitelezésre. Azért vágtak bele a munkába, mert már az 1960-as évek óta saját gyártású géppel szüretelik a szőlőt.
Saját gépüket 2018-19 telén készítették az áfonyaszedő mintájára. A traktorvontatású és -meghajtású berendezés körülfogja a meggyfát, és forgó szálak sodorják le a gyümölcsöt az ágakról. A meggy hátrafelé mozgó szállítószalagra hullik, ami vízzel töltött konténerekbe továbbítja a gyümölcsöt. Amikor a tartályláda megtelik, a gép automatikusan leereszti a sorba.
A szüretelőgép mögött villás emelővel rakják föl az új konténert. A berendezés tervezéséhez fölhasználtak elemeket az ismert áfonya-, szőlő- és kávébetakarító gépekből.
Tavaly próbálták ki először a gyártmányukat és hibátlanul működött.
Nagy előnye, hogy kíméletesebb a fákhoz, mint a hagyományos rázógépek, és körülbelül háromszor gyorsabban lehet vele dolgozni, mert nem kell minden fánál megállni.
A leszedett meggy minősége is kitűnő. Egy ilyen gép megépítése elég drága, csak nagy ültetvényben és hosszú távon éri meg.
Azon is gondolkodnak, hogyan lehet hamarabb bevételhez jutni az ipari meggyből. Legutóbb tavaly telepítettek ugyancsak sajmeggy alanyon, de már 2,7 x 6 méteres térállásba. Terveik szerint 3-4 évig az új géppel szüretelnek, aztán minden második fát kihúznak, és visszatérnek a hagyományos rázógépes betakarításhoz. Így nem kell 7-8 évet várni, amíg géppel szedhetik a gyümölcsöt.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
