0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 19.

Vad a szomszédom: nyest Budán, róka Zuglóban, vaddisznók Pécsett

A társadalmi térhódítás jelentős hatással van az állatvilágra. A városok terjeszkedése, az agglomeráció már-már eggyé olvadása a fővárossal, a minden talpalatnyi hely építési területté minősítése vagy a határt széttagoló vadkerítés-labirintus, ezek mind nagymértékű változást eredményeztek a vad élőhelyében. Nem véletlen tehát, ha belterületen vaddisznóval, nyesttel vagy éppen rókával találkozunk.

Rendszeres látogatója vagyok Budának. Szeretek andalogva elmélázni a sétálóutcákon, ám egyszer szinte a semmiből hullámzó mozgással egy szőrmés ragadozó suhant el előttem, beszaladva egy parkoló kocsi alá. Kocsiról kocsira megpihent, majd bebújt egy társasház előkertjének kerítése mögé. Ezt háromszor játszotta el szemem láttára, negyedszerre már tisztában voltam azzal, hogy ez a nyest lakik a Bartókon…

De ez csak egy apró incidens. Kedves kollégám egyik reggel azzal hívott, hogy róka szaglászik a teraszukon Érd belterületén.

No mondom, a tyúkoknak annyi, és bár ő maga nem tartott baromfit, de két telekkel arrébb a tyúkok bizony félhettek a vörös frakkostól. De Zugló kertvárosában és Budapest peremkerületeiben is láttam már kertekbe betévedő rókát. És ez csak a főváros és a saját tapasztalataim…

Mint több ízben olvashattuk, Budán vaddisznók túrják fel a kerteket, miként Pécs belvárosában is korzózott egy konda disznó (a teljesség igénye nélkül), a Balaton-felvidékről pedig ne is beszéljünk.

Békássy Gábor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park badacsonyi kerületének vezetője megosztva tapasztalatait elmondta, hogy a vaddisznó a lakosság rosszallását kiváltó belterületi megjelenése az elmúlt 5-8 évre tehető. Ennek mértéke függ a település elhelyezkedésétől, a telekviszonyok, településszerkezet jellegétől, valamint, hogy a vaddisznó váltói milyen közel esnek a belterülethez.

„Az üdülőterületeken a kisebb-nagyobb parcellák korábban műveltek voltak. Az utóbbi időben ez megváltozott, sokan nem tudják, vagy nem akarják megművelni földjeiket, amik aztán idővel „elvadulnak.”

– meséli Békássy Gábor. Igen ám, csakhogy ezek a területek remek táplálkozó- és búvóhelyet nyújtanak a vaddisznónak, majd megtelepednek, végül el sem hagyják a lakott területet.

A vaddisznó hamar fölmérte azt, hogy a települések belterületén tulajdonképpen semmiféle veszély nem fenyegeti. Élelmét és búvóhelyét megtalálja, az ember által okozott minimális zavarást megtűri.

De az, hogy a vaddisznó megjelent a belterületen, az nem feltétlenül csak annak az oka, hogy az egyedszáma megnőtt, hanem, hogy már felnövekedett egy olyan generáció, amely természetesnek tartja a belterületi élőhelyet, mondhatni azt is, hogy némileg domesztikálódott.

Pölöskei Balázs, a Bakonyerdő Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője felhívja a figyelmet arra, hogy ne gondolja senki azt, hogy egy varázsütésre meg lehet oldani ezt a problémát.

„A beépített területek terjeszkedése az erdei élőhelyek irányába folyamatos, ezáltal a vadon élő állatok megjelenése is egyre intenzívebb lesz azok peremterületein.
Ezért fontos, hogy a vadászterületen olyan élőhelyet tudjon fenntartani a vadgazdálkodó – együttműködve a földtulajdonosokkal – ami nem készteti a vaddisznókat arra, hogy azt elhagyva új területeket keressenek fel.”
Rókák, nyestek esetében voltaképpen a helyzet ugyanez. Csak megismételni tudom, hogy nem feltétlenül az állat tér be a belterületre, hanem az ember vette el tőle az élőhelyét. És valahol nincs más mód a velük való együttélésre, minthogy határokat megszabva, elfogadjuk jelenlétüket. Hiszen ahogy a vad, úgy az ember is a természet része, bármennyire is elhatárolódott tőle a XXI. századra.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu