Meglepő módon még kajszibarack is kapható, pedig abból még mutatóban sem maradt az itteni kertekben, mivel április elején teljes virágzásban érte a fákat a -7-8 fokos hideg. Bennfentesek tudni vélik, hogy korábban Görögországból, mostanában pedig Odessza környékéről érkeztek komolyabb tételek ebből a gyümölcsből, hogy az éléskamrákban véletlenül se maradjon üresen a legfinomabbnak tartott lekvár helye.
– Tudomásul kell vennünk, hogy kinyílt a nagyvilág, és még a koronavírus okozta vészhelyzet sem jelentett akadályt, hogy ezek a szállítmányok idejében megérkezzenek hozzánk – állapítja meg rezignáltan Szimcsera János nagybégányi gyümölcskertész, aki apósával, Barkaszi Bélával 3 évvel ezelőtt telepített bő 1 hektáron vegyes gyümölcsöst. – Mindezzel együtt kell élni – folytatja az agrárium iránt elkötelezett és az új dolgokra igencsak fogékony fiatalember. – Csak akkor leszünk versenyképesek, ha mind mennyiségben, mind minőségben hasonlót vagy még jobbat produkálunk a külföldi kollégáknál.
A sorok között járva látom, hogy az almafák mellett őszibarack, szilva és körte is helyet kapott az ültetvényben.
– Hosszas mérlegelés és sok érdeklődés után négy almafajta, a Pinova, a Champion, az Idared és a Florina mellett döntöttünk, azzal a számítással, hogy a gyümölcsök betakarítása ne essen egybe. Az eltarthatóság ugyancsak fontos szempont volt, hisz ősszel még a legkiválóbb minőségű árura is nagyon nehéz vevőt találni. A szilvánál (Stanly) a szállíthatóságot és a pulton tarthatóságot vettük figyelembe leginkább, illetve azt, hogy az itteni vásárlók már megkedvelték a fajtát. A Redhaven őszibarack kiválasztásakor hasonló körültekintéssel jártunk el, még azzal is számolunk, hogy az itteni cukrászdák és joghurtkészítők előszeretettel használják alapanyagként ezt a fajtát.
|
MÉHÉSZET: KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS BEVÉTELKIESÉS
– Az idén ennek a mennyiségnek csupán a töredékét sikerült értékesíteni, és azt is jóval áron alul – számol be a legutóbbi fejleményekről Biró Ferenc, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége méhésztagozatának a vezetője. – Ezúttal mintha minden összeesküdött volna ellenünk. Áprilisban a méhcsaládok intenzív szaporodását megakadályozta a nagymérvű, szinte soha nem tapasztalt aszály, májusban pedig, amikor általában már javában zajlik a felvásárlás, az ország másik részében élő kollégák az általános bizonytalanságra hivatkozva sorra mondták le a megrendeléseket. Most úgy tűnik, végleg elestünk ettől a jelentős bevételi forrástól. Mi ennek az oka? – Alapjában véve mindez a klímaváltozással magyarázható. Az egyik Harkiv mellett élő kolléga nemrég elmagyarázta, hogy egészen a legutóbbi évekig azért nem próbálkoztak arrafelé méhcsaládok átteleltetésével, mert a kaptárak népe az októbertől áprilisig tartó holtszezonban legalább 28–30 kilogramm mézet elfogyasztott volna, és az arrafelé nem ritka -25-28 fokos hidegek miatt még így is kétséges volt a végeredmény. Ám a klímaváltozás miatt mostanság arrafelé is egymást követik az enyhe telek, ezért egyre többen készítik fel méhcsaládjaikat az áttelelésre. Mint megtudtuk, sokan sikerrel veszik ezt az akadályt. Hogy ennek még meglesz a böjtje, afelől nincs kétségem, hisz lesznek még kemény telek arrafelé. Meg nálunk is. |
Immár több mint fél évszázada a kárpátaljai méhészek jövedelmének jelentős része nem az általuk termelt és értékesített mézből származik, hanem azokból a műrajokból, amiket az Ukrajna keleti részében élő és tevékenykedő sorstársaiknak adnak el tavasszal. Korábban bőségesen jutott belőlük Szibériába is. Mértékadó becslések szerint egészen a legutóbbi időkig évente mintegy 28–30 ezer ilyen méhcsaládot vásároltak fel viszonteladók a megyében, darabját nagyjából 50–55 dollárnak megfelelő hrivnyáért.A körte esetében mi szólt leginkább a Talgar szépe mellett?
– Téli körtéről lévén szó, ezt nem szükséges nyomban a betakarításkor értékesíteni. Meglátásom szerint a sokszor telítettnek tűnő nyugat-ukrajnai gyümölcspiacon a körte iránt mindig nagy az érdeklődés, annál az egyszerű oknál fogva, hogy kevés van belőle. Egyelőre legalábbis. Éppen ezért azt tervezzük, hogy sikeres pályázat esetén jövőre egy egész hektárt telepítünk ebből a gyümölcsből.
Mennyiben segítette a magyar állam által felkarolt Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program a terveik megvalósítását?
