Back to top

Veszélyben a tölgyek

A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.

Az alföldi kocsányos tölgyek látványosan elszíneződtek, csak a kőrisek lombja maradt zöld. A levelek színe sokszor már júniusban kifakul.
A komoly károkat okozó tölgy-csipkéspoloska megfékezésére egyelőre még keressük a megoldást. A károsítás felmérésében az erdőterületeket legjobban ismerő erdészkollégákra támaszkodunk. Az utóbbi három évtizedben több idegenhonos, fás szárú tápnövényt fogyasztó rovarfaj jelent meg hazánkban, mint az azt megelőző 110 évben. Nem mindegyik okoz nagy gondot, de sok közülük inváziós fajjá válhat, azaz tömegesen elszaporodhat, gyorsan terjeszkedhet, így számottevő lehet az ökológiai és/vagy ökonómiai hatása.

Nagy valószínűséggel az észak-amerikai származású tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) a magyar erdőkben valaha megjelent legnagyobb jelentőségű idegenhonos, inváziós rovar, bár európai „pályafutásának” még csak az elején tart.

A kártevőt a kontinensünkön először 2000-ben Észak-Olaszországban észlelték, oda valószínűleg élő növényszállítmánnyal juthatott be. Ma már 19 országban azonosították.

Mindenütt jelen van

Nagyobb távolságokra történő terjedését elősegíti a közúti és vasúti forgalom. Jellegzetes „autóstoppos” rovar, először általában a forgalmas utak mentén, például autópályák pihenőhelyein jelenik meg, majd onnan „beszivárog” a környező erdőterületekre. Magyarországon először 2013-ban, a Szarvasi Arborétumban találtuk meg, 2019 őszére pedig már az összes megyében jelen volt – az ország délkeleti felében, illetve a Dél-Dunántúlon, szinte mindenütt tömegesen. Akkor már több mint 100 ezer hektáron észlelték erős fertőzését.

Fakéreg alatt tömegesen telelő tölgy-csipkéspoloskák

Minden honos tölgyfajunk megfelelő tápnövénye lehet, így Magyarországon mintegy 600 ezer, Európában pedig legalább 30 millió hektár tölgyerdő kínál számára megfelelő táplálékforrást.

A kifejlett poloskák telelnek át, és a vizsgálataink szerint a hazai telek nem okoznak nagy veszteséget népességükben, ezért további terjedésére és tömeges jelenlétére a jövőben is számítanunk kell. Évenként 2-3 nemzedéke fejlődik ki, így áprilistól októberig találkozhatunk valamelyik fejlődési alakjával. A nemzők és a lárvák egyaránt a levélfonákon szívogatnak. A tölgyekre és a tölgyökoszisztémákra gyakorolt hosszú távú hatásait részleteiben még nem ismerjük, az eddigi tapasztalatok azonban nem sok jót sejtetnek.

Elszáradnak a levelek

Tömeges jelenlétük korai lombelszíneződést, levélszáradást okoz akár már június végére, ennek következtében pedig számottevően csökken a növények párologtatása és asszimilációja. Ez a kedvezőtlen hatás különösen felerősödhet a manapság egyre gyakoribb, erősen aszályos időszakokban.

Az erősen fertőzött tölgyesekben ritkábban, kevesebb és kisebb méretű makk terem. Hosszabb távon ez jelentős nehézségeket okozhat a tölgyesek természetes felújításában, de akár a csemetetermelésben is.

A tölgy-csipkéspoloska petéi
Mindezeken túl a tölgy-csipkéspoloska kedvezőtlenül befolyásolhatja a tölgyekhez kötődő kiemelkedően fajgazdag növényevő rovaregyütteseket. Tölgyeinken mintegy 700 olyan rovarfaj él, ami élő növényi szövetet fogyaszt. Ezek kétharmada a leveleket rágja, szívogatja, azokon készít aknákat, vagy éppen gubacsokat.

Bár a lombon élő rovarok fajszáma a tavaszi, kora nyári időszakban a legmagasabb, a nyár második felében is nagyon sokan (pl. tölgyspecialista lepkehernyók, gubacsdarazsak) táplálkoznak a tölgyleveleken.

Mivel ezek a fajok más tápnövényen nem képesek élni, a csipkéspoloskák a létüket veszélyeztetik azzal, hogy szívogatásuk nyomán leszárad a lomb. A pergamen púposszövő (Harpya milhauseri) fiatal hernyói például éheznek és elpusztulnak a csipkéspoloskáktól erősen fertőzött leveleken. Egyelőre még nem bizonyított, de okkal feltételezhető, hogy a hosszabb időn keresztül fennálló tápanyagforgalmi zavarok a tölgyek szimbionta gombáinak (vargánya, szarvasgomba, stb.) a fejlődését is veszélyeztetik.

Ha mindez még nem volna elég, a poloskák táplálék után kutatva, időnként az emberi bőrön is próbaszúrást végeznek, ami igen kellemetlen érzés.

Nem is beszélve a tölgyfák közelében szárított ruhákról, amiken időnként nemkívánatos mintázatokat hagynak. A csipkéspoloskák hatásai tehát meglehetősen sokrétűek, nemcsak az erdőgazdálkodásban, hanem a tölgy-ökoszisztémák egészében, de még a lakosság számára is érzékelhetőek.

