A „Legelőtavak élőhelykezelése a Hortobágyon” című, LIFE11 NAT/HU/000924 számú természetvédelmi pályázat a 2014–2020 közötti költségvetési időszak egyik legnagyobb volumenű magyarországi élőhelykezelési projektje volt, amit a hortobágyi szikes mocsarak, vizes élőhelyek természeti állapotának javítása érdekében indítottunk. Az Európai Unió támogatásával mintegy 4600 hektáron, összesen 16 különálló szikes mocsár területén valósíthattuk meg természetvédelmi pályázatunkat.
Ez az élőhelytípus a legsérülékenyebbek közé tartozik a Kárpát-medencében. A projektnek a megőrzésük, a vízháztartás helyreállításával, a nyílt vízfelületek és a réti zónák területének növelésével ökológiai állapotuk javítása volt a célja.
A térség egyik kiemelkedő természeti értéke az egyedülálló madárvilága. A Magyarországon eddig megfigyelt 422 madárfaj közül eddig több mint 325 faj került szem elé hitelesítetten a Hortobágyon. A vonuló parti madarak számára megfelelő táplálkozóhelyek védelme és kialakítása szempontjából szükség van sekély, iszapos, növényzettől mentes, kopárra legeltetett, lehetőleg nagy kiterjedésű vizes élőhelyek fenntartására.
A projekt keretében megvalósuló intenzív ökológiai legeltetés ilyen élőhelyeket hoz létre, és ezek közül is különösen fontosak a vízállásos területek legeltetett parti zónái. Ennek köszönhetően a tavasszal és ősszel évről évre ismétlődő madárvonulás során megfigyelhető fajok száma tovább emelkedik, tekintve, hogy a vonuló fajok közül többet is a nyílt víztükrök vonzanak, ahol pihenő- és táplálkozóhelyre lelnek. A madárvonulás ideje alatt előfordul, hogy olyan ritka, úgynevezett kóborló fajok is megjelennek a Hortobágyon, amelyek máskor szinte soha nem vetődnek hazánk területére.
A madártani ritkaságok inkább csak „tévedésből” kerülnek a Hortobágyra, más fajok viszont rendszeresen és hatalmas számban, dömpingszerűen érkeznek vonulásuk során a Hortobágy vizes élőhelyeire, és hosszabb-rövidebb időt a térségben töltenek táplálkozással, pihenéssel.
Az ősz egyik leglátványosabb természeti jelensége a Hortobágyon a madárvonulás. Ehhez kapcsolódóan a projekt keretében kimondottan a vonuló madárfajok számára alakítottunk ki új, sekély vizű élőhelyeket, amelyek biztonságos pihenőhelyként szolgálnak a térségben éjszakázó madaraknak. Ennek érdekében alakítottuk át például a kungyörgyi lecsapoló csatornát, amivel lehetővé tettük, hogy a víz ki tudjon lépni a csatornából a Fekete-rét laposaiba.
A madárvonulás legkarakteresebb fajai, a darvak és libák mellett érdemes odafigyelni azokra a fajokra is, amelyek ősszel ugyan elkerülik a Hortobágy térségét, viszont tavasszal nagy tömegben megjelennek. Ilyen például a pajzsoscankó és a nagy goda, amelyeknek a nyár után megmaradó kis kiterjedésű vizek nem elegendőek, számukra a téli csapadék által feltöltött legelőtavak jelentenek megfelelő táplálkozó- és pihenőhelyet.
Tekintve, hogy ősszel az aszályos nyári periódus miatt lényegesen kevesebb víz van a pusztán, mint a tavaszi hóolvadás után, egyértelműen megállapítható, hogy olyankor kevesebb faj választja a Hortobágy térségét pihenő- vagy táplálkozóhelyként, mint a tavaszi vonuláskor. Ezzel együtt, a megfigyelések szerint az eddiginél több víz megtartásával és a kiszáradt területek elárasztásával létrehozott új vízállások évről évre újabb és újabb őszi vonuló fajokat csalnak a területre, az addigiak pedig még nagyobb számban érkeznek. Az intenzív ökológiai célú legeltetés még tovább fokozza az élőhelyek vonzerejét az őszi vonuló vízimadarak, parti madarak számára.
