Ünnepeltek a pásztorok a Hortobágyon

Sok van a rovásodon! Ezt a számadó pásztor mondhatta a gazdának, ha nem stimmelt a kettőjük számvetése a jószággal. Ám a rovásfa igazságot tudott tenni. Ezt a praktikus eszközt ugyan már nem használják, ám a számadás idén is megtörtént a Hortobágyon.

Az október végi látványos esemény nem csak kapóra jön, hogy felelevenítsék a régi hagyományokat a Hortobágyon, hanem valódi, élő ünnep.

Ekkor a pásztorok – éppúgy mint évszázadokkal ezelőtt – örömmel veszik elő és öltik magukra az ünnepi cifraszűrt, paroláznak egymással, és beszélik meg az idei gazdasági év eseményeit.

Dömötör napi behajtás ünnepében a változás mindössze annyi, hogy egyre több városi ember kíváncsi a jószágokra, a hagyományos pásztor viseletre, vagy éppen virtuskodásra a lóval, az ostorral, és az ökörfogatokra. A pásztorételek is vonzóvá teszik a pusztát, ám ez sem újkeletű, hiszen amikor még Bécsig vagy Nürnberig lábon hajtották eladásra a gulyát, akkor is napi járóföldekre csárdák kínáltak pihenőhelyet, kosztot és kvártélyt az utazóknak.

Napjainkban is több tucat pásztor él és dolgozik a délibábos pusztában. Életmódjuk hasonló az elődeikéhez, mindössze kicsit komfortosabb. Hovatovább, hasonló az értékrendjük, hasonló a bánásmód a jószággal, és a pásztorkutyák napjainkban is a legbecsesebb társaik a munkában. Igaz, már nem Debrecen város gulyáját, ménesét és juhait őrzik, hanem a rendezvényt szervező, Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. állatállományáról gondoskodnak. E cég pedig állami vagyont kezel, a Világörökség részét képező Hortobágyon gazdálkodva.

Fő feladatuk a védett természeti értékek, és a hagyományos pusztai tájkép megőrzése, a kipusztulás által veszélyeztetett, védett őshonos háziállatok génbankjának helyben való megőrzése, a természetvédelemmel harmonizáló gazdálkodási módok kialakítása, és népszerűsítése, a kulturális örökség megőrzése, és a pásztorhagyományok tovább élésének segítése.