194 évesen pusztult el az almamatuzsálem

A fa hirtelen pusztult el, a szállítószövetek károsodása miatt, amit a törzs spirális megrepedése okozott. A Vancouver városi erdészek szerint a hőség tovább súlyosbította a repedésből adódó tápanyagszállítási gondokat. A súlyos repedés ellenére korábban életképes volt a hatalmas almafa, bár részlegesen elszáradt, de a megmaradt ágakon gyümölcsöt termett.

A fák pusztulása relatív fogalom, hiszen a gyökerük még sokáig élhet a talajban, ezért a fát gondozó erdészek azt tervezik, hogy a gyökérsarjaiból többet is fölnevelnek, amelyek körbeveszik majd az elpusztult törzset, illetve kiválasztják azt, amelyik a legjobb helyettesítője lehet.

Az English Greening fajtájú fát magoncként ültették 1826-ban a Columbia folyó partján álló Vancouver erődben. Ez 63 évvel azelőtt történt, hogy Washington állam megalakult volna.

A városi történet szerint Aemilius Simpson tengerészkapitány hozta a magvakat Angliából, és amikor visszatért az északnyugati „vadonba”, a később Oregon Atyjaként tisztelt Dr. John McLoughlin felügyeletével ültette el azokat. Öt kikelt csemetéből csak egy élte meg ezt a matuzsálemi kort.

Egy városi történész szerint azért nem vágták ki a többivel együtt, mert madárfészek volt rajta, amikor a fák kivágásáról döntöttek, viszont el akarták költöztetni, hogy helyet adjon a 14-es főút csomópontjának.

Ez viszont akkora fölháborodást váltott ki a vancouveri lakosok körében, hogy újratervezték a csomópontot, ami így körülöleli az Öreg Almafát. A növényt nagy szeretet övezi a városban, az emberek sokszor összegyűltek körülötte, amikor valamiért veszélybe került, és rendszeresen almafesztivált rendeztek körülötte. A helyi közösség és megmaradás szimbólumának tartják, a róla szedett dugványokat többfelé elültették a városban.