Az, hogy adott termőhelyen korainak vagy későinek számít-e egy hibrid, az mindenekelőtt a hőmérsékleti adottságok függvénye. Például egy Magyarországon középérésűnek számító hibrid tőlünk északra későinek, délebbre pedig korainak számít. A kukorica tenyészidejét a FAO-számmal jellemezzük. De mi is az a FAO-szám, és hogyan határozzuk meg, illetve milyen nehézségekkel találhatjuk szemben magunkat a használatakor?
Azonban a termőhely és az adott év időjárása jelentősen befolyásolja a kukorica éréséig eltelő napok számát, ezért egyre csökkent a napok számával jelölt tenyészidő információs értéke. A nemzetközi kapcsolatok bővülésével egyre nagyobb lett az igény a tenyészidő egységes értelmezésére, nem beszélve arról, hogy az európai országok egyre több tudást és tapasztalatot vettek át az USA kukoricatermesztési gyakorlatából. Ennek a tudásnak az átvételével az amerikai hibridek meghonosítása is megkezdődött Európában, és a hibridek honosításakor alapvető kérdéssé vált a tenyészidejük.
Sarkalatos kérdések
Annak érdekében, hogy a világ minden részén azonos módon legyen értelmezhető a kukorica tenyészideje, 1954-ben Rómában, a FAO VII. Kukoricakongresszusán kilenc éréscsoportba sorolták be a világon fellelhető, különböző tenyészidejű fajták és hibridek mindegyikét. A legkorábbi a 100-as, a legkésőbbi a 900-as éréscsoport lett. Minden egyes csoportban kijelöltek egy-egy hibridet, amelyekhez viszonyítva könnyen meghatározható az új hibridek tenyészideje. Ezt a tenyészidő-jelölést nevezték el FAO-számnak, amit a világ számos országában bevezettek.
A tenyészidő meghatározásnak sarkalatos kérdése, hogy melyik fenológiai fázis jelentse a tenyészidő végét. Az 1970-es évek előtt a tenyészidőt a virágzási idővel jellemezték, ami aránylag könnyen meghatározható volt. A tenyészidő virágzáshoz viszonyuló meghatározása azon a felfogáson alapult, hogy a virágzás ideje szorosan összefügg a szem érésének idejével, csakhogy az új hibridek megjelenésével ez az állítás már nem állta meg a helyét.
A tenyészidő meghatározásában mérföldkövet jelentett a hőösszegszámítás. Közismert, hogy a kukorica növekedésének és fejlődésének intenzitását alapvetően a hőmérséklet alakulása határozza meg. Világszerte számos tanulmány született a hőösszeg kiszámítására. Meghatározták, hogy adott termőhelyen mennyi az effektív hőösszeg, és hogy ez milyen tenyészidejű hibridek termesztését teszi lehetővé, és kiszámították azt is, hogy az egyes hibrideknek mekkora a hőösszegigénye a vetéstől a beérésig.
Ezek megállapításához született meg a körömpróba fogalma, amit ma is használunk, bár az érésmeghatározásban már csak közelítő módszernek tekinthetjük.
Pontosabb a körömpróbánál
Vizuálisan még egy módszer használható, amely pontosabb, mint a körömpróba. Magyarországon ezt nem használjuk, de az USA-ban gyakrabban találkozhatunk vele. Ha figyelmesen megnézzük a szem hátoldalát, a szem korona és csúcsi része között egy választóvonalat látunk. Az éréssel ez a vonal, a tejvonal a szem csúcsi része felé közelít, és a fiziológiai éréskor éri el a szem csúcsát.
A kukorica élettani (fiziológiai) érettségét a fekete réteg jelenti. A kutatások szerint ebben az időpontban fejeződik be a tápanyagok beépülése a szembe. A fekete réteg kialakulása hibridenként és termőhelyenként is változó lehet. Az amerikai irodalom szerint a fekete réteg kialakulásakor a kukorica szemnedvesség-tartalma 25–30 százalék között lehet. A farmerek értelemszerűen nem ezt az időpontot választják, hanem kivárják a szemnedvesség további csökkenését, addig, amíg a kukorica kombájnnal jól betakaríthatóvá válik, hogy a szárításra kevesebb energiát kelljen fordítani. Az általános felfogás szerint a fekete réteg kialakulását követően jellemzően a szem beszáradása, vízvesztése zajlik, napi 0,5 százalékos szemnedvesség-csökkenéssel kalkulálnak.