– Ha nincs ez a lehetőség, akkor bele se vágunk a nagybani kertészkedésbe. Mind a minőségi szaporítóanyag, mind a permetezőberendezés, vagy akár a szárzúzó és a talajmaró beszerzése is csak a programnak köszönhetően vált lehetségessé. Továbbra is szigorúan ügyelünk arra, hogy megmaradjunk a családi gazdálkodási modell keretei között. Minden teendőt mi magunk végzünk, legfeljebb a betakarításkor foglalkoztatunk néhány napszámost. Csak a magunk erejére hagyatkozunk. Ezzel együtt látni kell, hogy az elkövetkező években a megtermelt áru értékesítése egyre inkább csak szervezett keretek között lehet sikeres. Barátom és gazdatársam, Halász László mindig figyelmeztet, hogy aki hallja az idők szavát, az rendszerben gondolkodik.
– Évszázadok óta az a világ legtermészetesebb dolga, hogy a földműves egyedül állítja elő termékét. Ám az áru piaci elhelyezéséhez mostanság már elkél a külső segítség – állítja határozottan a mezőgazdasági szaktanácsadóként is működő Halász László, akivel tehát nem véletlenül futunk össze Szimcseráék gyümölcsösében. Most is éppen a következő permetezés részleteit beszélik meg a gazdával.
Bár ezek nagysága átlagosan csupán 1,5–2 hektár, 2–3 éven belül így is komoly gondot jelent majd a tulajdonosok számára a termés értékesítése. Ezt előre látva a termesztői kistérségekben sorra alakítják az Egán Ede Köröket, amelyeknek a tagok folyamatos továbbképzése mellett az áru terítése, és a piaci mozgások folyamatos figyelése lesz a feladata. Fel kell készülnünk rá, hogy a versenyhelyzet még kiélezettebbé válik. Szerencsére a Kárpát-medencében, így a Kárpátalján termett gyümölcsök íz- és aromavilágával kevesen tudják felvenni a versenyt.
Néhány héttel ezelőtt újra megnyíltak vidékünkön a termálfürdők, amelyek turisták ezreit vonzzák az ország belsejéből. Így nap mint nap tapasztalom, hogy a Kárpátokon túlról érkező vendégek tudatosan keresik a helyi termékeket. Amennyiben kiváló a minőségük, magasabb árat is hajlandóak fizetni értük. Csakhogy a megyében mostanság szükségmegoldásként alkalmazott utcai árusítás már néhány mázsa gyümölcs esetében sem jöhet számításba. Ezért kellenek azok a gyümölcspavilonok, amelyeket a turisták által leginkább látogatott helyeken állítunk majd fel megyeszerte. Meggyőződésem, hogy a Kárpátaljai Termék márkajelzéssel ellátott áruk igen keresetté válnak. A friss fogyasztásra szánt gyümölcsök mellett, természetesen, lesznek különböző lekvárok és ivólevek is. Az egységes arculat kialakítása ugyanúgy fontos, mint ahogy a növényvédő szerek, a műtrágya stb. közös beszerzése is szükségszerű.
A mai földműves állandóan kitörési pontokat keres.
– Igen, próbálunk olyan piaci rést találni, ahol kisebb a konkurencia és a termék nagyobb haszonnal vihető piacra.
Egy új termék elfogadásához bizony időre van szükség, márpedig a konténeres szőlőoltvány vidékünkön mindenképpen ilyennek számít.
– Szerencsére a világhálónak köszönhetően bárki utánanézhet, mit is tudnak ezek az oltványok. Ahhoz sem kell sok idő, hogy vásárlóim meggyőződjenek róla, a dolog nagyszerűen működik a valóságban, hisz a portánkon kialakított bemutató részlegen mindent dokumentáltunk, egyebek között azt is, hogy melyik növényt mikor ültettük.
Első látásra feltűnő a pazar választék.
– A hozzánk látogatók mintegy 70 csemege- és borszőlő közül választhatnak. Igaz, ennél jóval több fajtát próbálok ki. A szőlőoltványok szaporításával foglalkozó kárpátaljai kertészek kedvező helyzetben vannak, mivel alternatív postai szolgáltatások segítségével mind az ukrán, mind az orosz, mind a moldáv szőlőnemesítők által kikísérletezett legújabb fajtákat könnyen beszerezhetjük. Mondanom sem kell, a magyarországi kollégákkal való együttműködés ugyancsak szoros. Csupán érdekességként említem, hogy kipróbálás alatt áll több amerikai és két japán csemegeszőlő-fajta is. Utóbbiak neve Gold finger és Manikür finger.
Úgy tűnik, a kárpátaljai gyümölcskertészek folyamatosan keresik az újabb kitörési pontokat.
– Egy bölcs ember nemrég úgy fogalmazott, hogy az élet voltaképpen nem szól másról, mint hogy megfeleljünk az újabb és újabb kihívásoknak. Ennek a megállapításnak a tükrében ne csodálkozzunk rajta, hogy már több kiviültetvényt is számon tartunk Kárpátalján, miközben egyre több bodzakertészetet számolnak fel. Egyre többen kísérleteznek vörös áfonyával és hagyományos mogyoróval. Az utóbbi években számos dióst is telepítettek, mindegyiket csöpögtető öntözéssel látták el. De hallottam már arról is, hogy a legmerészebbek datolyaszilva-ültetvények telepítésén gondolkodnak. Örvendetes módon a gyümölcspaletta egyre színesebbé válik.