Keresik az ellenségét

lárvák a levél fonákán szívogatnak
Európában nem tudunk olyan természetes ellenségéről, ami a kártevő állományát szabályozná. Közismert, hogy a behurcolt rovarfajok gyakran „megszöknek” az őshazában őket kordában tartó természetes ellenségek elől. Vélhetőleg a csipkéspoloska sikeres európai terjeszkedésének is ez az egyik oka. Kertekben és parkokban védekezhetnénk a csipkéspoloskák ellen vegyszerekkel, de erdőkben, nagy területeken semmiképpen. A kémiai védekezés ugyanis csillagászati összegeket igényelne, miközben az eredményessége bizonytalan. Még ennél is fontosabb azonban, hogy a fajgazdag, ökológiai szempontból kiemelkedően értékes tölgyesekben a vegyszerezés vállalhatatlan mellékhatásokkal járna.

Érdemi, eredményes védekezést valószínűleg csak egy klasszikus biológiai védekezési program jelenthet.

A kifejlett kártevő a nevét a mintázatáról kapta
Ennek lényege, hogy az őshazájában (Észak-Amerikában) kell megtalálni a faj természetes ellenségét, és azt onnan betelepíteni a veszélyeztetett területekre. E téren azonban nem számíthatunk gyors sikerre, ugyanis az állományszabályozás céljából betelepítendő természetes ellenséget előzetesen alapos vizsgálat alá kell vetni, hogy a nem kívánt mellékhatások kockázatát a lehető legkisebbre csökkentsük.

A NAIK ERTI Erdővédelmi Osztály az erdőgazdaságok jelzései alapján jelenleg is dolgozik a csipkéspoloska hatásainak felmérésén, illetve a biológiai védekezés lehetőségeinek a kidolgozásán.

Mert ha vannak fafajok, amik megérdemlik a kiemelt figyelmet és a gondoskodást, akkor őshonos tölgyeink mindenképpen azok.

Paulin Márton, Hirka Anikó és Csóka György

NAIK ERTI Erdővédelmi Osztály

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Menedék és újrakezdés

Másfél évtizede segítséget nyújtottunk a Talpalatnyi zöld Hollós Lászlóval ismeretterjesztő műsorhoz. A Kis-Sárréttel foglalkozó fejezetnek végül a Megtartó sárrét címet adtuk, majd a Menedék és újrakezdés alcímet is hozzáragasztottuk.

Megkerüli Hubertlakot

Bakonybéltől nem messze, a Magas-Bakony rengetegén át halad a Bakonyerdő Zrt. Hubertlaki Tanösvénye. Kalandos túra végigjárni, miközben sok érdekes információval gazdagodhatunk a térség élővilágáról, az erdőgazdálkodásról, és megcsodálhatjuk a környék gyöngyszemét, a bakonyi Gyilkos-tavat is.

30 év története

A fél évszázados jubileum apropóján igényes megjelenésű, a teljes időszak történetét átfogó kiadványt adott ki az év végén a Zalaerdő Erdészeti Zrt. A könyv részletezi az elmúlt évtizedek eredményeit, nehézségeit, bemutatja az öt erdészet tevékenységét és munkatársait.

Mit játszik az Ökocsiga?

Egy természetszerető óvónő és egy fáért rajongó, ügyes kezű ezermester találkozásából és színes ötleteikből született az Ökocsiga játszóház. A fantáziadús családi vállalkozást legegyszerűbben talán természet-, gyerek- és állatbarát tevékenységként lehetne bemutatni.

Hogy visszaálljon az eredeti állapot

A Peszéri-erdő a Duna-Tisza köze fajokban leggazdagabb erdeje, kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület.

Jó úton vagyunk

Tavaly Kiss Lászlót választották az Országos Erdészeti Egyesület elnökének. A hazai erdésztársadalom egyik tapasztalt alakjával a magyar erdészet és a magyar erdők jövőjéről beszélgettünk.

Valóságos főszereplők

Hajdanán az emberek szíve együtt lüktetett a természettel. Bár nem voltak tudósok vagy zsenik, jól ismerték a természet törvényeit. Olvastak a csillagok állásából, követték az állatok rejtett ösvényeit, és alaposan megfigyelték a növények törékenységét. S hogy mindez nem csak mese, arra Fekete István, korunk egyik legkiemelkedőbb írójának életműve a bizonyíték.

Határon innen

Minden magyar ember szíve hevesebben dobog a Trianon szó hallatára, hiszen az I. világháború után aláírt szerződés tragikusan megpecsételte Magyarország sorsát. A Magyarbirodalom 325 ezer négyzetkilométeres területének elcsatolták a 72 százalékát, és idegen uralom alá került a lakosság kétharmada. Az erdeink megcsonkítása ennél is csúfosabb képet mutat.

Ha sok az autó az erdőszélen

A járványhelyzet az erdők gondozása, fenntartása terén is érezteti hatását. A fővárosban és az agglomerációban élő mintegy hárommillió ember számára természetes kikapcsolódást kínáló, Pilisi Parkerdő által kezelt erdők látogatottsága rekordot döntött 2020-ban. A helyzet több helyen hasonló az országban.

Egy tragikus sorsú erdész emlékére

A kőkereszt a felirata szerint „Jézus nagyobb dicsőségére 1890 Fultán János orozva meggyilkolt erdész emlékezetére” emeltetett. De vajon ki lehetett Foltán János, és miért állított emlékére az utókor ilyen feltűnő emléket?