Cél az alacsony szemnedvesség
Amerikában napjainkban is elsősorban a fiziológiai érettséghez, a fekete réteg kialakulásához szükséges hőösszeg kiszámítására alapozzák a tenyészidő meghatározását.
A fekete réteg meghatározása azonban nehézkes, mert a kukoricacsövön nem egyszerre alakul ki a fekete réteg, és az elfogadható pontosság érdekében nagyon sok mintát kell megvizsgálni. Magyarországon ezért a fekete réteggel keveset foglalkozunk a gyakorlatban, inkább csak egy-egy tudományos dolgozat vizsgálódásainak tárgya.
Magyarországon szakmai körökben egyre gyakrabban jellemzik a szem betakarításkori nedvességtartalmával az érés időpontját. Ezt a felfogást megerősítette a szem szárítására fordított energia árának emelkedése.
A nemesítés olyan új hibrideket jelentetett meg, amelyek más hibridekhez képest később virágoznak, de gyors vízleadásuk révén, a betakarításkori szemnedvesség alapján valójában korábbiak lettek. Az átlagosnál gyorsabb vízleadás azonban szárszilárdsági gondokat idézhet elő, ezért egyoldalúan a betakarításkori szemnedvességre alapozni a tenyészidő kiszámítását veszélyes lehet. Ebből adódóan a tenyészidő meghatározása még összetettebb feladattá vált. A világban kialakult versenyhelyzet, az objektív, mindenki által egyformán értelmezett fajtakísérletezés megkövetelte a tenyészidő pontos definiálását és mérését.
Pontosabb defínicióra van szükség
A Nébih kezdeményezésére komoly konzultáció előzte meg a ma Magyarországon hivatalosan elfogadott tenyészidő-meghatározási módszert. Ez a metódus magába foglalja az 50 százalékos nővirágzást, a standard hibridek 25–20 százalékos szemnedvességénél mért adatokat és természetesen a betakarítás időpontjában mért szemnedvességet. A több év kísérleti eredményei alapján kiválasztott standardokhoz való viszonyitás adja meg az új fajták tenyészidejét, amit a FAO-számmal fejezünk ki.
A Nébih ezzel a módszerrel dolgozik mind az állami elismerésre bejelentett fajtajelöltek, mind a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) által szervezett kísérletek kiértékelésében A számítási mód kiállta az utóbbi évek próbáját, megbízhatóan használható.
Magyarországon a termelők a termesztésre ajánlott kukoricahibridek FAO-számáról alapvetően két forrásból szerezhetnek információt. Az egyik a fajtatulajdonosok, illetve a forgalmazók promóciós anyaga, a másik a Nébih és a GOSZ kísérleti beszámolói.
Az EU bármely tagállamában regisztrált hibrid vetőmagja korlátozás nélkül forgalmazható a többi EU-tagállamban. Ezért ha egy hibrid előzetes magyarországi kísérlet és tenyészidő-meghatározás nélkül kerül piacra, könnyen előfordul, hogy ugyanaz a hibrid más és más FAO-számmal jelenik meg, ami értelemszerűen zavart jelent a hibrid megítélésében. Az eltérő FAO-számok megjelenése részint a FAO-szám meghatározásának módszertani eltéréséből, részint a környezeti hatások módosító hatásának következménye. Közismert általános tendenciák is érvényesülnek, például egyes országok hibridjeinél a FAO-szám rendszerint vagy magasabb, vagy alacsonyabb.
Magyarországon a FAO-számmal kapcsolatban a Nébih és a GOSZ által kiadott eredmények alapján mindannyian biztonságosan tájékozódhatunk.
