Elsőként dr. Bába András lógyógyász állatorvos Az eredményes vemhesítés titkáról, annak buktatóiról beszélt. A szakember kiindulópontja az volt, hogy egy kanca vemhesülését vagy nem vemhesülését lehet bárhogy magyarázni, de az eredmény „a tulajdonos szemszögéből vagy kudarc, vagy elvárható és normális”, vagyis a kanca vemhes.
Ahogy a szakember kiemelte, a mesterséges termékenyítés a tulajdonos és az állatorvos számára is fokozott stresszforrás, hisz számos hiba lehet a folyamatban, és elég egyetlen hibás lépés ahhoz, hogy üres maradjon a kanca. A többszereplős folyamatban ha mindenki csak épp egy kicsit hibázik, vagy figyel oda kevésbé és 80%-os a teljesítmény a sprema hűtésénél, szállításánál, visszamelegítésénél, az ovuláció időpontjának megállapításánál és így tovább, eljuthatunk oda, hogy mindössze 30 százalék lesz az esély a csikóra. Erre példaként a 2000-es évek első felét említette, amikor különböző okok miatt romlottak a mesterséges termékenyítési eredmények és így megrendült a bizalom e forma iránt.
Utóbbival kapcsolatosan hangzott el egy megtörtént eset: A tenyésztő Bábolnán vásárolt spermát, azt betette a kocsija hátsó ablakába és elment ebédelni. Visszaérve a helyi szakemberek felhívták a figyelmét, hogy ez esetben a saját hibája miatt ne is számítson arra, hogy eredményesen vemhesül a kancája.
dr. Bába András a fagyasztásról is azt mondta, ha nem a „lassú fagyasztás, extra gyors felolvasztás” elve szerint járnak el, a szaporítóanyag minősége erősen kérdéses, mint ahogy az sem jó hűtési megoldás, ha a spermát egy csomag fagyasztott zöldborsóra teszik.
A szakember „kancaoldali” buktatóként jelölte meg a petesejt rövid élettartamát, ami miatt fontos az ovuláció pontos detektálása, a megtermékenyítések számát és gyakoriságát, illetve azt, hogy a mélyhűtött sperma csak szűk intervallumban használható.
Nem szabad azt sem elfelejteni – hangzott el az előadásban, hogy nem csak a kanca szaporodásbiológiai állapota határozza meg a termékenyülést, hanem az állat általános kondíciója, a tartási körülmények, a takarmányozás, illetve annak a stressznek, a mértéke, ami magával a mesterséges termékenyítéssel jár.
A leggyakoribb hibának a szakember a következőket tartja:
- A kanca előzetes vizsgálatának , esetleges kezelésének elmaradása;
- Rossz időzítés, téves ciklusdiagnosztika, preovulációs tüsző, illetve ovuláció „elnézése”;
- Higiéniai hiányosságok, termékenyítés technológiai hibái (technikai hibák, túl sokszori termékenyítés);
- Nem megfelelő minőségű sperma;
- Túl hosszú, nem megfelelő szállítás vagy tárolás.
Mindezek hátterében lehetnek felszerelésbéli vagy orvos-szakmai, illetve logisztikai hiányosságok, de a legriasztóbb, amikor a tulajdonos áll elő teljesen a természettől elrugaszkodott elképzelésekkel, például azzal, hogy egy vemhes kancát kellene megtermékenyíteni…
A sikerben soha nem lehet senki 100 százalékban biztos, de az alábbi listán szereplő dolgokat elvégezve a többi már csak a természeten múlik.
- Ellenőrizzük a spermát!
- Ellenőrizzük a kancát, kezeljük, ha nem problémamentes!
- Termékenyítsünk minél közelebb az ovulációhoz, minél kevesebbszer, de a levett sperma minél előbb kerüljön a kancába, győződjünk meg az ovuláció megtörténtéről, számáról!
- Tartsunk be minden technológiai és higiéniai szabályt maximálisan!
- Végezzünk korai vemhességvizsgálatot, ismételjük meg megfelelő időben , ha kell és lehet, többször!
A második előadást dr. Maróti-Agóts Ákos egyetemi docens, az Állatorvostudományi Egyetem munkatársa tartotta A genetikai vizsgálatok lehetőségei az öröklődő betegségek kiszűrésében, arab telivéreknél címmel.
Az előadó felhívta a tenyésztők figyelmét, hogy manapság, amikor már a genetikai vizsgálatokat az egyes egyedeken, illetve az örökítőanyagon el lehet végezni, azt el is kell, mert a genetikai diagnosztika használata nélkül tenyésztőink lépéshátrányba kerülnek a konkurens tenyésztőkkel szemben például úgy, hogy genetikai betegségeket hordozó lovat, örökítőanyagot vesznek. Ez esetben elvileg ugyan visszajárna a vételár, de a bajt talán jobb megelőzni, mint orvosolni…
Mesterséges termékenyítés esetén a teszteletlen sperma komoly rizikót jelent! Amennyiben viszont az állatunk mentes a genetikai betegségektől, úgy alkalmas tenyészállatnak ugyanúgy, mint sportolni.
azonban a tenyésztése komoly aggályokat vet fel és leginkább a szerencsejátékra hasonlít. „Ha pedig a ló beteg, akkor semmiképpen nem szabad tenyésztésbe vonni” – hangsúlyozta a szakember.
A lovak genetikai betegségei, legyen szó a SCID-ről (súlyos kombinált immunhiányos betegség), a CA-ról (lovak cerebrális abiotrofiája) vagy LFS-ről (levendulacsikó szindróma) mind recesszíven öröklődnek és akár alapszintű genetikai ismeretekkel is érthető, hogy ha az egyik szülő hordozza a betegséget, akkor a csikók fele hordozó lehet, negyede beteg és negyede születhet ezen betegségektől mentesen – ahogy az a táblázatból is látható. De ez csak lehetőség, a gyakorlatban megjósolhatatlan, hogy öröklődik-e a hibás gén.
Ezen betegségek terjedése a világban épp a tenyésztői hanyagságnak köszönhető, amikor is a betegséget hordozó sprmával termékenyítettek. a genetikai betegségek terjedését azonban meg lehet állítani. Példa erre Dél-Afrika, ahol a nem beteg, de a SCID-et okozó hibás gént hordozó, úgynevezett heterozigóta egyedek száma 2004-ben a 800-as lóállományban 6,4 % volt, amit 2009-re 3.4%-os hordozói arányra csökkentettek, igaz a lóállomány is csökkent 699-re.
Hazánkban 2008-ban egy TDK-dolgozat keretében vizsgálták a SCID elterjedését, akkor 32 lovat teszteltek és egyetlen hordozót sem találtak. Mivel a tesztelés nagyon drága, kivéve, ha tudományos céllal végeztetik azt el, dr. Maróti-Agóts Ákos felajánlotta az egyesületnek, hogy amennyiben a tenyésztők küldenek neki vérmintákat, ő elvégzi ezt a kutatást. Ezáltal a tenyésztők tisztában lehetnének saját tenyészállataik genetikai „állapotával” és a magyarországi arabló-tenyésztés biztosan nem lenen szerencsejátékhoz hasonlatos.
